Ha megkérdeznénk, kinek köszönhető, hogy a foci nem maradt az angol arisztokrácia és középpolgárság úri időtöltése, inkább országok, nemzetek, népek és számtalan közösség nemzetközi ügyévé vált, a válasz valószínűleg csak vállvonogatás lenne. Ma már jóformán senki sem ismeri a kitalálóját, elindítóját és véghezvivőjét, a szomorúan rövid életű, echte bécsi (tehát k-európai születésű zsidó) futballforradalmárt, Hugo Meislt.
Meisl 1881-ben született egy morvaországbeli zsidó családban. 6 éves volt, amikor Bécsbe költöztek, édesapja banki pályára szánta. Hugo jól nevelt fiúként be is állt egy bankba, aztán családja rémületére lassan a foci lett az élete. Még nagyobb megrökönyödésükre otthagyta a biztos, jól fizető állását a fura brit játékért, amit komoly ember akkoriban nem vehetett komolyan.
Meisl nem az íróasztala mögül, olvasmányélményből szeretett bele az új sportba. aktívan űzte, szélsőt játszott a Vienna Cricket and Football Clubban. A lába nem igazán bírta, ezért a síp felé nyúlt, elismert bíró, majd komoly nemzetközi játékvezető vált belőle, pl. ő vezette le 1908-ban a legelső Magyarország-Anglia válogatott meccset, ami 0-7 lett, jobb nem emlékezni rá. majd az osztrák szövetség főtitkára lett, 1919-től pedig haláláig a válogatott szövetségi kapitánya is egyben. Mivel több nyelven beszélt, így fél Európával tudott késlekedés nélkül levelezni, és bármit megszervezni. „kell egy csapat!” – mondta Minarik Ede, pályabérlő (játszotta Garas Dezső), a Régi idők focijának ikonikus jelentében. Hugo Meisl ezt szélesebbre tárta, „kell egy nemzetközi pálya, hogy összemérhessék erejüket a világ csabagyöngyéi!” – mondhatta volna, ha Sándor Pál 1973-as fejébe is belelát.
Hogy ez a nemzetközi megmérettetés mekkora ötlet volt, ahhoz látnunk kell a korabeli helyzetet. Létezett ugyan nemzetek feletti futballszervezet, a FIFA már 1904 óta működött, csakhogy évtizedeken át alig volt több levelezgető kishivatalnál. Szabályokat egységesített, játékvezetőket akkreditált, elismert egy-egy országos szövetséget, üzengetett és várta a választ. Világbajnokságot csak 1930-ban rendezett, klubok nemzetközi tornájára pedig gondolni sem mert. A lehetőség ott volt az orruk előtt, de Hugo Meislen kívül senki sem csapott le rá. ő viszont 1927-ben, bécsi irodájában papírra vetette az ötletét, és megalapította a Mitropa-kupát, az első valódi nemzetközi klubtornát. Országos bajnokok játszott egymással kieséses rendszerben, oda-visszavágós párharcokban, lényegében úgy, ahogy ma is. A hosszútávban gondolkodó echte bécsi (tehát k-európai születésű zsidó) sportvezető megszülte a nemzetközi futball architektúráját, a mai bajnokok ligája ősét, amiből szó szerint az egész kinőtt. és nem állt meg itt.
Még ugyanebben az évben kitalálta a válogatottak tornáját, a Közép-Európa kupát is, amelyből egyenes út vezetett a mai Európa-bajnokságig.
És hogy mennyire ez volt az ős? Amikor 1955-ben a franciák elindították a bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK), a Bajnokok lLgája (BL) közvetlen elődjét, az alapítók maguk nevezték meg Meisl tornáját mérceként. Gabriel Hanot újságíró, az ötlet kezdeményezője úgy fogalmazott, olyan sorozat kell, amely „a Mitropa-kupánál nagyobb és jelentősebb”.
A nemzetközi futball megszervezése közben Meisl odahaza, szövetségi kapitányként sem tétlenkedett, ő volt a Wunderteam (Wundermannschaft), a harmincas évek briliáns osztrák válogatottjának megálmodója is. A csapat 1931-től tizennégy tétmérkőzésen át veretlen maradt, és olyan stílusban játszott, hogy egész Európa tátott szájjal nézte. földön tartott labda, rövid passzok, minden ész a lábban koncentrálódik. Meisl az ilyen játékot angol barátjától, Jimmy Hogantől tanulta, aki a mi MTK-nk legendás edzője is volt. A Wunderteam az 1934-es vb elődöntőjéig menetelt, ahol Olaszország állította meg.
Meisl 1937-ben, a bécsi futballszövetség épületében összeesett. 55 évesen szívroham vitte el. echte bécsi méltóságához illő dísztemetést kapott a Zentralfriedhof zsidó parcellájában.
Egy évvel később, Ausztria náci bekebelezése, az Anschluss után, ilyen temetésről már szó sem lehetett volna. a németek ellenségnek tekintették, a náci sajtóban csak „bécsi zsidóként” gúnyolt Meislt. Korai halálával legalább azt megúszta, hogy végig kelljen nézze életművének szétverését. a Wunderteamet feloszlatták, játékosait szétszórta a háború, a Mitropa-kupát pedig 1940-ben felfüggesztették.
Meisl persze nem az egyetlen zsidó volt, aki megőrült ezért a sportért. létezett egy Magyarországról kirajzott edző generáció, amelyik szinte az egész világon elterjesztette a modern futballt. Talán azért, mert ez a sport együtt nőtt fel a polgárosodó zsidósággal, a sajtó és a tömegmédia berobbanásával. talán a feltörekvő polgárság és a nagyvárosok szövete, pezsgése, lehetőségei, jó termőtalajt adtak a zsidó progressziónak, az új iránti fogékonyságuknak. talán azért, mert bár a város befogadta, de a nagypolitika meg- és kivetette őket, a szerencsésebbek elindulhattak megfociztatni a világ legkülönbözőbb csapatait. talán több talán is egyszerre.
mindenesetre a Real Madrid, a Bayern München, a Benfica, a Feyenoord, a Torino, Inter, Bologna, Milan stb. nagynevű klubjai és távoli országok válogatottjai is magyar zsidó edzők vezetésével érték el történetük meghatározó sikereit. Brazíliát Kürschner Izidor kezdte tanítani a modern taktikára; az 1950-es világbajnok uruguayi válogatott gerincét adó Peñarolt Hirschl Imre, a budapesti hentes edzette. Kohn „Dombi” Richárdot, Hertzka Lipótot, Eeisz Árpádot, Feldmann Gyulát, Czeizler Lajost, Erbstein Ernőt máig nem feledik. Ennek a nemzedéknek talán a legismertebb alakja Guttmann Béla volt. tíz országban edzősködött, alapítója volt a Hakoah (הכוח) Wiennek, a Muskeljudentum (izomzsidóság) példaadójának, aminek New Yorkig ért a sikere. Éles szemmel szúrta ki a tehetségeket, pl. ő fedezte fel a fiatal Eusébiót is, aki a hatvanas évek legnagyobb portugál sztárja lett. pályafutása csúcsán Guttmann a Benficát két egymást követő BEK-győzelemre vezette, megtörve a Real Madrid addigi uralmát. de a legfontosabb dolgot mégis Brazíliában tette. 1957-ben a São Paulo edzője lett, bajnokságot nyertek, miután megtanította nekik azt a 4-2-4-es rendszert, amit itthon Bukovi Márton és Sebes Gusztáv dolgozott ki az MTK-ban. Ugyanaz a magyar futballiskola, ami az aranycsapattal Bernben vb-ezüstig jutott, Brazíliával immár világbajnoki aranyat termett. Tulajdonképpen kimondható, hogy egy budapesti holokauszt-túlélő, edzői instrukcióiból nőtte ki magát a jogo bonito, a szép játék, amelyről Brazília máig közismert.
A neve hallatán mégis a legtöbben arra a legendára asszociálnak, hogy ő volt az az ember, akit a Benfica vezetősége annyira megsértett, hogy válaszul 1962-ben átkot szórt a klubra: „száz évig nem lesz a Benfica Európa bajnoka.”
Az átok olyannyira tartja magát, hogy a Benfica ezt követően nyolc európai döntőből, mind a nyolcat elveszítette. 1990-ben, a BEK-döntő napján Eusébio személyesen zarándokolt el a bécsi zsidó temetőbe, hogy Guttmann Béla (héber nevén, Baruch ben Mojse Avraham) sírjára borulva próbálja jobb belátásra téríteni halott mesterét. Aznap este a Benfica az AC Milánnal szemben bukta a BEK-döntőt. úgy tűnik, Guttmann szelleme nem bocsátott meg.
19-én éjjel, a kezdő sípszó után 90-120+ percig ugyanazt a 22 játékos harcát nézite majd másfél milliárd ember. Ilyen, az egész világot összekötő, hatalmas esemény nem egykönnyen születik meg, kell hozzá egy Hugo Meisl szintű vizionárius, és még számtalan olyan elhivatott ember, akik Meisl 1927-es álmát 99 évig, következetes aprómunkára váltják. és persze nem árt, ha van néhány Guttmannhoz hasonló magyar zsidó is a környéken.
A szerző
