A magyar zsidó olvasóközönség előtt nyilván ismert Naftali Kraus (1932-2018) neve, aki íróként, újságíróként – és nem utolsósorban lelkes lubavicsi haszidként – könyvek és cikkek sorát írta a judaizmusról, megszámlálhatatlan magyar zsidót vezetve vissza a jiddiskeithoz a rendszerváltás utáni években. Kraus Budapesten született ortodox családban, a holokausztot gyerekként vészelte át a gettóban. 1949-ben alijázott, katonai szolgálatot teljesített, majd az izraeli sajtóban írt, héberül, magyarul, de jiddisül is.[1]
Kraus keményvonalas vallásos cionistaként és magyar nyelven (is) publikáló szerzőként érthető módon felkeltette a kádári állambiztonság figyelmét. A kommunista diktatúra haragját különösen azzal váltotta ki, hogy a mára méltatlanul elfeledett jobboldali izraeli-magyar lapban, az Abádi Ervin által szerkesztette A hét tükrében rendszeresen támadta a MIOK kollaboráns vezetését – ezen dühödt cikkeinek másolatai rendszeresen az elhárítók és az ÁEH aktatologatóinak asztalán landoltak a szokásos sajtószemle részeként. Bár Kraus tevékenységét láthatóan közel húsz éven át figyelte az állambiztonság, ez idáig nem dolgozták fel ezt a történetet.
A dokumentumok ugyan hiányosan maradtak fenn, de így is látszik belőlük, hogy Kraust a hatóságon nyilvántartották, mint veszélyes, reakciós cionistát. A legelső irat, amiben találkozhatunk a nevével, egy a tel-avivi magyar követségen működő állambiztonsági rezidentúra (vagyis fedésben dolgozó, magukat diplomatáknak kiadó hírszerzők) által írt, 1967. április 5-i jelentés. A követségen dolgozó titkosrendőr-tiszt felsorolta azokat az újságírókat, akikkel kapcsolatot létesített (természetesen úgy, hogy azok nem tudták, hogy valójában kivel beszélnek): „Kraus Naftali, a Maariv c. lap újságírója, az ünnepi melléklet szerkesztésében dolgozik. Ő a lap magyar téma felelőse. Kb. 35 éves, magas, testes, vallásos meggyőződésű, ezért hosszú szakállat növesztett, politikai szempontból jobboldali beállítottságú. Elég gyakran találkozom vele, amit legtöbbször cikkei indokolnak. Értékelhető információt még nem tudtam szerezni tőle, mivel igen óvatos nyilatkozataiban. Az ősszel ismerkedtem meg vele, amikor felhívott telefonon és az ellenforradalmat ismertető irodalmat kért tőlem. Nős.”[2] Önmagában nem meglepő, hogy egy jobboldali cionistával is szóba állt a hírszerző, hiszen a feladata az volt, hogy minél több lehetséges tippszemélyt kutasson fel Izraelben. Viszont ennél mélyebb kapcsolatot nyilván nem is tudtak kiépíteni vele, hiszen az 1967-es hatnapos háborút követően Magyarország megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, és a rezidentúra tagjai hazaköltöztek.
A következő irat, mely Krausra vonatkozik, nyolc évvel később született, ám világos belőle, hogy a két dátum között nem tévesztették szem elől az újságírót. 1975. júniusában ugyanis fedett nyomozást indítottak Moldova György író ellen, vélt cionista kapcsolatai miatt. Moldova ugyan nem volt cionista, ám eleve azzal keveredett gyanúba, hogy kapott egy levelet Kraustól Izraelből, aki gratulált neki holokauszt-trilógiája első darabjához, és érdeklődött a további kötetekről: „A Maariv című izraeli lap szerkesztője, Naftali Kraus 1975. május 2-án kelt levelében tájékoztatta Moldova Györgyöt, hogy legutóbbi irodalmi alkotását a lap is leközölte és gratulált neki. Egyben kérdéssel fordult hozzá, hogy a másik két kötet milyen közegben fog játszódni.”[3] Megdöbbentő módon ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy fedett nyomozásba kezdjenek Moldovával szemben, noha maga a javaslat is tisztázta, hogy Kraus a KKA-ban (Központi Kémelhárítási Adattár) nem szerepel, bűne csupán annyi, hogy egy izraeli lapnál „az ún. »magyar ügyeket« kíséri figyelemmel és időről-időre kommentálja”.
Kraus saját elmondása szerint 1984 májusában tért először vissza Budapestre, ezt megelőzően éveken át elutasították a vízumkérelmeit. „Jól ismertek azok, akik Budapesten ebben az ügyben döntöttek – és az elutasítás egyértelmű volt”. Állítása szerint felfedezte, hogy a telefonját és a hotelszobáját is lehallgatták. Talán így volt, talán nem – az elhárítás nyilván figyelte őt, de a hazai technológia ekkor kimondottan kifinomult volt, és nem a Kraus által feltételezett primitív eszköztárral élt. Állítása szerint ekkor interjút csinált Bai László ÁEH-s főosztályvezetővel is, ami olyan rosszul sikerült, hogy amikor 1985 végén újra beadta vízumkérelmét, már elutasították. Végül szerint az egyébként erősen Izrael-ellenes Chrudinák Alajos járta ki neki a BM-nél a vízumot, és azt is tudni vélte, hogy eredetileg özv. Seifert Gézáné MIOK-alelnök „feljelentésére” tagadták meg tőle a vízumot.[4]
Talán így történt, talán nem, annyi azonban bizonyos, hogy 1986 januárjából egy ún. Napi Operatív Információs Jelentés (NOIJ) maradt meg Krausról. A NOIJ-okat 1979–90 között készítették a rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei, illetve a hírszerző, kémelhárító, belsőreakció-elhárító és katonai elhárító csoportfőnökségek a belügyi vezetés tájékoztatásának céljából. E szerint Naftali Kraus, aki beutazási „tiltónévjegyzéken szerepel”, nevének megváltoztatásával – „Karausz Naftali” – beutazott Magyarországra, s itt tárgyalást folytatott a Lapkiadó Vállalatnál Siklósi Norberttel, az Izraelben megjelenő Hét Tükre c. lap magyarországi terjesztése céljából.
Kraus és cionista társai „szerint nem számít, hogy mit diktál a nagy politika, hanem a két ország közötti barátság a lényeg” – a nemes gondolat egyfajta vádiratként szerepelt a jelentésben. Intézkedésként annyit jegyeztek fel, hogy a BM III/II-4. osztály (kémelhárítás) figyelemmel kíséri a lapterjesztéssel kapcsolatos tárgyalásokat.[5]
A következő NOIJ – 1986 nyaráról – még érdekesebb részleteket oszt meg Krausról. E szerint egy „Menóra” fedőnevű csoportdosszié keretében bizalmas nyomozást folytatott az elhárítás néhány cionista fiatal ellen: a többségük nem vált később közszereplővé, egyedül Rácz András matematikus volt az, aki 1995-ben Mihancsik Zsófiának adott interjújában felvállalta érintettségét az ügyben.[6] A NOIJ feljegyezte, hogy a fiataloknak izraeli „kapcsolattartóik” vannak, köztük Eliezer Even matematikus (később a Zsidó Ügynökség magyarországi képviselője) és Naftali Kraus. A fiatalok cionista tevékenységüket vallásos álca mögött folytatják, és már fontolgatják, hogy felhagynak az egésszel.[7]
Utóbbi megjegyzés arra utalhat, hogy az állambiztonság már megtett bizonyos lépéseket ellenük, és valóban, a következő, 1987 áprilisi NOIJ-szerint a csoportosulást 1986 őszén felbomlasztották. Nyilván ennek volt része, hogy a csoport egyik tagjának engedélyezték az alijázást. A jelentés szerint a csoport egyik célszemélyét telefonon Izraelből felhívta Kraus, „a csoportosulás egyik izraeli irányítója”, és „gratulált Izraelbe történő kivándorlásuk engedélyezéséhez”. „Kijelentette, hogy ők lesznek az »első fecskék«, kiutazásukat a szabadulás ünnepének nevezte”. Az információ forrása 3/a rendszabály – vagyis telefonlehallgatás – volt, és intézkedés terén rögzítették, hogy a kémelhárítás folytatja a bizalmas nyomozást.[8]
Egy hónappal később újabb NOIJ számolt be Kraus tevékenységéről. Ezek szerint K-ellenőrzés (postaforgalom-ellenőrzés) útján a kémelhárítás tudomására jutott, hogy Kraus több magyarországi kapcsolatának írt levelében – így pl. Mezei András írónak, költőnek, és Rapcsányi László írónak, újságírónak – „a magyar zsidóság asszimilációjának megállítását szorgalmazza”. „Kőbányai János írót kérte arra, hogy az Új Keletben megjelent cikkeihez hasonlóan írjon A Hét Tükrébe arról, hogy miben és hogyan látja a maradék magyar zsidóság megmentésének lehetőségét. Térjen ki arra, hogy aki nem vallásos, miben és mennyiben lehet zsidó Magyarországon, és mi az, amitől a gyereke is zsidó lesz. Kraus Naftali véleménye szerint csak egy zsidó elemi iskola felállítása mentheti meg a kisszámú zsidó fiatalságot az elkallódástól, az asszimiláció végveszélyétől”.[9] A jelentés szerint folytatják a bizalmas nyomozást a „Menóra” fn. ügyben. Mivel Kraus több személynek írt levelét is kiszűrték, logikus következtetés, hogy az izraeli újságíró által írt leveleket célzottan figyelték.
Végül Krausról még 1989 januárjából is érkezett NOIJ, melyet ismét a kémelhárítás adott. E szerint az ekkor Magyarországon tartózkodó Kraus arról tájékoztatta Miklós nevű kapcsolatát a Magyar Gazdasági Kamaránál, hogy a New York-i magyar konzul ellátta őt tanácsokkal, hogyan tud a tiltólistáról lekerülni. A jelentés szerint a BM III/II-4. osztály 1983 óta tartja tiltónévjegyzéken Kraust, a Magyar Népköztársaságot támadó cikkei miatt. „Jelenlegi egyszeri beutazásának engedélyezése operatív érdekből történt” – ez sok mindent jelenthet, többek között azt, hogy figyelni akarták Kraus mozgását, kapcsolatait, esetleg le akarták hallgatni őt. A BM II/II-4. osztály azt ígérte, hogy figyelemmel kíséri az eseményeket, és tájékoztatja a BM III/I. Csoportfőnökséget, magyarán a hírszerzést is.[10] Erre azonban már nem maradhatott túl sok idejük, hiszen a kommunista diktatúra alig egy éven belül összeomlott.
Itt ugyan nem tudtuk feldolgozni Kraus publicisztikáját, mindenesetre a sajtószemle-anyagokból látszik, hogy az izraeli újságíró sokszor keresetlen szavakkal kritizálta a szocialista Magyarországot és annak kitartott zsidó egyházi vezetőit – a kritika egyébként nyilván jogos és kiérdemelt volt –, cserébe pedig a kritikus cikkeket alaposan elraktározták, a rendszernek nem tetsző részeket gondosan aláhúzogatták, és nyilván ezek alapján (is) döntöttek úgy, hogy Krausnak tiltólistára kell kerülnie. Összességében látszik, hogy Kraus olyan vallásos izraeli-magyar közíró volt, aki méltán vívta ki a kommunista diktatúra haragját. Tevékenységének akadályozására fedett eljárást is indítottak, beszélgetéseit és levelezését közvetve és közvetetten figyelték, magyarán: végig a rendszer ellenségeként kezelték. Noha az egyébként kissé sarkos, markáns életmű értéke eddig is vitán felül állt, ezek a részletek kétségkívül tovább gazdagítják a Krausról és a szocialista állambiztonságról szóló ismereteinket.
[1] Életéhez jó összefoglaló: https://zsido.com/segitokesz-barat-es-kimeletlen-kritikus-naftali-krausra-emlekezunk/ Lásd még részletesen, saját narratívájában: Naftali Kraus: Az áldozat visszatér. Bp., Polgart, 2002.
[2] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.2.5. O-8-089/3. 171.
[3] ÁBSZTL, 3.1.5. O-18657. 7.
[4] Kraus: Az áldozat visszatér, i. m. 33-38, 64-66, 69-71. Nem tűnik valószínűnek, hogy Kraus megtudhatta volna, ki „jelentette fel”, ráadásul nem kellett őt feljelenteni, hiszen tiltólistán volt. Egyébként 1983-ból megmaradt egy jelentés, amit valószínűleg Seifertné írt, és amelyben teljesen szenvtelenül tájékoztatja az ÁEH-t Kraus szándékáról, hogy Magyarországra utazzon. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-A-21-c. 89. d. 1983. március 22.
[5] ÁBSZTL 2.7.1. III/II-20/1986.01.30.
[6] „Szóval azt mondja, aki zsidó, tartsa magát zsidónak?” Mihancsik Zsófia interjúja Rácz Andrással. Budapesti Negyed, 1995/2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00007/racz.htm
[7] ÁBSZTL 2.7.1. III/II-137/1986.07.22.
[8] ÁBSZTL 2.7.1. III/II-80/1987.04.24.
[9] ÁBSZTL 2.7.1. III/II-93/1987.05.14.
[10] ÁBSZTL 2.7.1. III/II-7/1989.01.10.
A szerző
