A Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma (http://www.szegedjewisharchive.org) egy sokszor pusztulásra ítélt iratállomány megmaradt dokumentumainak digitális gyűjteménye. A rengeteg iratpusztulás ellenére tartalma rendkívül összetett. Kétszáz év hitközségi, intézményi, alapítványi hivatalos iratain kívül magángyűjteményeket és tárgyakat is őriznek. Ezek között találjuk helyi zsidó családok, polgárok, rabbik, egyesületek, építészeti tervek stb. iratanyagait is. Ábrahám Verával, a gyűjtemény munkatársával beszélgetett Végső István történész az szegedi iratok és archívum múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Bemutatná, hogy röviden, vázlatosan milyen zsidó múlt fűződik Szeged városához?
Pollák Mihály (Michael Chájim) érkezett elsőként a városba öt kereskedővel együtt 1781-ben, akik beadták állandó lakhatási igényüket, ugyanis 1784/85-ben engedte meg Szeged királyi város a zsidók számára a letelepedést. Ennek hatására az 1785. évtől kezdve jelentőssé vált a „beszivárgás.” 1786-ban 18, 1792-ben 38, 1825-ben 111 családról vannak adatok. A közösség származási összetételét nézve vegyes volt, az ország különböző vidékeiről és külföldről is érkeztek. A növekvő létszám miatt az érkezőknek egyre több ingatlanra volt szükségük, ezért kijelöltek számukra egy területet, melyen belül szabadon vehettek maguknak lakhatásra szolgáló épületeket. Ezt a városrészt a mostani Kálvária sugárút–Mars tér–Gutenberg utca határolja. Mások az egykori zsidónegyednek a Gutenberg, Hajnóczy, Gogol, Jósika utcát magában foglaló területet mondják. A Szegedi Zsidó Hitközség az 1860-as évek végétől a neológ irányzathoz tartozik, de mellette kis létszámú ortodox imaegylet is működött, amit a hitközség anyagilag támogatott. Ugyanúgy, mint a nagyobb hitközségeknél, Szegeden is a megalakulásakor létrehozták a vallási és közösségi élet működéséhez szükséges intézményeket. Ezek: az imahely, iskola, Chevra Kadisha, kóser vágóhely, rituális fürdő, iroda. Továbbá az első teendők között a temetőhely kijelölése és megvásárlása állt. A szegedi közösség imahelye először Bak Hirsch Cvi rabbi lakásában volt, később bérelt teremben imádkoztak. Majd egy épületet emeltek (1800–1803), amely nem nézhetett ki zsinagógának, hanem csak lakóháznak, ezután az ún. régi zsinagógát a Lipovszky építészek tervei alapján húzták fel (1840–1843). A századfordulóra, látva, hogy szűkké vált a templom a megnövekedett számú hívek számára, már 1885-ben elkezdték a gyűjtést egy új zsinagóga építésének kivitelezésére. Számtalan felekezeti tag munkája és anyagi támogatása révén két év alatt megépült és 1902-ben felavatták. Tervezője Baumhorn Lipót ismert zsinagógaépítész volt, tervezőtársa Löw Immánuel. A létesítmény Magyarország második legnagyobb és szerintem egyben legszebb zsinagógája.
Mit lehet tudni a helyi rabbikról?
A Hitközség rabbijai nemcsak a közösség vallási életét vezették, de tudományos munkásságukról is híressé váltak. Az első főrabbi Bak Hirsch Cvi volt (1747–1848), aki 53 (1796–1843) évig töltötte be a posztot. Több vallási vezető közül kiemelve két nagyhírű főrabbit, egyikük Löw Lipót (1811–1875) zsidó hittudós, 1850-től 25 éven keresztül látta el hivatalát, emellett orientalista, művelődéstörténeti író. Fia, Löw Immánuel (1854–1944), 1878-től 66 éven át szolgálta híveit. Világhírű tudós, nyelvész, botanikus, pedagógus, a zsidóság egyenjogúsítási mozgalmának vezetője, az asszimiláció híve.
A Szegedi Zsidó Hitközség ügykezeléséről is érdemes szólni, hiszen a keletkezett dokumentumok hiteles tanúi a hitéletnek és a történelemnek. Az első szabályzatot – mely ugyan kezdetleges volt még – 1791-ben állították össze, anyakönyveiket 1844-től vezették. A Chevra Kadisa – mint a legfontosabb egylet – 1787-ben alakult, és alapszabályát is megalkották. A történelem viharai során intézményi és más okmányokban jelentős hiány keletkezett, a megmaradtakat viszont a hitközségi archívum gondosan őrzi, nyilvántartja, és kutatásukat lehetővé teszi. A szegedi zsidók munkálkodása Magyarország és Szeged életének sok területére kiterjedt, főként a 19. sz. második felétől. Szemléltetésül néhány ismert vállalkozó: Patzauer Miksa likőr- és rumgyár, Prosznitz Mihály és fiai, Pick és Ficktenstern testvérek, a Czinner és Hock testvérek pénzügyekkel foglalkoztak. Pollák Jenő, Popper és fiai ismert vállalkozók, Löwinger Lipót hírnevet vívott ki a ruházati ipar területén, Back József tőzsdés, Wertheim Sándorné villanyerőre berendezett fehér sütöde és kenyérgyáros, Wolf Lipót cserép- és téglagyáriparos, Pick J. János cége terménykereskedelemre szakosodott, a Back család a malomiparhoz kötődött. Kotányi János kereskedő a híres fűszerfirma alapítója. A szegedi zsidóság életére ugyanolyan hatással voltak a sorsfordító események, mint honfitársaikra. A szegedi nagyárvíz, az 1848-as szabadságharc, az első és második világháború, deportálás, munkaszolgálat, holokauszt… Utóbbi pusztítása a mai napig érezhető, mérhetetlen károkat okozott. Az alapítványok, intézmények többségükben megszűntek. A zsidó (nagy)polgárság eltűnt. A zsinagóga, a székház és a temető fenntartása, karbantartása nehézségekbe ütközik.
Mekkora iratanyagot őriznek a Szegedi Zsidó Hitközség Archívumában? Mekkora mennyiségről és mely iratkeletkeztetőkről beszélhetünk az iratállományuk tekintetében?
Jelenleg kb. 25 iratfolyóméternyi dokumentumot őrzünk, ebbe a gyűjteményben a papíralapú dokumentumokon, kottákon, plakátokon, nyomtatványokon, régi könyveken kívül hangzóanyag (bakelit- és CD lemezek, videofelvételek), korabeli és újabb kori fényképek, múzeumi jellegű tárgyak és zsinagógai textíliák tartoznak. Van továbbá egy 300 db-os külön-gyűjteményünk, kézírásos bejegyzésekkel (ajánlás, családi események, tulajdonosok, családfa stb.) ellátott imakönyvekből. Kiemelném még külön a kézikönyveinket és a hitközség történetét alkotó anyakönyveket, kultuszadó és pénztár-, iktatókönyveket. Itt vannak a megmaradt iskolai, nőegyleti, szentegyleti, énekkari és hitközségi éves jelentések is, igaz, nagyon hiányosak. Az egykori zsinagógaépítési iratokból és tervrajzokból jelentős mennyiség megmaradt, ezeket kiállításon is bemutattuk, Szegeden, Budapesten és határon túl is. Archívumunk kiadványa a Szegedi Judaisztikai Közlemények c. sorozat, ennek darabjai szintén megtalálhatóak nálunk, csakúgy, mint kutatóink kötetei és publikációi. Mi gondozzuk és felügyeljük a szegedi zsidótemető fogadóterében az archívum tárgyaiból és anyagaiból kialakított un. „múzeumot” is, és évek óta rendezünk tárlatokat a zsinagóga kiállító terében.
A kezdetektől milyen fontosabb iratpusztulásokat tartanak számon?
Ha a hitközség 1785-től kezdődő történetét vesszük, a korai időszakból szinte semmi dokumentum nem maradt. Egyetlen iratunk ez időszakból, egy 1823-ban írt héber nyelvű levél. Ha Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond nem írta volna meg a szegedi zsidók 1785-1885 közötti történetét, ma igen hiányosak volnának az ismereteink. Az állomány első lényeges pusztulása az 1848-as szabadságharcot követően következett, amikor a kompromittáló iratokat elégették. Az első világháború éveiből alig néhány dokumentum maradt meg. A következő tragédia a deportálás időszaka volt, amikor a Chevra Kadisa (Szentegylet) irodájából az összes irat eltűnt, a hitközségi dokumentumok nagy részével együtt. Az 1970-es években sajnos volt egy nagyobb lopássorozat is. Nagyon ideális esetben, ha minden irat megmaradt volna, akkor ma mintegy 300 irat-folyóméternyi dokumentumot őrizhetnénk.
Pontosan ki volt a digitális múltmentő projekt ötletgazdája?
A szegedi zsidó hitközség emlékeinek mentése nem rögtön a digitalizálással kezdődött. Először Molnár Judit és Frojimovics Kinga kutatók az 1945 körüli évek állományát vették mikrofilmre a Jad Vasem számára. Ugyanakkor irattári dobozokba rakták a többi elérhető iratot. A későbbiekben a különböző helyekről még előkerülő dokumentumok további kezelésére nem volt szakember, ezért az anyakönyvek kivételével az iratok kutatására nem volt lehetősség. 2000-ben létrehoztam és fejlesztettem a dr. Birnfeld Sámuel Könyvtárat, ekkor láttam először a rituális textilek állapotát, igyekeztem lehetőségeimhez mérten tenni a megfelelő megőrzésük érdekében. Az iratok valamiféle rendezését is elhatároztam. Pataricza Dóra személyében aktív, lelkes társra találtam. Ugyan külföldön él, de szegedi kötődései és kutatásai okán közel 10 éve dolgozunk együtt. Rendszeresen kutatunk, publikálunk, konferenciákon veszünk részt, és kiállításokat rendezünk. 2015-ben pályázatok segítségével megindulhatott a munka: a helyiség berendezése, eszközök beszerzése, az iratok levéltári dobozba rakása, egyes dokumentumok, tervrajzok restaurálása, majd pedig a digitalizálás. Ma ennek köszönhetően szakszerűen berendezett irattár, kutatószoba várja az érdeklődőket, és mellettem egy félállású, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár alkalmazásában álló hivatalos szakember, Frauhammer Krisztina történész látja el a levéltári teendőket. Munkánkat önkéntesek is jelentős mértékben segítik. Reményeink szerint hamarosan hivatalosan is a budapesti központ telephelyévé válunk.
Hogy látja, van-e foganatja annak, hogy kutatási témákat ajánlanak szakdolgozóknak, történészeknek?
Egyre szélesebb körben ismerik meg archívumunkat, nemcsak történészek, diákok, hanem a világ különböző tájairól érkező családkutatók. Jelentős számban készültek és készülnek szakdolgozatok, doktori disszertációk. A szegedi zsidóság múltjának feltárására és megőrzésére létrejött Holtzer-Horváth-Lindberg Alapítvány (https://holtzer-alapitvany.hu) éveként ösztöndíjjal is jutalmazza a diákok kutatásait. Honlapunkon kutatási téma ajánlást olvashatnak az érdeklődők. A számtalan megkeresés révén aktív kapcsolatokat tudunk építeni egykori szegedi családok leszármazottjaival és sikeresen gyarapíthatjuk a fotótárunkat és az archívum iratállományát.
Mik a most folyó projektek, mik a fejlesztési irányok jelenleg?
Jelenleg a Magyar Zsidó Levéltárral való együttműködés realizálása zajlik (fondjegyzék egységesítése és adatbázisba rendezése, a honlap megújítása), és újabb időszaki kiállításunkat készítjük elő, mely a szegedi zsidó kereskedőket mutatja majd be. Továbbá októberben Löw Lipót haláláról emlékezünk meg a nagykanizsai és pápai zsidó közösségekkel karöltve. Soha nem szűnő projektünk a diákok, szakdolgozatot írók, család- és egyéb kutatók támogatása, újabb és újabb pályázatok írása.
A szerző
Köszönöm! Ez a riport remek történeti összefoglaló! Ami az iratok és a tárgyi emlékek rendezését illeti, túl szerény Ábrahám Vera! A munka oroszlán része őt dicséri. Szakszerű, alapos, lelkiismeretes. Elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen. Gratulálok!