Az izraeli-palesztin konfliktus újabb fellángolása nemcsak a Közel-Keletet égeti, hanem a nyugati sajtóban is szikrákat vet. Hazai online médiumok – HVG, Telex, 444, 24.hu és a többi „haladó” orgánum – látható lelkesedéssel ugranak rá a témára. Véleménycikkek, érzelmes publicisztikák, szenzációhajhász főcímek sorjáznak, mintha verseny folyna azért, ki tud nagyobbat mondani Izrael rovására. Az embernek az az érzése támad, hogy mintha ezekben a szerkesztőségekben már a gyakornok vagy a kávéfőző is írhatna cikket a Közel-Keletről – tényekre, kontextusra, történelmi háttérre semmi szükség, csak a kellően erős „triggerelésre”. A probléma nem az, hogy írnak róla, hanem az, hogyan. Az egyoldalú, gyakran a Hamász propagandaszövegeit visszhangzó cikkek nemcsak szakmailag vállalhatatlanok, hanem morálisan is megkérdőjelezhetőek. Amikor egy terrorszervezet állításai tényként kerülnek a címoldalra, miközben a másik oldal csak alig kap hangot – ha egyáltalán –, az már nem objektív tájékoztatás, hanem propaganda tudatos politikai pozícióból, az újságírás álcájában megjelenő manipuláció. Erre sajnos számos példa is akad a közelmúltból, melyek közül a szemléltetés érdekében kiemelek néhányat:
Telex, 2023. október 17.: A portál teljes egészében átvette a gázai egészségügyi minisztérium (a Hamász irányítása alatt álló szerv) közlését az al-Ahli kórházat ért rakétatámadásról, 500 halálos áldozatról számolva be címlapon, anélkül, hogy megvárták volna a független vizsgálatok eredményét. Később a bizonyítékok alapján kiderült, hogy nem izraeli, hanem „palesztin” rakéta csapódott be – a Telex cikkeinek többségét azonban nem frissítették érdemben, vagy a korrekciók elrejtve, a címek változtatása nélkül történtek.
444, 2023. október 18.: „Izrael kórházat bombázott” – harsogta a cím, egyetlen forrásként a Hamász által kontrollált gázai közlésre hivatkozva. Az IDF álláspontja és a később nyilvánosságra hozott műholdképek, hangfelvételek már csak napokkal később, jóval alacsonyabb eléréssel jelentek meg, mintegy “utógondolatként”. A közvélemény szempontjából azonban addigra már a narratíva megrögzült.
HVG, 2023. október 10.: A lap (ahogyan az összes többi médium is) a Hamász által megadott áldozatszámokat rendszeresen, forráskritika nélkül idézte, miközben az izraeli civil áldozatoknak csak minimális figyelmet szentelt, és a tömeges mészárlások (pl. kibucokban elkövetett brutalitások, gyermekek lemészárlása) részleteit elnagyolva, gyakran szkepticizmussal kezelte, sőt, több cikkben „háborús propaganda” gyanújával relativizálta.
24.hu, 2023. október 8.: A támadások másnapján a portál egyoldalúan, a Hamász narratíváját idézve közölt cikket az izraeli blokádról és „megszállásról”, miközben a több száz izraeli civil haláláról alig esett szó, és nem helyezték kontextusba, hogy a Hamász október 7-i mészárlása civilek ellen, válogatás nélküli terrorcselekmény volt. Ez nem véletlen hiba. Ez üzleti modell.
A gyűlölet, a polarizáció, az identitásalapú indulatok kattintást hoznak, a kattintás pénzt hoz.
A médiacégek pontosan tudják, mit csinálnak: a Hamász narratíváját felkapva egyszerre triggerelik a palesztinpárti aktivistákat, az antiszemitákat, az identitásérzékeny liberálisokat, és persze a zsidó olvasókat is – mindenki odakattint, mindenki felháborodik, mindenki hozzászól. Ez tökéletes vihar a pénzcsapok kinyitásához. A gond ezzel csak az, hogy ez nem csupán közéleti károkozás, hanem társadalmi öngyilkosság. A valóság torzítása, az áldozat és elkövető felcserélése, a terrorszervezetek „humanizálása” a média eszközeivel nemcsak morális árulás, hanem politikai kockázat is. Ez a fajta újságírás ugyanis nem a valóság feltárását szolgálja, hanem a valóság felbomlasztását. És ha a nyugati sajtó nem tanulja meg, hol a határ, akkor saját társadalmát fogja aláásni.
Miközben egy másik, ellenséges „civilizáció” röhögve figyeli a távolból, hogyan oltják ki magukat belülről a demokrácia bajnokai.
A szerző
