Szereti “Milliomos” a sajtot? Fedett intézkedések Borsa Mihállyal szemben, 1960–1974

Bár neve mára nagyrészt feledésbe merült, egy időben Borsa Mihály (1906-1986), a MIOK Központi Szociális Bizottságának (KSZB) elnöke megkerülhetetlen figura volt a magyar zsidóság életében. Borsa a hitközség befolyásos alakja volt, 1962-től a KSZB elnöke, mely szervezet a Joint pénzéből egy svájci közvetítőn, a Société de Secours et d’Entr’Aide-en (SSEA) keresztül támogatta a magyar zsidóság holokauszt-túlélő, illetve szociálisan rászoruló tagjait. Borsa megfigyeléséről néhány dokumentumot közölt Kovács András történész 2019-es forráskiadása,[1] de Borsa teljes anyaga ott sem került feldolgozásra.

Borsa 1960-tól került először az állambiztonság látókörébe, 1962-től pedig “Milliós”, illetve “Milliomos” fedőnéven volt a belső elhárítás célszemélye, először az “Együttműködők” nevű csoportdossziéban, majd később saját dossziéban. “Milliomos” anyaga három dossziéban maradt meg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, 348, 277 és 187 oldalon. Megfigyelésére fedett eszközök és ügynökök sorát vetették be, operatív akciók és végül egy büntetőeljárás keretében próbálták – sikertelenül – kiszorítani a hitközség fontos pozíciójából.

Borsa 1906-ban született Győrött, Glück néven. A helyi hitközség népiskolájában tanult, majd rövid franciaországi tanulmányok után Pécsett szerzett jogi diplomát. Dolgozott újságíróként, majd a győri kamara fogalmazója is volt, mígnem 1939-ben a zsidótörvények miatt elvesztette állását. Magyarország német megszállását követően – minden bizonnyal kisgazda kapcsolatai miatt – politikailag veszélyesnek ítélték. Az elsők között deportálták az országból, először Auschwitzba, majd Dachauba került. A deportálások során feleségét és kislányát is elveszítette. Halálukat sosem dolgozta fel teljesen, és sosem házasodott újra.

A felszabadulást követően a Független Kisgazdapárt nemzetgyűlési képviselője és miniszteri tanácsosa lett, majd a Jointba, és végül a KSZB-be került. Rövid politikusi pályafutása során kialakított kapcsolatait egész életében hasznosította, egyik fő patrónusa a befolyásos kommunista politikus, Ortutay Gyula volt, aki gyakran kiállt volt párttársa mellett. 1963-ban például Sós arról panaszkodott az ÁEH-nak, hogy a reptéren összefutott Ortutayval, aki félig viccesen, félig komolyan odaszólt neki, hogy „úgy hallom, maga bántja az én Miska barátomat. Na! Na!”[2]

Borsáról az egyik első jelentést 1960 áprilisában “Xavér” adta, e szerint “jókedvű, jóhumorú, bohém ember. Szeret nagyon jól és vidáman élni (…). Szereti a nőket, és sikereivel bőven dicsekszik”. A viszonya a hitközség kommunista vezetésével – Sós Endrével – kimondottan rossz volt, de nem tudták elmozdítani pozíciójából.[3] 1961 februárjában már azzal került az állambiztonság látókörébe, hogy „a repülőtéri vámvizsgálatoknál sokat elnéznek neki”, mert a vámtiszteknél sok barátja van. Továbbá „az Állami Egyházügyi Hivatalban ő igen jól fekszik, őt az ÁEH sem ellenőrzi”. „Sárosi” fn. ügynök – akit a szakirodalom Seifert Gézaként, a BIH elöljárójaként, majd Sós után a MIOK elnökeként azonosít[4] – felrótta neki, hogy a MIOK közgyűlésein hátul ül és nevetve beszélget, ezzel „bomlaszt”. Kommunista kapcsolataival dicsekszik, „mögöttem állanak a Politikai Bizottság tagjai”, mondogatja – ezen megjegyzéséhez egy titkosrendőr-tiszt kérdőjelet biggyesztett. Borsa állítólag meg is nevezte kapcsolatait: nem csak Ortutayt, de a szintúgy befolyásos Nyers Rezső pénzügyminisztert is. A nevüket ugyan megpróbálták kihúzni az aktából, de továbbra is olvashatók.[5]

A fentieknél nagyobb problémát jelentettek vélt cionista kapcsolatai és barátsága Scheiber Sándor rabbival. „Borsa Mihály teljes mértékben együttműködik Scheiber Sándor megrögzött cionistával” – írta egy titkosrendőr-tiszt megjegyzésében.[6] Ráadásul igen nagy összegek felett diszponált: szervezete hivatalosan évi egymillió dollárt, vagyis akkori értéken 30 millió forintot osztott el, bár maga Borsa egy helyütt elhencegett, hogy egyéb utakon legalább még egyszer ennyi pénzt behoz. „A legtöbb dollárt ő hozza, többet, mint bármelyik külkereskedelmi vállalat”, és „ezt a tevékenységet a párt is igen akceptálja”. „Ő tulajdonképpen egy állami hivatal élén (van), az csak egy véletlen, hogy ez a hivatal az Izraelita Hitközség székházában van.”[7] A BM II/5-c. alosztályát elsősorban az zavarta, hogy a hatalmas összeg „ellenőrzése ügynökség hiányában nincs megoldva”, és „mivel a segélyezés leple alatt lehetőség van ellenséges tevékenység finanszírozására, szükségessé vált, hogy a KSZB tevékenységét ellenőrzés alá vonjuk”. A javaslatot a hírhedt Hollós Ervin r. alezredes osztályvezető nevében bizonyos Geréb János engedélyezte 1962 januárjában.[8]

A Borsával szembeni fedett intézkedések közül az egyik első volt, hogy megszervezték utcai figyelését. Az első, 1962. január 24-i jelentés szerint „Milliós” 50-52 éves, kb. 165-167 cm magas, világos barna, erősen őszülő hajú, kopaszodó, kerek arcú, kissé duzzadt orrú, vastag szájszélű, gömbölyű állú, köpcös testalkatú, gyors járású férfi. Aznap fehér ing, szürke mintás nyakkendő, szürke öltöny, szürke télikabát, fekete félcipő volt az öltözete. Először dolgozni ment Belgrád rakparti lakásából, majd munkahelyéről, a Síp utca 12.-ből vajszínű Peugeot gyártmányú gépkocsijával az egyetemre, onnan a Malév-irodába, majd egy Csemege boltba ment (utóbbi helyre nem követték). Innen 3-4 palack borral ismét a munkahelyére ment, majd egy étteremben ebédelt, és délutánig ott is maradt. Onnan a Művelődési Minisztériumba hajtott, majd a Royal Szállóba, ahol átvett egy levelet a portán. Végül a Szófia étteremben vacsorázott, és 22:30-kor ment haza, figyelését ekkor megszakították.[9]

Aktájában még ilyen jelentések tucatszámra találhatók. A figyelés azonban érdektelen vagy magától értetődő kapcsolatokat tárt csak fel, pl. Hermann Lipót festőt vagy Erwin Haymannt, a svájci zsidó segítő akció elnökét. 1962 márciusában a BM II/5-c. osztály kénytelen is volt megállapítani, hogy „a bevezetett külső figyelés alkalmazásaként néhány kapcsolatán kívül lényegesebb eseményt nem tudtunk megállapítani. Komoly hiányosság volt a II/2 osztály részéről, hogy nem technikával ellátott szobában szállásolták el dr. Ervin Heymannt (sic!), így dr. Borsával folytatott esetleg érdekesebb beszélgetésükről nem szereztünk tudomást. Meg kell említeni, hogy mi szolgálati jegyen a fentiek elintézést időben kértük.”[10]

A következő lépés ezért irodája bepoloskázása volt (3/e rendszabály). Polgár Ferenc r. szds. 1962 augusztusi jelentése szerint folyó hó 3-án „tűzrendészeti szervek legalizálásával helyszíni szemlét tartottunk a BIH irodahelyiségeiben – Budapest, VII., Síp utca 12. sz. –, hogy egy későbbi időpontban technikai beépülést tudjunk végrehajtani a KSZB vezetőjéhez”. „Az akció végrehajtása minden dekonspiráció nélkül, rendben lefolytatódott, a kitűzött feladatot elértük.” A 3/e rendszabályt augusztus 31-én, a hajnali órákban rendben be is építették „Milliomoshoz”.[11] Láthatóan már ekkor fontolgatták a titkos házkutatást irodájában, ugyanis „Sárositól” pontos leírást kaptak irodájának elrendezéséről. Az irodában, melybe a Síp utca 12. sz. második emeletén, a lépcsőházból a zárt folyósra történő belépéskor jobbra, az első szobán át lehetett bemenni, „páncélszekrény nincs, dr. Borsa Mihály tudomásunk szerint az iratait főként a zárt íróasztalában, illetve az említett rolós iratszekrényben tartja”. A tartótiszt operatív szempontból értékesnek találta a jelentést, és arra utasította az egyébként sokak által a rendszerbarát hitközségi vonalhoz sorolt „Sárosit”, hogy építsen ki barátságot Borsával.[12]

Megítélésében egyébként volt eltérés a különböző állami szervek között. Éppen akkoriban, amikor az elhárítás arra jutott, hogy Borsa „hírszerző-gyanús”,[13] az ÁEH-ban az alábbi értékelés született: „(Borsa) nem cionista. Eddigi közéleti tevékenysége ismert és mindenkor lojalitást mutatott kormányunk és rendszerünk iránt.”[14] A legtalálóbban azonban valószínűleg az alábbi jelentés jellemezte filozófiáját: „Ő ennek a rendszernek a híve, mert nem is tehet mást. Először is olyan jól él, ahogy soha nem élt. Senki sem bántja, nem zavarja, semmi oka tehát elégedetlenségre. Azon kívül bevallja, hogy ő fél. Minden zsidó fél, csak nem mindegyik vallja be. Fél, mert ha itt bármilyen változás történne és csak 2-3 nap zavaros átmeneti idő állna elő, akkor ez alatt minden zsidót kiirtanának. Akkora az antiszemitizmus, ok nélkül, amilyen soha sehol nem volt még. Ok nélkül, mert a Rákosi időben okkal volt az, hiszen a legfelső vezetésben csupa zsidó volt, bár azoknak az embereknek semmi közük nem volt a zsidósághoz, bűneiket a zsidóság terhére írták. Ma azonban nem ez a helyzet. A legfőbb vezetésben nincs zsidó, de az antiszemitizmus nem szűnt meg, sőt erősödött.”[15] A belső elhárítást láthatóan nagyon zavarta, hogy Borsának magas helyen vannak kapcsolatai, ezért a vele szemben való fedett nyomozás farvizén adatokat szereztek be Ortutayról, az ÁEH vezetőiről és más, fontos pozíciókban lévő állami és párttisztviselőkről is.

Mivel a fenti nyomozások nem vezettek eredményre, ezért egy évvel később már Borsa lakására akartak szobalehallgató-eszközt telepíteni. Ehhez előbb szükségük volt lakáskulcsának másolatára. Mivel Borsa rendszeresen járt a Rudasba fürdőzni Seifert Géza társaságában, logikusnak tűnt, hogy a ruhájából ekkor lehetne kilopni a kulcsait. A belső elhárítás ezért felvette kapcsolatot a BRFK körözési osztályával, és találtak egy jelöltet a személyzet soraiban, aki alkalmasnak tűnt a feladatra. „Az operatív kapcsolatnak a fürdőben lehetősége van arra, hogy kabinosnak osztassa be magát. Így lehetősége van arra, hogy Borsa ruhájából, annak távozása után, a kulcsot megszerezze, és részünkre mintavétel céljából átadja.” Az akcióhoz mozgósították „Sárosi” ügynöküket, akinek az volt a dolga, hogy ügyeljen rá: Borsa aznap nehogy rövidre fogja a fürdőzést. A 3/e rendszabályt végül 1964 februárjában telepítették a lakásán.[16]

1964 áprilisától elkezdték megfigyelni Borsa külföldi és belföldi levelezését is, az érdekesebb leveleket kifinomult technikával felnyitották és befotózták. Leveleinek befotózásából származik egyébként a három akta legnagyobb amatőrizmust eláruló feljegyzése. Néhány befotózott levélen nyilván kihúzott részek voltak, és a titkosrendőrök szerették volna tudni, mit húztak ki. Ezért a BM III/V-2-a. alosztálynak (vegyészet, nyomdatechnika) kellett elmagyaráznia, hogy az előhívott fotó egy anyagból készült, és csak az eredeti levélen lehetett volna különválasztani a különböző anyagokat. Részletesebben: „A III/II-5-a. alosztály által vizsgálatra küldött 18 db. fotómásolattal kapcsolatban szakvéleményünket az alábbiakban ismertetjük: áthúzással, vagy más módon fedett írások olvashatóvá tétele csak abban az esetben lehetséges, ha a szöveg írásához használt anyag valamilyen fizikai, vagy kémiai tulajdonsága eltér a fedéshez használt anyagétól. Egy ilyen fedett szövegről készített fotókópia viszont már semmit sem tartalmaz az eredeti anyagok tulajdonságaiból, a kép egyetlen elemből, fémezüstből áll. Ebből következik, hogy a kért munka, vagyis a fedett szövegrészek kimutatása, a küldött fotókópiák alapján nem lehetséges.”[17]  Megdöbbentő, hogy ezt bárkinek el kellett magyarázni a kádári titkosszolgálatnál.

A fentiek ellenére ekkor még mindig nem jutottunk el a Borsa elleni hajsza csúcspontjáig. 1964 nyarán Lengyelországban járt, ekkor a lengyel állambiztonsági szerveket kérték meg, hogy figyeljék őt, de nem kaptak értékelhető adatokat.[18] A magyar szervek a szovjet titkosszolgálatot is megkeresték, még pedig egy sötétebb ügyben: tőlük olyan holokauszt-túlélők neveit akarták megtudni, akik a Szovjetunió területén éltek, és együtt raboskodtak Borsával Dachauban és más táborokban. A magyar szervek ugyanis úgy tudták, hogy Borsa a koncentrációs táborokban kegyetlen kápó volt, és erre kerestek bizonyítékokat. A tippet korábban többek között „Xavér” adta, akinek Borsa maga mondta el 1957-58-ban, hogy „a koncentrációs táborban kápó volt. Ez úgy került szóba, hogy Borsa elmondott valami hosszú történetet, hogyan szerezett ő sok – talán 2000 – cigarettát és ezzel hogyan manipulált. Erre nem lett volna másképp módja, csak úgy, hogy különálló helyzete volt. Ha jól emlékszem, Wüstegiersdorfot jelölte meg, mint azt a tábort, ahol volt. Azt hiszem, Dachauban is volt”.[19] A vallomásokat folyamatosan, még 1968-ban is gyűjtötték be Borsa lejáratásának céljával, ám a jelek szerint az ügy sosem vezetett eredményre, azon túl, hogy a férfi minden bizonnyal tényleg kápó volt.[20] Persze az, hogy valaki kápó volt, nem jelentette azt, hogy egyben kegyetlenkedett is, és tudjuk, hogy a kommunista titkosrendőrség előszeretettel terjesztett hamis kollaborációs vádakat ellenfeleiről.[21]

1965 nyarán az állambiztonság arra jutott, hogy intenzívebb adatgyűjtés kell Borsa „üzleti” megbeszéléseiről. Ezért úgy döntöttek, bepoloskázzák a Mátyás-pince étterem 4-es bokszát, ami tudvalevőleg Borsának volt fenntartva. Ez bonyolult művelet volt, hiszen már magához a szemrevételezéshez korlátlan mozgásra volt szükségük a titkosrendőröknek, hosszabb időn keresztül. Az étteremben dolgozott ekkor „Pincér” fn. ügynökként kezelt személy – vagyis Oltai Miklós, egy 1916-as születésű volt munkaszolgálatos, párttag, ’57-től munkásőr –, ő segített éjjel beengedni a technikai felmérést elvégző államvédelmiseket. Segítségével július végén sikeresen beszerelték a rendszabályt, csak hogy októberben arra jussanak, hogy az teljesen haszontalan, mert a WC-ből a zajok beszűrődnek. Ezért ki kellett szerelni az eszközt, ami ismét hosszas procedúra volt, külön akciót igényelt.[22] Nem sokkal a fentiek előtt engedélyezett javaslat alapján Ferihegyen „szoros vámvizsgálatnak” vetették alá, de nem találtak semmi rendelleneset: főleg herendi porcelánokat vitt ki, 5000 forint értékben, ami ugyan nem volt kevés, de engedélye volt rá.[23] Titkos házkutatást is foganatosítottak nála, de semmire sem jutottak, mivel „az íróasztalon elhelyezett tárgyak annyira speciálisan voltak elhelyezve, hogy az ott lévő levelezést dekonspiráció veszélye nélkül megvizsgálni nem lehetett”. De ha már ott voltak, a telefonkönyvét lefotózták.[24]

Kapcsolatainak vizsgálatán keresztül 1966 májusában már tényként kezelték, hogy olyan emberekkel érintkezik, akik információik szerint az angol hírszerzés, illetve a NATO hírszerzésének emberei lehetnek, noha a Jointot eleve az izraeli titkosszolgálat fedőszerveként kezelték. „Fentieket figyelembe véve dr. Borsa Mihály alaposan gyanúsítható hírszerzéssel, így szükséges tevékenységének további ellenőrzése” – szögezte le a teljes eredménytelenség dacára Kelencz Ferenc rd. szds.[25] Összegyűjtöttek tőle néhány inkrimináló idézetet is: egy helyütt azt mondta, hogy „utálom a kommunistákat”, máshol pedig arról beszélt, hogy „az ÁEH-nál nincs utolsóbb intézmény. Egymás ellen uszítják az embereket. A zsidók ügyével nem foglalkoznak (…) antiszemita társaság.” „Majd kifejtette, hogy csak zsidó között szabad élni, majd hozzátette, hogy természetesen nem ilyen zsidók között, mint Magyarországon vannak”.[26]

Ekkor döntöttek úgy, hogy külön aktát nyitnak rá „Milliomos” fedőnéven. A titkosrendőrök intézkedések egész sorát javasolták ellene: postai levelezésének újbóli ellenőrzését, újabb lehallgató eszközök telepítését, „motozását” (azaz ruháinak átvizsgálását, amíg ő fürdőzik), a holokauszt alatti viselkedésének további feltárását, a házában egy ügynök beszervezését, titkos házkutatásokat munkahelyén és otthonában, továbbá ismerőseinek ellenőrzését, női kapcsolatainak figyelését, de egy ismerősének lenyomozásához még a bolgár állambiztonsággal is együtt akartak működni.[27] 1966 augusztusában felfigyeltek rá, hogy telefon-lehallgatása során sokszor került szóba, hogy „sajtot” és „szivart” kap külföldről. Felmerült az a gondolat, hogy a III/a anyagokban gyakran szereplő »sajt« és »szivar« nem jelszó-e. Enne tisztázása érdekében az alábbi intézkedéseket tervezzük (…) »Sárosi« fn. ügynökkel meghívatjuk nevezettet vacsorára, ahol előételként egy-két fajta sajt is tálalva lesz. Ezzel bemérhetjük a »sajt« rendeltetését. Erre vonatkozóan az ügynököt külön eligazítjuk”.[28]

A fenti eszmefuttatás akár még komikusan is hathat, bár sajnos nem ismert „Sárosi” sajt-bemérésének eredménye. Semmi vicces nem volt azonban az ügy 1968-as fejleményeiben. 1968. február 1-jén ugyanis Borsa ismerősével, Steiner Bélával autózott Dunaújvárosnál: a volánnál ő maga ült. Az autó hirtelen megcsúszott, árokba hajtott, és Steiner életét vesztette. Az ügyben halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt indult büntetőeljárás, és a háttérben a BM III/II-4-a. alosztály (külső elhárítás közel-keleti országokkal szemben) próbált „odahatni, hogy különböző interveniálásoknak ne adjanak helyet, és biztosítani, hogy az ügy kivizsgálása és lefolytatása ügyészi, és bírósági szinten is a szocialista törvényesség szigorú betartatásával történjék”. A jelek szerint bizonyosan próbálták befolyásolni a Pályaalkalmassági Vizsgáló Intézet szakvéleményét, noha főleg azért, mert Borsa is megmozgatta a maga kapcsolatait e téren.[29] „Sárosi” szerint Borsa Ortutayt és Barcs Sándort – szintúgy zsidó származású, volt kisgazdát, képviselőt, az Elnöki Tanács tagját – mozgósította, de mivel a jelentés „vezető elvtársak” nevét tartalmazta, ezért azt nem foglaltatták vele írásba, csak szóban jelentett erről.[30]

Ezen a ponton valószínűleg magas helyről szóltak le a titkosrendőröknek: fejezzék be Borsa értelmetlen vegzálását. A nyomozókat utasították, hogy ha Borsa követett el bűncselekményt, akkor „realizálják” a büntetőeljárást, ha pedig nem, akkor „az ügyet le kell zárni”. Borsa végül a közlekedési baleset miatt három év felfüggesztett börtönt kapott, aktáját pedig lezárták, azzal a kitétellel, hogy azért „időközönti további ellenőrzését” folytatják a lakásába telepített poloskán, illetve „Sárosi” és „Sárvári”[31] ügynökökön keresztül. Azt viszont maguknak is meg kellett állapítaniuk, hogy nyolc év alatt „hálózati operatív munkánk során nem sikerült olyan adatok birtokába jutni, amelyek bizonyították, vagy alátámasztották volna nevezettel kapcsolatban a kémkedés gyanúját”.[32]

Kérdéses, hogy Borsa mennyit fogott fel a hatósági zaklatásból. Nem világos, hogy a BM közbenjárása miatt, esetleg attól függetlenül született meg a felfüggesztett ítélet, vagy ennél rosszabbat is kaphatott volna. Az egyetlen kézzel fogható eredménye az volt a nyomozásnak, hogy „a BM adatai alapján” az MSZMP KB szervei úgy döntöttek, hogy 1967-ben kihagyják a Hazafias Népfront Országos Tanácsából Borsát.[33] A lehallgató készüléket lakásában csak 1974. októberében szerelték le (ez ismét komplett akciót igényelt).[34]

Később a jelek szerint viszonya konszolidálódott a rendszerrel, 1976-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét, 1986-ban pedig a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét. Amikor 1969 tavaszán Beer Ivánt és Berger Istvánt („Csulót”) felfüggesztették cionista tevékenység miatt a Rabbiképzőben, az akcióhoz az ÁEH felhasználta Borsát: negyed órával az előtt, hogy berendelték volna a MIOK és a rabbiság vezetőit, illetve Scheibert a Lendvay utcai székházba, Borsát már behívták, és felkérték a ÁEH elítélő álláspontjának támogatására, melynek Borsa eleget is tett.[35] 1981 tavaszán mások mellett ő képviselte a MIOK-ot az Európai Zsidó Hitközségek Szövetségének Tanácsának 37. éves közgyűlésén Amszterdamban.[36]

Érdekesség, hogy halálát követően, 1987 augusztusában a Joint a „portréja” átadását tervezte Borsa régi irodájában, de a rokonok azt kérték, ne legyen ott senki a MIOK-tól, mert ez „inzultálná” Borsa emlékét, akinek halálakor senki sem nyilvánított részvétet, még a rabbik közül sem.[37] Hogy ez így volt-e, persze kérdéses. Annyi bizonyos, hogy a hitközségi élet (már akkor is) intrikákkal volt tele, az események folyásába beleszólt a kommunista állam, és néha értelmetlenül kerültek célkeresztbe egyes személyek, így Borsa is. Hol ügyes, hol kevésbé ügyes megfigyelésének története ezt a sötét időszakot illusztrálja, igen szemléletesen.