Shachne Hiller 1940-ben született a lengyelországi Krakkó zsidó gettójában. Két éves volt, amikor a Gestapo megkezdte a gettó felszámolását. Shachne szülei, Helen és Moses Hiller mindenáron meg akarták menteni egyetlen gyermeküket.
A zsidó ellenállás segítségével Helen egy éjszaka kicsempészte Shachnét a gettóból, és felkereste a család barátait, Josefa és Bronislav Jachovitch-ot, egy gyermektelen katolikus házaspárt.
Helen könyörgött a Jachovitch házaspárnak, hogy fogadják be Shachnét és rejtsék el a nácik elől, és a Jachovitch házaspár beleegyezett. Helen átadott az igaz embereknek egy borítékot, amelyben a Hiller család összes értéktárgya volt, és egy másikat, amelyben levelek voltak. Az egyik levélben ez állt: „Ha én vagy a férjem nem térünk vissza, amikor ennek az őrületnek vége, kérlek, küldd el ezt a levelet Amerikába a rokonainknak. Ők biztosan válaszolnak, és magukhoz veszik a gyermeket. Függetlenül attól, mi lesz a sorsom vagy a férjem sorsa, azt akarom, hogy a fiam zsidóként nőjön fel.”
Egy zsidó gyermek elrejtése halálbüntetéssel sújtható bűncselekmény volt. A németek rájöttek, hogy a gyerek eltűnt. A Jachovitch házaspár gyakran költözött, és gondosan eltüntette a nyomait. Farmokon, silókban és egy cigány faluban bújkáltak. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megvigasztalják a kisfiút, amikor az szülei után sírt.
A Jachovitch házaspár Shachnét saját fiukként szerette. 1946-ban értesültek arról, hogy Helen és Moses Hiller Auschwitzban vesztek oda.
Josefa mélyen hívő katolikus volt, és úgy döntött, hogy megkereszteli Shachnét. Felkereste a helyi plébánost, aki fiatal volt, és nemrég szentelték fel.
Josefa elmesélte a történetét a papnak, aki figyelmesen hallgatta minden szavát. Amikor befejezte a drámai történetet, a pap megkérdezte tőle: „És mi volt a szülők kívánsága, amikor egyetlen gyermeküket rád és a férjedre bízták?” Josefa elmondta a papnak, hogy Helen utolsó kívánsága az volt, hogy a fia zsidó maradjon, és ha a szülei meghalnak, visszajuttassák a népéhez.
A fiatal pap közölte Josefával, hogy nem keresztelheti meg a gyermeket a biológiai anyja akaratával ellentétben. Arra buzdította Josefát, hogy vegye fel a kapcsolatot a Hiller család amerikai rokonával, és küldje el hozzájuk a fiút, hogy zsidóként neveljék fel.
Josefa hallgatott a fiatal papra, és annak ellenére, hogy a lengyel törvények tiltották az árva gyermekek külföldre küldését, három éven át küzdött a bürokráciával, amíg Shachnét felvették abba az európai árvákból álló csoportba, amelyet a Kanadai Zsidó Kongresszus Észak-Amerikába vitt. Ott sem volt egyszerű rendezni a helyzetét, két szenátor, a Tenessee-beli Estes Kefauver és a connecticuti Brian McMahon segítségével adott a Kongresszus engedélyt a bevándorlására. 1951-ben érkezhetett végre Washingtonba, addig 10 otthonban és egy kanadai árvaházban is megfordult.
Ahogyan anyja is összetört szívvel adta át Shachnét a Jachovitch családnak, úgy Josefa Jachovitch is összetört szívvel tette fel őt a New Yorkba tartó óceánjáróra.
Shachnét Amerikában nevelték fel rokonai, a Berger család. Sikeres üzletember lett belőle, és egész életében gyakorló zsidó maradt. Elnöke is volt az ortodox zsinagógájának. Kapcsolatban maradt Josefával, ajándékokat és pénzt küldött neki, és vigasza volt idős korában.
1978-ban Shachne (akkor már Stanley Berger néven) levelet kapott Josefa Jachovitchtól, amelyben megdöbbentő hírt közölt vele. Azt a fiatal plébánost, aki gondoskodott arról, hogy Shachne Hiller zsidó maradjon, éppen pápává választották.
II. János Pál pápa, az első lengyel pápa, jelentősen javította a zsidók és a katolikus egyház közötti kapcsolatokat. Nagy szívével és erős vezetői képességeivel a világ minden táján a katolikusok szeretetét nyerte el. II. János Pál pápát 2014-ben szentté avatták, és ma a katolikusok gyakran Nagy Szent János Pálnak nevezik.
A szerző
