Bizonyára emlékszünk még arra, amikor a Csillagok Háborújában az Ezeréves Sólyom, Han Solo legendás űrhajója halált megvető bátorsággal és leleményességgel cselezte ki az üldöző ellenséges birodalmi csillagrombolókat valahol egy messzi-messzi galaxisban.
Valami hasonló bravúrt hajtottak végre az izraeli légierő Boeing 377 Stratocruisereit vezető pilótái is, akik a Kairó és Luxor körül strázsáló egyiptomi vadászrepülőket kicselezve száguldottak végig a Vörös-tenger mentén, hogy fegyverutánpótlást juttassanak a köztársaságiakkal harcoló jemeni royalista ellenállókhoz a jemeni polgárháború idején. Paradox módon pont azoknak a síita törzseknek, akik most Izraelt támadják rakétáikkal.
De kezdjük a legelején.
1962-ben a jemeni nacionalista tisztek egy csoportja – az egyiptomi és az iraki példát követve – puccsot hajtott végre, megdöntve ezzel Mohamed al-Badr imám uralmát. Kikiáltották a köztársaságot, amelyet a keleti blokk élén álló Moszkva azonnal el is fogadott. Ám al-Badr ellentámadást indított, amivel Jemen hosszú és szomorú polgárháborúba süllyedt. Ezzel a konfliktussal pedig kezdetét vette egy különös proxy háború is, amelyben a kommunistaszimpatizáns republikánusokat az Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom és Szíria uniója) és a Szovjetunió (meg csatlósai), míg a konzervatív royalistákat Nagy-Britannia, valamint Izrael támogatta.
De hogy került az összecsapásba Izrael?
A briteknek már a 18. században komoly érdekeltségük volt a hajdani Arabia Felix területén, hogy felszámolják az arab kalózhordákat és megteremtsék a biztonságos hajózási útvonalukat Indiába, ezért létrehozták a dél-jemeni partok mentén fekvő Ádeni Protektorátust, ahonnan 1967-ben vonultak ki. 1962-ben nem nézték jó szemmel, hogy katonai államcsínnyel egy szovjetbarát Jemen jöjjön létre a közvetlen szomszédságukban. Bár Londonnak meglett volna a katonai potenciálja, hogy a maga javára beavatkozzon a konfliktusba, ám a hidegháború közepén ez egy igen érzékeny pont volt, ami közel nem a jemeniekről szólt, hanem a Nyugat és a Szovjetunió szembenállásáról, ezért csak közvetve kívánta támogatni a jemeni royalistákat. A tapogatózó tárgyalásaik Iránnal, Jordániával, Szaúd-Arábiával vakvágányra vezettek, így került a képbe Izrael.
Izrael az 1960-as években kényszerpályán mozgott, az elsődleges célja a Násszer vezette arab nacionalista harapófogóból való kijutás volt, amely egyre inkább szűkítette a mozgásterét a Közel-Keleten. Ennek a folyamatnak a részét képezte a már említett Egyesült Arab Köztársaság létrejötte Szíria és Egyiptom uniójával, az Irakban Abdel-Kerim Kasszem által végrehajtott államcsíny és leszámolása a nyugatbarát elemekkel, a jordániai puccskísérlet a Muhabarat, az egyiptomi titkosszolgálat irányításával és a fokozódó szovjet katonai segítségnyújtás Kairónak. A Násszer támogatta jemeni köztársaságiak győzelmének pedig egyenes következménye lett volna egy Szíria-Egyiptom-Jemen triász vagy még inkább trojkáa, ami azon kívül, hogy közvetlen veszélyt jelentett volna Izrael létére, akadályozta volna létfontosságú hajózási útvonalát a Vörös-tengeren a távol-keleti partnereihez.
A jemeni síiták támogatására a sorsdöntő lépést az adta, hogy egy egyiptomi dezertőr a kihallgatása során bevallotta, hogy Kairó vegyifegyvert alkalmazott a hegyvidéki royalista törzsek ellen, ami aggasztó jel volt Golda Meir számára. Ugyanis egy köztársasági győzelem esetén Egyiptom a már letesztelt vegyifegyvereit a későbbiekben Izrael ellen vethette volna be. A jom kippúri háború pedig még ezután következett. Továbbá tudjuk azt, hogy ez volt az az időszak, amikor Násszer előszeretettel fogadta be az exnáci tudósokat, akik az Izrael ellen irányuló rakétaprogramban és vegyi fegyverek fejlesztésében vettek részt. Szíriában pedig a hadsereg és a titkosszolgálat létrehozásában szintén német náci katonák segédkeztek.
Mohamed al-Badr ráadásul ígéretet tett, ha izraeli segítséggel legyőzi a köztársaságiakat, Jemen a többi arab országgal ellentétben elismeri Izrael Államot. Ezek után nem volt kérdés, hogy Izrael a britek oldalán segítséget nyújt Badr imám harcosainak.
Az akcióban Tel-Aviv egyik legfontosabb érdeke a Jemenben harcoló egyiptomi haderő minél hosszabb távú lekötése volt, hogy ne legyen se ereje, se ideje Izrael fenyegetésére. Továbbá, hogy kellő információt szerezzenek az egyiptomi csapatok nagyságáról, ütőképességéről és stratégiájáról.
A Stratocruiserekkel az izraeli légierő 14 sikeres berepülést hajtott végre a jemeni légtérbe, fegyverekkel, lőszerekkel és robbanóanyagokkal látva el a monarchista erőket, amivel több ízben is megakadályozták al-Badr vereségét.
Bár végül a köztársasági erők kerekedtek felül a polgárháborúban, Izrael mégis sikerként könyvelhette el az akciót, mert alapvető célja az egyiptomi erők lekötése, meggyengítése és módszereinek feltérképezése volt, amit később hatékonyan tudtak felhasználni az 1973-as arab-izraeli háborúban.
A szerző
