Nem fogják elhinni, amit most elmondok – de személyesen is utánajártam, mert először még én sem tudtam elhinni.
Egy nemrégiben tartott találkozón Benjamin Netanjahu miniszterelnök valóban azt mondta, hogy Izrael „fontolgatja az amerikai katonai segélyek fogadásának leállítását”.
Igen, jól olvasta. Nem „többet követel”, nem „megköszöni az Egyesült Államoknak a támogatást”, hanem valójában újraértékeli, hogy Izraelnek továbbra is szüksége van-e rá.
Ez talán apróságnak hangzik, de szeizmikus változást jelez.
Ez óriási!
Mielőtt azt mondanák, hogy „ugyan már, Avi, ezt biztosan tévesen hozták nyilvánosságra”, hadd tisztázzam: én nem veszem készpénznek, amit a média mond. Ezért magam is utánanéztem. Személyesen ellenőriztem. Ez nem híresztelés. Ez igaz. Netanjahu valóban ezt mondta.
És ez mindent megváltoztat.
Mert ez azt jelenti, hogy valami nagy dolog történik a színfalak mögött. Azt jelenti, hogy nem bízhatunk a Trumpról és az Izraellel kapcsolatos amerikai politikai döntésekről szóló szalagcímekben, sem z úgynevezett „segélyekről” vagy annak vélt feltételeiről. Az amerikai és izraeli vezetők most sűrű köd és füst mögé bújnak stratégiailag, és a média mindent teljesen félremagyaráz.
És amikor éppen Netanjahu – aki Izrael miniszterelnökei közül vitathatatlanul a leginkább amerikabarát – nyilvánosan kijelenti, hogy véget vet az amerikai katonai segélynek, akkor tudjuk, hogy tektonikus lemezek mozdultak el.
Gondoljanak bele, mit jelent ez. Azt jelenti, hogy Izrael végre véget akar vetni az USA-tól való stratégiai függőségének, amelyet az amerikai mélyállam az izraeli mélyállammal együtt arra használt, hogy hatalma legyen az izraeli politika fölött. Ez azt jelenti, hogy a vezetésünk végre azt megértve cselekszik, hogy a segélyhez kapcsolódó feltételek nagyobb veszélyt jelentenek, mint maga a segély hiánya.
És kifutunk az időből.
Egy amerikai kongresszusi képviselő néhány hónappal ezelőtt a szemembe mondta ezt nekem a Capitol Hill-i irodájában:
„Már csak másfél évünk van arra, hogy Izraelt a lehető legfüggetlenebbé tegyük, saját fegyver- és lőszergyártó képességgel. Mert Amerikának erős és biztonságos Izraelre van szüksége, és a következő kormányok még rosszabbak lesznek, mint a Biden-kormány. És lehet, hogy elveszítjük a képviselőházat és a szenátust a félidős választásokon.”
Ez nem paranoia. Ez a realitás. Tudja, hogy ahhoz, hogy Amerika biztonságban legyen, és védve legyen a jövőbeli káros adminisztrációktól, Izraelnek függetlennek kell lennie!
Nem lehet egy olyan Fehér Házra támaszkodni, amely a Muzulmán TestVÉRiség tisztviselőit alkalmazza vezető kormányzati pozíciókba. Nem bízhatunk egy olyan médiában, amely a zsidógyűlölőket tisztára mossa, miközben elítéli a zsidókat, amiért megvédik magukat. És természetesen nem teheted fel a jövődet egy olyan rendszerre, amelyet elnyeltek a „progresszív” – valójában regresszív – radikálisok, akik Izraelt ellenségüknek tekintik.
Tehát amikor Netanjahu azt mondja, hogy Izrael „fontolgatja az amerikai katonai segélyek leállítását”, az nem csak politikai vita, hanem bombameglepetés.
Izraelnek fel kell készülnie a teljes függetlenségre – katonailag, gazdaságilag, diplomáciailag. És minden zsidónak és minden cionistának világszerte fel kell lépnie és támogatnia kell Izrael szuverenitását, nem elméletben, hanem tettekben.
Mert a függőség korszaka véget ér.
És a zsidó erő korszakának el kell kezdődnie – a mi feltételeinkkel, a mi értékeinkkel, és Washington engedélye nélkül.
Trump közelmúltbeli döntései – és az olyan közeli szövetségesek, mint Mike Huckabee kormányzó nyilatkozatai – egy dolgot egyre világosabbá tesznek: szándékosan vagy sem, de azt jelzik, hogy itt az ideje, hogy Izrael a saját lábára álljon.
Még mindig aggódom a Trump-kormányzat Katarhoz – a Muszlim TestVÉRisség gonosz urához és október 7. forrásához – fűződő kapcsolatai miatt Igen, aggódom.
De, bár első pillantásra a Trump-kormányzat néhány lépése csalódást keltőnek vagy zavarbaejtőnek tűnhet, – pl. az Egyesült Államok megállapodása a huszikkal, amely nem tér ki Izraelre – különösen azok számára, akik rendíthetetlen együttműködést várnak, a mélyebb üzenet stratégiai.
Arra sarkallják Izraelt, hogy függetlenebbé, önállóbbá váljon, és kevésbé legyen belegabalyodva az amerikai politikai árapálytól való veszélyes függésbe.
Úgy vélem, ezen a szemüvegen keresztül kell értelmeznünk a Trump-csapat lépéseit – nem mint cserben hagyást, hanem mint kihívást a felemelkedésre. És ez a legnagyobb lehetőségünk generációk óta: végre teljes mértékben betölthetjük az istenadta szerepünket a régióban, mint az erős, szuverén regionális őshonos nemzet, amelynek szántak bennünket, idegen urak nélkül, akik a zsinórokat mozgatnák.
Egyesek számára ez nagyon ijesztő gondolat lehet, de ez a helyes irány, a függő államból egyenrangú szövetségessé válás.
Hihetetlen, megváltó idők ezek, csak bízzunk Hásemben fölöttünk!
Am Jiszráél Hai!!!
A szerző
