A diaszpórában élő zsidó közösségnek lényegében fogalma sincs arról, mi történik Júdea-Szamáriában.
Még mindig nem tudom elhinni, milyen messzire jutott a “telepes erőszak” köré épített propaganda. Ez valóban szovjet stílusú információs művelet (Abbásznak bizonyára jól jött, amit Moszkvában, az anticionista kiképzése során tanult). Odaszállítanak egy csomó külföldi radikálist, összefognak néhány, a „tekintélyelvűséggel” szemben ellenérzéseket tápláló szélsőbaloldali izraeli aktivistával, majd arab terroristákkal lépnek szövetségre, miközben gondoskodnak arról, hogy mindenkinél kamera és iPhone legyen (ezek kifejezett utasítások). Ezután hatalmas mennyiségű képi „bizonyítékot” gyártanak a „gonosz telepesekről”, miközben minden alkalommal elhallgatják, amikor ők maguk támadják és zaklatják a telepeseket nyílt terrortámadások és zavargások során. Az anyagokat bedobják a globális anticionista információs térbe, az anticionista nyugati újságírók pedig máris rávetik magukat.
Megpróbáltam figyelmeztetni a zsidókat „a telepes erőszakkal” kapcsolatos rágalomhadjáratra – de így is aggaszt, hogy a közösségünk mennyire felkészületlen a következő szellemi háborúra.
Ugyanis ebben az információs vákuumban az anticionisták megrendezett médialátványosságokkal építették fel a teljes narratívát, miközben a zsidók többnyire passzívan befogadták vagy hallgattak. Ez rendkívül aggasztó. Az anticionisták éppen újabb népirtást terveznek az izraeliek ellen, ezúttal Júdea-Szamáriában. Ez az október 7-éhez vezető stratégiai hibák megismétlése.
Jelenleg nagyszabású erőszak zajlik a zsidók ellen Júdea-Szamáriában, miközben a fősodratú liberális média nagy része ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Teljes egészében zsidóellenes propagandagépezetté alakult át. Először „Izrael gázai háborújának” hamis narratíváját terjesztette, most pedig ezt.
A telepesek elleni erőszakra épülő kampány súlyosan eltorzult és pszichotikus. Heidi Levine fotóriporter például egyáltalán nem tűnik mentálisan egészségesnek, amikor azt állítja, hogy a telepesek „nem is emberek”, majd azt kiabálja: „Kik a szüleik?!”, és „szörnyetegeknek” nevezi őket.
Néhány dolgot világossá kell tennünk!
A „telepes” egyszerűen zsidót vagy egy izraelit jelent. Minden izraeli telepes, hiszen Izrael az őshonos zsidó föld betelepítése révén jött létre. Lényegi különbség nincs a Tel-Avivban élő zsidó és a Szamáriában élő zsidó között, leszámítva a nemzetközi és diplomáciai megállapodások kusza rendszerét, amelyeket nem tartottak be (az oslói megállapodásokat), valamint az Izrael országával szembeni hátrányos megkülönböztetésre használt, ál-jogi határozatok sokaságát. A visszatérési törvény értelmében ma minden zsidó potenciális telepes, hiszen ez a törvény kifejezetten azon az elven alapul, hogy a diaszpórában élő bármely zsidónak joga van letelepedni Izrael földjén.
Teljesen alaptalan az az elképzelés, hogy míg a Brooklynban, Boro Parkban élő ortodox zsidókat nem szabad gyűlölni – mert az antiszemitizmus lenne –, az izraelieket vagy a Júdea-Szamáriában élő vallásos zsidókat viszont valahogy mégis szabad. A diaszpórában élő zsidóknak nem jár eleve nagyobb jog arra, hogy ne üldözzék őket, mint az izraelieknek. Ráadásul a közvélemény gyakran éppen azokat a zsidókat tekinti „zsidóbbnak”, akik láthatóbban kötődnek a zsidó valláshoz, illetve a földhöz, a területhez és Izraelhez, így ők viselik a fokozott zsidóellenes gyűlölet terhét.
Itamár Ben-Gvir kétségtelenül ellenszenves figura, akinek múltjában valóban találhatók aggasztó szélsőséges kapcsolatok, ám az Ocma Jehudit, a Zehut vagy a Vallásos Cionizmus párt által az Izraelre jelentett állítólagos „fenyegetést” összességében erősen eltúlozzák. Ez az intenzív polarizáció, valamint annak következménye, hogy a zsidók következetesen kitérnek az anticionizmus által jelentett kihívás elől: ugyanis az anticionizmus a zsidókra, mint népre egységesen jelent veszélyt.
Tegyük fel, hogy valóban létezik egy körülbelül hetven zsidó terroristából álló csoport Júdea-Szamáriában, amely ártatlan palesztinok ellen célzott erőszakos támadásokat hajt végre (nem láttam valódi bizonyítékot arra, hogy létezne ilyen csoport, de tegyük fel). Vajon ez legitimálná a telepesek elleni erőszakot középpontba állító globális kampányt? A kampányt, amely durván felfújt és tévesen besorolt incidensszámokat citál? Amely valójában megrendezett esetek végtelen médiashow-ja, amelyben olyan személyeket rágalmazó videók szerepelnek, akik maguk nem követtek el semmilyen bűncselekményt? Amely a telepesek eltávolítását követeli? A propagandakampány ettől még propagandakampány maradna, és ugyanúgy komoly bírálatot érdemelne. Éppen ezért olyan különös, hogy ezt oly sok zsidó képtelen felismerni.
A zsidók sajnos a „telepes erőszak” propagandakampányával szemben gyengén lépnek fel. A telepesek elleni hazugságkampány kettős mércét alkalmaz: hangosan elítéli az (állítólagos) „zsidó terrorizmust”, miközben semmit sem mond az izraeliek ellen irányuló, tömeges és járványszerű arab terrorizmus problémájáról. A zsidók azonban nem hajlandók ezt ténylegesen „antiszemitizmusnak” nevezni, mert bűntudatot éreznek az (állítólagos) zsidó terrorizmus létezése miatt, és így hallgatólagosan „legitim kritikaként” sorolják be a propagandakampányt, holott az IHRA meghatározása szerint az egyértelműen „antiszemita”.
A júdea-szamáriai telepek azért terjeszkednek, mert egyes helyi izraeliek folytonosságot akarnak teremteni a települések között, és mert a magaslatok katonai és stratégiai értéke lehetővé teszi a környező területek megfigyelését az arab erőszak folyamatos körülményei között. Mivel ezeken a vidéki területeken nincs megfelelő IDF- és rendőri jelenlét – és valójában ez az oka az itt tapasztalható „törvénytelenségnek” –, az izraelieknek civil járőröket kell szervezniük, hogy megelőzzék a helyi zsidók elleni terrortámadásokat. Amikor a járőrök és a helyi arabok között rendszeres összetűzések alakulnak ki, időnként újabb kisebb előretolt telepet vagy sátrat állítanak fel, hogy tartósabb jelenlétet teremtsenek. Ez a területi konfliktusok körülményei között, biztonsági szükségletekből kialakuló tipikus dinamika. Ismétlem: az ebből fakadó összetűzések azért „törvénytelenek”, mert hiányzik a tartós IDF- és rendőri jelenlét, nem pedig azért, mert „a telepesek erőszakosak”.
Nem a telepek építése a probléma. A telepek a megoldás. A zsidó jelenlét növelése erősebb IDF- és rendőri jelenlétet, ezáltal pedig törvényességet és rendet eredményez. Csökkenteni fogja az izraeliek elleni terrorizmust, szükségtelenné teszi a civilek önvédelmét, és az izraeli bűncselekmények számát is mérsékelheti, amennyiben ez valóban problémát jelent. Amint a helyi arab lakosság felismeri, hogy az anticionizmus nem vezet eredményre, és nem engedik meg neki, hogy etnikai tisztogatást hajtson végre vagy népirtást kövessen el az izraeliek ellen, közelebb kerül majd ahhoz, hogy a békét válassza.
Egyelőre minden zsidó intézménynek fel kellene hagynia azzal, hogy minden egyes médiashow után sablonos nyilatkozatokban ítéli el a telepesek erőszakos cselekedeteit. Valójában nem értik, mi történik, bedőlnek egy dezinformációs kampánynak, és ezzel még csak a saját hitelességüket sem növelik ellenfeleink szemében.
A zsidó közösségeknek ideje felébredniük, és felismerniük, hogy a telepesek elleni propagandakampány nem elszigetelt jelenség, hanem az Izrael elleni szélesebb háború része. Ha ismét mások narratíváját fogadják el ahelyett, hogy szembenéznének a fenyegetéssel, könnyen újabb október 7-éhez vezető hibákat követhetnek el.
A szerző
