„Hazudik a sajtó! Éljen Izrael!” – Gadó György 1973-as izgatási ügyének története

Noha a történet eddig is ismert volt nagy vonalakban, mégis meglepő tény, hogy még sosem dolgozta fel cikk vagy tanulmány Gadó György (sz. 1930) volt SZDSZ-es, majd független parlamenti képviselő, akkor még „mezei cionista aktivista” 1973-as büntetőügyét, melyet cionista röplapok terjesztéséért indítottak vele szemben.[1]

A történet genezise, hogy 1973. április 19-29. között a VII. ker. Gorkij fasor 45. szám alatt lévő Magyar-Szovjet Baráti Társaság székházának helyiségében, a VIII. kerületi Blaha Lujza téren, a Rókus kápolna mellett a gyalogjárdán és a Rákóczi út-Múzeum krt. kereszteződésében lévő dohányáruda üvegfala mögé csúsztatva röpcédulákat találtak, melyekre ez volt írva: „Elég a rágalmakból! ÉLJEN a 25 éves IZRAEL!” Ennek még nem lehetett köze Izrael 1973-as jom kippuri háborújához, ám a röpcédulázás május és október között intenzívebbé vált („Hazudik a sajtó! ÉLJEN IZRAEL!”), később pedig októberben, a háború napjaiban falfirkák is megjelentek. A BRFK /III-D. alosztályának áprilisi jelentése szerint „a röpcédulák társadalmi veszélyességét figyelembe véve indokolt a tettes, illetve tettesek felderítése”, ezért „Kézbesítő” fedőnéven már ekkor eseménydossziét nyitottak az ügyben.[2]

A rendőrségen a tettes profilozását elvégezték, útvonalaiból kikövetkeztették, hogy valószínűleg az V. kerületben él és dolgozik, illetve éleslátóan megállapították, hogy „nem ért egyet a párt és kormánynak az Izraelt elítélő és az arab népeket támogató politikájával, szélsőséges szemita beállítottságú személy”.[3] Ekkor azonban még egy másik személy után nyomoztak, akinek a telefonját is lehallgatták, de értelemszerűen ez sem vezetett eredményre.

Végül 1973. október 14-én Takács Dezső rendőr állampolgári bejelentést kapott két taxiellenőrtől, hogy a Népköztársaság útján (ma: Andrássy út) lévő állomásnál egy deszkapalánkra valaki „Éljen Izrael!” feliratú szöveget ír fel. A kérdéses személyt Takács rendőr követni kezdte, és elkapta, amint épp fel akart szállni egy villamosra. A férfit igazoltatta, és megállapította, hogy azonos Gadó Györggyel, majd a feljelentést hivatalból megtette izgatás bűntettének tényállása miatt. Mint kiderült, ezen kívül más feliratokat is felpingált: „Éljen a harcoló Izrael!”, illetve „Több tankot az araboknak, kevesebb lakást a magyaroknak!”[4]

Gadóról megállapították, hogy magánfordítóként dolgozik, és valóban az V. kerület lakosa. Párttag volt 1946-tól 1968-ig, ekkor saját kérésére törölték a párttagok sorából. A nála végzett házkutatásnál megtalálták a „kivágó papírt”, a mintával egyező guminyomdát, a festéket, és arra jutottak, hogy tevékenységét már 1969 óta végezte, amikor először bukkantak fel a falra ragasztott Dávid-csillagok a városban.

Gadó kihallgatása során nem tagadta, hogy ő készítette a feliratokat. Indoklásul azt adta meg, hogy az izraeliek mellett állt, és „a jelenlegi arab-izraeli háború következtében olyan vélemény alakult ki benne, hogy Izrael létkérdése forog kockán. E gondolatok késztették a fenti szövegek felírására.”[5] Mint fogalmazott, „azt tudom mondani, hogy már 1967. évben kezdtem tűnődni azon, hogy nem jól van az, hogy a magyarok véleménye nem jó Izraelről.”

Arra is felelnie kellett, hogy konkrétan mit jelentenek a leírt szavak. „Azt értem, és azt akartam kinyilatkoztatni a kérdésben elhangzott szöveggel, hogy az araboknak nyújtott katonai segítség általában anyagi erőket köt le és az összefüggésben van az életszínvonallal is. Egyébként ennek nagyon sok összetevője van.”[6] Állítása szerint a guminyomdát eredetileg gyermekeinek szórakoztatására szerezte be, később jött az ötlet, hogy üzeneteket sokszorosítson vele. Ezen kívül faggatták őt nyugati útjairól és nyugati levelezőpartnereiről is. A nyomozáshoz kihallgatták Gadó ismerőseit és rokonait, például a lakóházának gondnokát és volt feleségét is.

Mindez láthatóan nem volt elég, ezért Gadóra az előzetesben cellaügynököt („fogdahálózat”) is állítottak. Az ügynök jelentése szerint „foglalkozott a kivándorlás, ill. a külföldre szökés gondolatával”, és „nem híve a rendszernek.” Mint a célszemély elkotyogta, már 1946-ban, fiatalon is volt cionista táborban Komló közelében. A jelentésekben ez és effélék szerepeltek: „A nyugati, ill. az Izraelben lévő »demokráciát« tartja igazinak, és a többpárt rendszereket az eszményinek, mégha akár jobbra, akár balra elhajlások vannak is, de éppen a szélsőségek biztosítják az igazságos, demokratikus, szabadságot biztosító társadalmi rendet. A nyugati gazdasági fölényt, a sokkal magasabb életszínvonalat behozhatatlannak véli, amit egy szocialista rendszer soha nem érhet el, pláne egy nálunk is érvényesülő állami kapitalizmus, kizsákmányoló gazdaságpolitika mellett.” Az ügynök szerint a célszemély „mártír” akart lenni.[7]

A BRFK 1973 novemberi összefoglalója szerint „tettét nem bánta meg, cionista politikai állásfoglalása mellett végig kitartott, és azt – elferdített és egyoldalú – ideológiával igyekezett alátámasztani”. Mint rögzítették, „az ügyben fogdahálózatot alkalmaztunk. Az ügynökség jelentéseit jónak értékeltük, és megfelelő kombináció alkalmazásával a kihallgatások során felhasználtuk. Kitűnt e jelentésekből a terheltnek a cionista beállítottságon túlmenően szocialista társadalmi rendünkkel, a párt és a kormány politikájával való teljes szembenállása, ellenséges véleménye”.[8]

A vádiratot 1973. december 29-én nyújtotta be a Fővárosi Főügyészség. E szerint az október 14-e óta előzetes fogva tartásban lévő Gadó sokszorosítás útján elkövetett izgatás bűntettét követte el, továbbá korábbi munkahelyről, a Központi Statisztikai Hivatalból bizonyos kiadványokat engedély nélkül hazavitt, ezzel pedig titoktartási vétséget követett el.[9] Tettéért a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1974. február 14-én 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte, de az előzetes fogva tartást előző év október 14-étől beszámolta. Végül a Fővárosi Bíróság május 7-én egy évre mérsékelte a büntetést másodfokon.[10]

Gadó ügye egyébként egy nagyobb képbe illeszthető: nem csak ő tiltakozott „illegálisnak” számító módon a korabeli magyar kormány Izrael-ellenes politikája ellen,[11] és Gadó később is az állambiztonság látókörében maradt, „Salamon” fedőnéven figyelték meg.[12] Hogy ezekből csak egy mondatot idézzünk, egy tíz évvel későbbi, 1983-as jelentés szerint célszemély „kommunista-ellenes és szélsőséges cionista beállítottságú”.[13] Összességében a fentiek alátámasztani látszanak Gadó 1993-as interjújában megfogalmazott öndefinícióját, miszerint „én egy olyan zsidó vagyok, aki nem hajlik meg, és nem könyörög meghallgattatásért, hanem minden teketória nélkül kimondja a véleményét”.[14] Mindezt érdemes felidézni napjainkban, amikor Izrael ismét élet-halál harcát vívja, és ismét igaz az állítás, hogy hazudik a sajtó.

[1] https://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201610/eljen_izrael_ezert_kapott_bortont_gado_gyorgy

[2] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.5. O-15419. 6. skk.

[3] Ua. 40.

[4] Ua. 108.

[5] ÁBSZTL, 3.1.9. V-159696. 30. skk.

[6] Ua. 32.

[7] Ua. 245.

[8] Ua. 228.

[9] ÁBSZTL 3.1.5. O-15419. 119. skk.

[10] ÁBSZTL, 3.1.9. V-159696. 296. skk.

[11] https://www.szombat.org/tortenelem/egy-raketat-sem-tobbet-ismeretlen-cionista-ropirat-1973-budapestjerol

[12] https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/2023/03/72-84-Novak.-13.pdf