Összefoglalás:
Hihetetlen hír, de tekintsük ezt taktikai nyitásnak, nem pedig tartós békének. Abban a pillanatban, amikor ellenségeink megérzik az izraeli gyengeséget – amint azt a történelem világosan mutatja –rögtön visszatérnek a terrorhoz. Indítékaik pragmatikusak, nem ideológiaiak: a Palesztin Hatóság és a Hamász mérgező és nem sikerült elpusztítaniuk Izraelt, a zsidó Izrael állam pedig erős, ezért egyelőre a számukra lehetséges legjobb üzletet akarják megkötni.
Soha nem szabad lankadnia az éberségünknek – egy újabb 1929-es hebroni stílusú mészárlás mindig a karnyújtásnyira van, ha megérzik, hogy gyengék vagyunk.
Mégis óriási előnye van ennek a dolognak: ez a lépés megtorpedózza Oslót, eltemeti a két államról szóló tévképzetet, és egy stratégiai csapással összezúzza az egységes „palesztin nép” mítoszát.
TELJES ELEMZÉS
Ennek címlapon kellene lennie Izraelben, Washingtonban és az egész zsidó világban.
Az Ábrahámi Megállapodások aláírása óta az egyik legmegdöbbentőbb és történelmi lépésként az öt legnagyobb hebroni arab muszlim törzsi vezető (igen, hebroni, Júdea bibliai szíve és a Dávid király által alapított zsidó királyság első fővárosa) kijelentette, hogy szakítani kíván a Palesztin Hatósággal, elismeri Izraelt zsidó államként, és csatlakozik az Ábrahámi Megállapodásokhoz.
Ez nem egy békegesztus. Ez egy teljes ideológiai, politikai és kulturális földrengés.
Nem „kétállami megoldást” kérnek.
Nem több külföldi segélyért könyörögnek.
Az egész palesztin nacionalista mozgalmat a busz alá lökik.
Nyíltan beismerik azt, amit mindig is tudtunk, és amit a világ nem hajlandó meghallani:
Nincs palesztin nemzet. Soha nem is volt. Különböző törzsek és klánok élnek Júdeában, Szamáriában és Gázában. Ők normális életet és együttműködész akarnak Izraellel, nem pedig szenvedést és terrort a Palesztin Hatóság és a Hamász alatt.
Gondoljuk csak meg!
Ezek nem nyugati agytrösztökből származó, csiszolt arab mérsékeltek.
Ezek törzsi muszlim vezetők, akik a judeai arab társadalom legmélyebb rétegeiben gyökereznek.
És még nekik is elegük van „Palesztina” hazugságából és terrorjából.
Barátom, Boaz Ha’ecni Hebronból azt írta a FB-on, hogy 2008 óta beszél ezekkel a törzsi vezetőkkel erről a lehetőségről. Azt írta, hogy évekkel ezelőtt figyelmeztették őt, hogy ha az oslói megállapodások értelmében beviszik Arafatot és a PFSZT-t Júdeába, Szamáriába és Gázába, az ugyanazt a terrort és pusztítást szabadítaná el, ami Jordániát és Libanont is tönkretette – és igazuk volt. Pontosan ez történt.
És most? Elegük van.
Készen állnak arra, hogy kilépjenek az egész Palesztin Hatóság projektből és a „Palesztina” nevű állam destruktív elképzeléséből, mert ez egy korrupt maffia, egy a terrort felszító diktatúra, és zsákutca a népük számára.
Munkahelyeket akarnak. Lehetőséget akarnak. Normálisan akarnak élni az egyetlen olyan állammal, amely sikeres volt ebben a régióban: Izrael zsidó állammával.
Ez az, amit senki sem látott előre: a Trump elnök által kezdeményezett, Izrael által vezetett és a baloldal által kigúnyolt Ábrahámi Megállapodások épp most nyitották meg Júdea ideológiailag legellenségesebb régióját. Hebron az arab elutasítás és terror kiindulópontja. És most? Hebron törzsfőnökei kezüket nyújtják Izrael felé.
Ez történelmi jelentőségű.
Ez a kétállami téveszme végének kezdete.
Ez az utolsó szög a hamis „palesztin nemzeti identitás” koporsójában.
És a Wall Street Journal leközölte.
Ezek a sejkek nem ideológiai cionisták.
Ők túlélők. Realisták. Törzsi pragmatikusok.
Kiszámították, hogy a jövő egy erős, magabiztos, legyőzhetetlen Izraelben van – nem pedig a Palesztin Hatóság vagy a Hamász rothadó, terrort támogató hulláiban.
Nem hisznek a demokráciában. Nem érdekli őket a demokrácia. Ők az erőben hisznek.
És jelenleg Izrael zsidó állama a legerősebb törzs a térségben.
Ezért jönnek hozzánk.
De bölcsnek kell lennünk
Bízunk bennük? Természetesen nem.
Akárcsak 1929-ben Hebronban, amikor az együttélés évtizedei egy pillanat alatt szertefoszlottak, és 67 zsidót mészároltak le arab szomszédaik és munkatársaik, nekünk is el kell fogadnunk annak a realitását, hogy mit jelent az arab közel-keleti törzsi hűség a széljárás megváltozásakor. A törzsi tagokkal való személyes barátságok illúziók, amikor a törzsi kultúra népirtó aspektusa beindul.
De itt van a kulcs:
Nem bíznunk kell bennük, hanem ezt ki kell használnunk. Stratégiailag. Könyörtelenül. Intelligens módon.
– Használjuk az oslói keretrendszer szétzúzására.
– Használjuk arra, hogy a világ szemében leromboljuk a Palesztin Hatóság legitimitását.
– Használjuk arra, hogy bebizonyítsuk Washingtonnak és Brüsszelnek, hogy még a helyi arab vezetők is ki akarnak szállni.
Ez az esélyünk arra, hogy a mi feltételeink szerint rajzoljuk újra Júdea és Szamaria jövőjét, nem az ENSZ-határozatok vagy az EU kioktatásai szerint, hanem az igazság és az erő alapján.
Nem eshetünk azonban abba a hibába, hogy bedőlünk a béke illúzióinak. Ez nem egy szivárványos-galambos pillanat. Ez egy hatalmi lépés egy olyan ellenséggel, amely még mindig a helyünkre pályázik, és úgy is kell kezelni.
Ahogy Dr. Mordechai Kedar mondta:
„Ha békét akarunk rövid távon, Izraelnek rövid távon legyőzhetetlennek kell lennie.
Ha békét akarunk hosszú távon, Izraelnek örökre legyőzhetetlennek kell lennie.”
A hebroni sejkek egy pillanatot kínálnak nekünk. Egy stratégiai ajándékot.
Fogadjuk el – de soha ne hagyjuk magunkat elcsábítani.
És minden nyugati kormány és zsidó vezető, aki még mindig a halott „palesztin állam” gondolatát erőlteti, vessen erre egy komoly pillantást:
Még az arab törzsi vezetők sem akarják.
Ők minket akarnak, a zsidókat.
Mert tudják az igazságot: Izrael nem a probléma. Izrael a megoldás.
A szerző
