Kérdés:
Úgy tudom, van egy szokás, amely szerint Ros Hásáná estéjén hal fejét eszünk annak jelképeként, hogy az elkövetkező évben „fej legyünk, ne pedig farok”. Mit jelent ez valójában? Nem tudom a fejénél megragadni ezt a kérdést… (Bocsánat)
Válasz:
Napjainkban vezetési válsággal nézünk szembe. Az élet szinte minden területén – a családban, a közösségekben, a világban és saját személyes életünkben is – hatalmas űr tátong ott, ahol vezetésre lenne szükség. A mai vezetők gyakran nem azért követnek egy világos jövőképet és célt, hogy másokat vezessenek, hanem egyszerűen maguk is követőkké váltak.
Olyan kormányokat és közösségi vezetőket látunk, akik nem hittel vallott értékekre és az idő próbáját kiállt igazságokra alapozzák politikájukat, hanem a közvéleményt követik, és mindig azt a kérdést emelik zászlajukra, amely éppen divatos.
Ezért vagyunk ma annyira összezavarodva. Aminek fejnek kellene lennie, nem több faroknál…
Sok szülő nem ad világos iránymutatást és útmutatást a gyermekeinek, hanem éppen ellenkezőleg: maguk a gyerekek diktálják, mi történjen, a szülők pedig minden kívánságuk előtt meghajolnak.
Az egyes emberek gyakran nem alapvető meggyőződéseik és magasztos eszményeik által irányított életet élnek, hanem alantasabb ösztöneiket követik, majd bonyolult magyarázatokat gyártanak arra, miért helyes az önkényeztetésnek és önzésnek szentelniük az életüket.
Ezért vagyunk ma annyira összezavarodva. Aminek fejnek kellene lennie, nem több faroknál. Nem az eszményeink formálják a valóságot, hanem éppen fordítva: bármilyen is a valóságom, az eszményeimet hozzá igazítom.
A modern világ e válságának oka világos. Túl sokan közülünk megfeledkeztek Istenről. Elvesztettük a Fejünket, az abszolút igazság forrását. Ha a legfőbb tekintély meggyengül, minden tekintély meggyengül.
De ezen változtathatunk. Újra kapcsolatot teremthetünk a Fejünkkel, az igazi, magasabb rendű tekintéllyel. Csak így lehetünk mi magunk is olyan fejek, amelyek nem farokká váltak.
A szülőknek világos képet kell alkotniuk arról, milyennek szeretnék látni a családjukat, olyan örök értékekre alapozva, amelyek ma éppúgy igazak, mint amilyenek nagyszüleink idejében voltak. Ezután szeretettel és érzékenységgel, ugyanakkor határozottsággal és következetességgel kell vezetniük gyermekeiket afelé, hogy megfeleljenek ezeknek az elveknek.
A vezetőknek olyan erkölcsi jövőképre van szükségük, amelyet nem tud eltéríteni a tömeg gondolkodásának rövidlátó befolyása. Gyakorlati érzékkel és elszántsággal pedig arra kell ösztönözniük azokat, akiket vezetnek, hogy magukénak vallják ezt a jövőképet.
Ha a legfőbb tekintély meggyengül, minden tekintély meggyengül.
Magánemberként olyan eszményeket kell vallanunk, amelyek túlmutatnak saját önzésünkön; olyan magasabb rendű célt kell követnünk, amely saját egónkon kívülről ered. Így kordában tarthatjuk alantasabb vágyainkat, és értelmes, lelki tartalommal teli, maradandó eredményeket hozó életet élhetünk.
Amikor tehát felvirrad az új év, azért imádkozunk, hogy fej legyünk, ne pedig farok.
Szükségünk van erre a világunk, a családjaink és saját magunk miatt is.
A szerző
