Nem produkálom magam. Ez nem egy ‘stand-up comedy’ – bár a világ jelenlegi állapotát elnézve akár az is lehetne.
Nem szórakoztatni, vagy provokálni akarok.
Nem kell mindenben egyetértened velem.
Az igazság az, hogy néha még én sem értek egyet (teljesen) mindazzal, amit korábban mondtam.
Visszaolvasom, amit írtam, és arra gondolok: „..ezt talán meg lehetett volna fogalmazni szebben.. vagy jobb lett volna kihagyni” – nem vagyok tévedhetetlen, és a bizonytalanság is természetes, emberi dolog.
Bármennyire is másnak tűnhet kívülről, nem vágyom reflektorfényre.
Nem élvezem a nyilvános figyelmet, és soha nem akartam „véleményformálóvá” válni.
Nem ébredek fel reggel azzal a gondolattal, hogy „Hé, milyen jó móka lenne beleállni megosztó témákba, felvállalni az arcom és a nevem, hogy aztán vadidegenek vonatozni küldjenek, vagy régi ismerősök még a reggeli előtt letiltsanak.”
De egy dolgot biztosan tudok: nem hallgathatok. Nem most. Nem akkor, amikor számít. A történelem ezt lehetetlenné tette számomra.
Zsidó családból jövök, generációkon át arra kényszerítve, hogy hajtsák le a fejüket.
A családom történetét a holokauszt formálta. Mind a négy nagyszülőm túlélte a lágereket.
Apai ágon mindkét nagyszülőm teljesen egyedül tért haza, minden hozzátartozójuk füstté vált.
Anyai ágon a család fele veszett oda.
Ezek nem elvont, távoli történetek. Ez az örökségem. Ez a trauma a csontjaimban él..
Szóval nem, nem azért szólalok meg, mert ez most “jó buli”. Azért beszélek, mert muszáj.
Mert amikor azt látom, hogy Izraelt démonizálják, bűnbakká teszik egy olyan világban, amely azt se tudja, hogyan kell leírni azt a szót, hogy „történelem”… Amikor zsidókat fenyegetnek, az igazságot kiforgatják, és életek kerülnek veszélybe, meghallom azt a kis örökölt hangot a fejemben, ami azt suttogja:
„Nu? Tényleg csak ülsz ott némán?”
Az egyetlen dolog, amiben teljes bizonyossággal hiszek:
Amíg hangom van, használni fogom. Azokért, amik és akik számítanak nekem.
Akkor is, ha kényelmetlen. Akkor is, ha elveszítek miatta barátokat. Akkor is, ha ezer más dolgot csinálnék szívesebben.
Ez az, ami hajt. Ezért beszélek…
…és ha mindez másokban is szikrát gyújt, akkor talán ez a córesz sem hiábavaló.
A szerző
