A neves brit publicista, Melanie Phillips a Jewish News Syndicate oldalon tette közzé elemzését az antiszemitizmus elleni harc állásáról.
„Néhány diaszpóra-zsidó azt mondja magának, hogy az antiszemitizmus mindig is velünk volt, hogy a közösségi buborékban elég biztonságban vannak, és ha lehajtják a fejüket, a veszély végül elmúlik. A zsidók minden generációban visszavonultak ezekbe a képzelgésekbe, csakhogy túl későn ismerték fel a veszélyt” – állapítja meg.
Ez nem elég, az évszázadok alatt rögződött magatartás helyett fel kell venni a harcot. Fel kell hagyni a védekező magatartással, mert az eleve vesztes pozíció.
Ehelyett meg kell ragadni a kezdeményezést, és szembe kell szállni a gonoszságot mozgató kulturális erőkkel – mint az iráni rezsim, a Muszlim Testvériség és a forradalmi baloldal, akiknek célja a Nyugat elpusztítása. A fő mechanizmus Phillips szerint azonban a „palesztinizmus”, amely a Nyugat teljes liberális és baloldali osztályát elvakítja.
Ezzel a zsidó világ soha nem foglalkozott, soha nem kérdőjelezte meg a mögöttes patológiát, amely a sorozatos támadásokat ösztönzi.
Ezért hiába tiltakozik az ENSZ, a Nemzetközi Büntetőbíróság vagy a Nemzetközi Bíróság által hozott intézkedések ellen vagy az olyan ellenséges „civilszervezetek” ellen, mint az Amnesty International vagy a Human Rights Watch; vagy az Izrael-ellenes média ellen, amilyen a BBC, és a mindenhol megnyilvánuló kettős mérce ellen.
A Hamász is ugyanennek a problémának a része: a valódi mozgatórugó egy kifejezett iszlám teológiai program, amely Izrael elpusztítására és a zsidók kiirtására irányul.
A zsidó világnak olyan tényeket kellene közölnie az emberekkel, amelyeket soha nem hallanak, és amelyekkel szinte egyáltalán nincsenek tisztában. Olyan tényeket, mint például,
- hogy a zsidók nem csupán egy vallás tagjai, hanem egy nép és egy ősi nemzet.
- Hogy a zsidók az egyetlen nép, amelynek Izrael földje valaha is nemzeti királysága volt. Hogy a nemzetközi jog szerint joguk van arra, ami ma Izrael, „Ciszjordánia” és a Gázai övezet.
- A palesztin nép nem létezik, ezt a fogalmat az egyiptomi születésű Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője és a Szovjetunió találta ki az 1960-as években.
- A mai „palesztinok” többsége a szomszédos országokból származó araboktól származik, akik az 1920-as és 1930-as években érkeztek az Izrael előtti Palesztinába, hogy részesüljenek a hazatérő zsidók által hozott jólétből.
- Hogy a Nyugat hozzájárult a gyilkos antiszemitizmus szításához azzal, hogy azt a hazugságot terjesztette, hogy Izrael az agresszor a térségben, megfosztva a palesztinokat a földre való jogos igényüktől – egy olyan jogtól, amellyel soha nem rendelkeztek.
- Hogy a palesztinok támogatásával a nyugati liberálisok olyan gyarmatosítókat támogatnak, akik egy másik nép országát akarják meghódítani.
- Azzal, hogy követelik az izraeli „telepesek” eltávolítását a vitatott területekről, Júdeából és Szamáriából, a nyugati liberálisok az összes zsidó etnikai tisztogatását követelik az általuk létrehozni kívánt Palesztina államból.
- És hogy olyan embereket támogatnak, akik a gyermekeiket zsidógyilkosságra tanítják, akik náci trópusokkal démonizálják a zsidókat, és akiket egy olyan ember, Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság vezetője vezet, aki hősként tiszteli a Palesztinai Mandátummal rendelkező Palesztina iszlamista nagymuftiját, aki Hitlerrel kötött paktumot a zsidók kiirtásáról.
A zsidóknak azt is el kellene mondaniuk a Nyugatnak, hogy a palesztinai arab antiszemitizmus mögött az egész muszlim világ endemikus antiszemitizmusa húzódik meg, amely az iráni rezsim és a Muzulmán Testvériség ideológiája is, akik szintén hódító háborút folytatnak a Nyugat ellen.
A diaszpóra-zsidók csak akkor lesznek biztonságban, ha a Nyugat úgy dönt, hogy megáll, még mielőtt lezuhanna annak a kulturális szakadéknak a széléről, amely felé egyre gyorsabban csúszik.
Az elmúlt 17 szörnyű hónap alatt a zsidó világ soha nem lépett fel nyilvánosan az alapvető hazugságok és tévhitek ellen. Ez részben azért van, mert a zsidók megdöbbentően nagy része maga sem ismeri ezeket az igazságokat saját népéről és annak történelméről, részben pedig azért, mert fogalmuk sincs az iszlám zsidógyűlöletről – vagy ami még rosszabb, maguk is magukba szívták a hazugságok nagy részét, ami olyan tragikus fejlemény, amely néhányukat Izrael leghalálosabb ellenségeivé tette, és amely különösen sok amerikai zsidót a globális antiszemitizmus akaratlan frontvonalába küldte.
Ennek részben a veleszületett zsidó sebezhetőség érzése az oka. De ez annak az izraeli hozzáállásnak is betudható, hogy nem éri meg a fáradságot, mert Nagy-Britannia és Európa javíthatatlanul antiszemita. És van egy olyan nézet is, hogy a diaszpóra-zsidók azzal, hogy nem Izraelben akarnak élni, megvetették ágyukat, akkor most alusszák így az álmukat!
Mire volt jó tehát a jeruzsálemi antiszemitizmus-konferencia, ahol szenvedélyes beszédek hangzottak el a szabad világot felemésztő antiszemitizmusról, amikor Izrael és a zsidó nép oly nyilvánvalóan nem tette meg azt, ami szükséges lenne az ellene való küzdelemhez?
A szerző
