Az UNRWA-t 1949-ben hozták létre, hogy megoldja a palesztinai menekültek problémáit: tehát az arabokét és a zsidókét. Az utóbbit mondjuk megoldotta Izrael helyettük is, de az előbbit 75 év alatt sem sikerült ennek a – többihez hasonlóan szupersikeres – politikai ENSZ-szervezetnek megoldani.
Hogy miért? Mert pont ez a cél: nem megoldani. Ahogy az UNIFIL-nek sem: a libanoni ENSZ-„békefenntartó” szervezetnek – melynek semlegességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy mióta megszüntetésre ítélték (2026 végével, 48 adónkból finanszírozott év után befejezi végre áldásos tevékenységét több mint 10.000 katonájával) – már lő is izraeli célpontokra, a belső dokumentumokban pedig ellenséges hadseregnek nevezi az izraelit – szintén nem a probléma megoldása a célja. Hiszen ha nincs probléma, nincs mit megoldani sem, a megoldásra nem kell jól fizetett embereket alkalmazni, akik a jól finanszírozott szervezetekből homlokrakodóval rámolhatják ki a zsetont.
Az UNRWA is pont így rendezkedett be. Nincs még egyetlen népcsoport, amelyiknek saját menekültügyi szervezete volna! Ez kizárólag a palesztinai arabok privilégiuma, a világon mindenhol máshol az UNHCR végzi ezt a feladatot. Az UNHCR minden egyes dolgozójára 1650 menekült jut, egy UNRWA alkalmazottnak viszont mindössze 192 „menekülttel” kell foglalkoznia, és minden „menekültre” másfélszer annyi pénz is jut, mert valamiért az arab tesóknak a kötelező szervizre magánrepülővel Milanoba reptetett Ferrarira van pénzük, de erre épp nem akad.
De ezek a statisztikák hamisak. A nemzetközi jog alapján a státusz addig tart, amíg a menekült sorsa megnyugtatóan nem rendeződik. De az UNRWA szerint menekültek például Gigi és Bella Hadid szupermodellek, akik életükben nem jártak Izraelben, Amerikában születtek (ergo amerikai állampolgárok), alanyi jogon is dollármilliomosok, az apjuknak pedig luxusszálloda-lánca van. Mindannyian rendelkeznek az amerikain felül jordán állampolgársággal is. Az UNRWA szerint a sorsuk nem rendezett.
Ahogy nem rendezett például Mo Ghaoui sorsa sem, aki amerikai állampolgárként és sikeres üzletemberként egy libanoni útján bement a helyi UNRWA irodába, hogy lemondjon a menekültstátuszáról. Ahol közölték vele, hogy nem mondhat le róla, mert ez politikai státusz: amíg a „palesztinok” sorsa nem rendeződik, addig ő márpedig menekült marad. És ez csak egy példa: a „palesztin” menekülstátuszt egyetlen módon lehet megszüntetni: a „menekült” halálával.
Eredetileg 6-700 ezer ember menekült el (önként vagy kényszerből) 1947-1948 körül, akiknek a sorsát ezek szerint azóta sem sikerült rendezni, hiába van a környéken pár arab ország. Koreában 1950-1953 között 8-12 millió ember menekült el, akiknek a sorsát 3 (három) év alatt sikerült megnyugtatóan rendezni, és nem kell Kiát vezetni ahhoz Samsung kijelzővel, hogy lássuk, nem annyira sikeretelenül.
És ez még nem minden: egyedül a „palesztinok” esetében örökölhető a menekültstátusz. Ha valaki például Nagy-Britanniában születik, brit állampolgár, akkor mégis mitől és honnan is menekül? Ilyen sehol máshol nincs. Az ENSZ UNRWA célja a konfliktus minél további elhúzódása, hogy a politikai (és mint láttuk, gazdasági) céljaikat elérjék. És ebből már az is következik, hogy a valódi menekültek száma töredéke a kimutatottnak, ergo az egy főre jutó költség is nagyon sokszoros.
Az UNRWA a „visszatérés jogát” követeli a menekülteknek. Azoknak is, akik soha nem jártak a mai Izrael területén, vagy akár a palesztinai brit mandátumterületen sem. Ugyanez a jog valamiért nem adatik meg az arab és észak-afrikai muszlim országokból elüldözött kb. egymillió zsidónak és leszármazottainak. Ennyit az ENSZ-ről és a nemzetközi humanitárius jogról.
De persze az ENSZ UNRWA-nak a személyes gazdasági érdekeken és a fenti politikai célján kívül van további célja is: diplomáciai hátországot nyújtani a terrornak. Még maga az UNRWA is kénytelen volt elismerni egy tucat alkalmazottjáról, hogy a Hamasz tagja. Ugyan Izrael és – valódi – nonprofit szervezetek már évekkel ezelőtt tömegével adták át az információkat arról, hogy UNRWA-alkalmazottak százai Hamasz-tagok, az ENSZ UNRWA azóta is legjobb esetben is csak vizsgálódik, ha egyáltalán. Becslések szerint a több mint 30.000 UNRWA-alkalmazott közül legalább 500 (más források szerint több mint 1000) terrorszervezet fegyveres tagja, további minimum 1300-an terrorszervezet nem fegyveres tagjai, és legalább 6000 közvetlen hozzátartozója fegyveres terroristának. A gázai ENSZ (eredetileg Hamaszt írtam, Freud visszainteget) vezetésében kifejezetten a Hamasz vezetőinek a rokonai ülnek.
Minderről természetesen nemhogy az ENSZ UNRWA, de az ENSZ felsővezetése is tud. Ha máshonnan nem, onnan, hogy számtalan, bizonyítékokkal aprólékosan tűzdelt dokumentumot kaptak erről. Magyarul nemhogy tud róla az ENSZ vezetése, és ezt eltussolja, hanem tudottan ezt tartja fent és építi tovább.
Az már szóra sem érdemes, hogy hány UNRWA-alkalmazott vett részt a 2023. október 7-i mészárlásban. Meg hogy minden egyes gázai UNRWA-intézményből volt terroralagút-lejárat, és a legtöbb épületet terrorközpontként használták. Sőt, a Hamasz informatikai központjába kizárólag UNRWA-belépőkártyával lehetett bejutni.
Az UNRWA az, amelyik a Gázába bemenő segélyt menetrendszerűen leszállította a Hamasznak, hogy az utána pénzért adhassa azt el a gázaiaknak, ebből finanszírozva a terrort. Nem véletlen, hogy a tűzszüneti tárgyalásokon a Hamasz fő követelése volt, hogy megint az UNRWA láthassa el a segélyezési feladatokat, és az sem, ahogy a Katart és Iránt kivéve minenkitől nagyon független sajtó össztüzet zúdított a segélyt valóban a gázai családoknak eljuttató GHF ellen.
Az utánpótlást is az ENSZ UNRWA biztosítja: az iskolákat ők üzemeltetik, ahol gyűlöletet oktatnak. Már oviban és alsó tagozatban is a mártírkultuszt éltetik, a matek alapműveleteket pedig meggyilkolt zsidók számolásával tanítják.
Magyarország – nagyon helyesen – az UNRWA mandátumát – és a konfliktust – ismét meghosszabbító döntés ellen szavazott, de az érdemi országok közül csak az USA és Argentína tett hasonlóan, bár Németország, Olaszország, Csehország és Bulgária is szoftos nemet (tartózkodást) nyomott. A többi országnak nincs baja azzal, hogy az adófizetőinek a pénze közvetlenül a terrort finanszírozza, a „nemzetek felett álló, éjjel-nappal a világbékéért küzdő” ENSZ diplomáciai pecsétjével. Sőt, sokuknak nyilvánvalóan ez is a célja.
A szerző
