TRUMP OROSZ-UKRÁN BÉKETERVE
Az interneten kering egy olyan álláspont, miszerint Trump orosz-ukrán béketerve nem Európa hosszútávú stabilitását irányozná elő, hanem sokkal inkább egy nagyobb összeurópai konfliktust generálna, mint az 1938-as müncheni egyezmény, mert legalizálná az orosz agressziót.
Jól tudjuk, hogy Chamberlain, brit miniszterelnök „átadta” a csehszlovákiai Szudétavidéket Hitlernek a háború elkerülése reményében, csakhogy politikája kudarcot vallott, és ezzel nemhogy megakadályozta a konfliktust, de még lovat is adott a Führer alá, amivel pár hónap múlva kitört a második világháború.
Azt kell mondjam, hogy ebben a narratívában rengeteg dolog van összemosva és remixelve, a múlt és a jelen pofátlan leegyszerűsítése, amit nem ártana egy cikk erejéig röviden szétszálazni.
Először nézzük meg miről is volt szó pontosan Chamberlain és Hitler esetében, aztán vizsgáljuk meg miről van szó Putyin, Ukrajna és Európa viszonylatában.
1933 és 1937 között London a korlátozott felelősségvállalás stratégiája mellett döntött, miszerint szükségszerű Németország elrettentése, amely megpróbálja egész Európát az uralma alá hajtani. Amennyiben nem találnak olyan államot (Franciaország), amely képes elhárítani a veszélyt, Londonnak kiegyensúlyozó politikára kell lépnie az agresszor elrettentése és legyőzése érdekében. Ennek az elméletnek az előfeltétele viszont egy olyan hadsereg kiállítása lett volna, amely a kontinensre küldhető lett volna!
A problémát pedig ez a paradoxon okozta, hogy az első világháború traumája után Nagy-Britannia nem volt olyan anyagi helyzetben és nem kapott olyan társadalmi támogatást, hogy kiállíthatta volna ezt a kontinentális hadsereget, amely képes lett volna megakadályozni bármilyen német inváziót Európában 1938-ban!
Tehát Chamberlain politikája a müncheni válság alatt racionális volt, mivel hiteles hatalmi egyensúlyi elmélet vezérelte. Figyelembe vette Németország növekvő katonai hatalmát, az európai háború lehetőségét, miközben pontosan tudta, hogy Franciaország, Belgium, Hollandia hadereje egyenlő volt a nullával! Pont emiatt tisztában volt azzal is, hogy Nagy-Britannia nem állt készen egy kontinentális háborúra, így nem volt más választása, mint időt nyerni és ideiglenesen megbékíteni Hitlert, hogy felkészülhessen a teljes kontinentális felelősségvállalásra.
Ennélfogva ez a történelmi párhuzam nem állja meg a helyét.
Másrészt nem alaptalan felvetni a kérdést, hogy ma az Európai Uniónak milyen hadereje van Oroszországgal szemben? Nem lenne jobb egy észszerű megállapodás Ukrajna-Oroszország és Európa között?
Másrészt van a történelmi párhuzamnak egy másik lólába, Putyin nem Hitler, nem európai hódító tervei miatt támadta meg Ukrajnát. Hanem Ukrajna Unió és NATO bővítése Oroszország számára egzisztenciális fenyegetést jelent, amelyet nem engedhetnek realizálódni. Tehát a háború önvédelmi céllal robban ki a kontinentális hatalmi egyensúly kedvezőtlen eltolódásának megelőzése érdekében.
Hitler regionális hegemóniára törekedett Európában, míg Oroszország defenzív nagyhatalom, amely a saját biztonsági övezetét próbálja visszaállítani.
Ahogy Mearsheimer fogalmaz: „Oroszország döntése Ukrajna megtámadásáról nemcsak, hogy racionális volt, de rendkívülinek sem mondható.”
Persze a neoliberálisok érvelhetnek amellet, hogy Ukrajnának szuverén joga szövetséget választani, azonban a nagyhatalmak környezetében a kisállamok szuverenitása feltételes.
A másik ellenérv lehet, hogy Ukrajna feladása bátorítja a revizionistákat a világpolitikában, de a nagyhatalmak nem morális példákból tanulnak, hanem erőviszonyokból.
Tehát jó lenne tisztázni 2025 végén, hogy ki valójában az agresszor és ki az aki védekezik? Mint ahogy azt is, hogy Chamberlain vajon helyesen cselekedett-e 1938-ban? És ha ezt tisztáztuk, azt gondolom a Trump béketerv a legracionálisabb béketerv, ami eddig napvilágot látott. Közel sem az, amit a Szabad Oroszország Fórum nyilatkozott, hogy a terv megvalósítása nem a háború befejezéséhez vezet, hanem az orosz agresszió legalizálásához.
Másrészt a háború olyannyira felmorzsolta az ukrán társadalmat, olyannyira kibelezte a katonai szolgálatra alkalmas ukrán férfi lakosságot, miközben az európai elit, beleértve a Szabad Oroszország Fórumot, akik nagyon jól tudják, hogy az orosz haderő létszámával szemben esélye sincs az ukránoknak, hogy nem békét kötni egyszerűen erkölcstelenség. De hát mindenki a maga politikai hasznát sütögeti, amelybe racionális vagy netalán etikai megfontolások szóba sem jöhetnek.
A szerző
