Dr. Mayer Ferenc ügyvéd életpályája egyedülálló ellentmondásokat hordoz. Az ember, aki semmiféle szervezetbe soha nem lépett be, de mindenhol vezetőségi tagságig jutott. Pécsi hadiárvaként, hadisegélyből tanult. Tehetséges volt, jogászként került Kaposvárra, ahol karrierjét a Horthy-korszakban, a megszállások idején, a nyilas érában, majd a szocialista időszakban is egyenletesen építette. Mayer Ferenc a háborús időkben számos szélsőjobboldali, fasiszta és demokráciaellenes szervezetben vállalt tisztséget vagy fejtett ki tevékeny működést, ezért népbíróság elé került. Saját (ön)védelmi stratégiája szerint az üldözött zsidó és baloldali barátai, ismerősei megmentése érdekében lett a „fasiszta” szervezetek tagja.
Mayer Ferenc 1911. augusztus 31-én született Pécsett, katolikus szülőktől (Apja Mayer Ferenc fűszerkereskedő, anyja: Hegyi Matild háztartásbeli volt). Az első világháború idején, négyéves korában hadiárvaságra jutott, de tehetsége révén továbbtanulását támogatták, jogi végzettséget szerzett. Tanulmányai alatt a Turul Szövetség tagja volt Pécsett. A Turul Szövetség a két világháború közötti Magyarország meghatározó jobboldali radikális egyetemi ifjúsági szervezete volt, amely keresztény-nemzeti, revizionista és antiszemita eszméket hirdetett. A pécsi turulosok voltak azok, akik többek között a harmincas évek végén követelték a zsidó származású költők, írók könyveinek összeírását országos szinten.
Mayer 1939-től ügyvédként, valamint városházi alkalmazottként dolgozott Somogy vármegye székhelyén. Már ekkoriban kiterjedt baráti társasága volt, amelyben számos zsidó származású és baloldali beállítottságú ember is helyet kapott.
Nehéz teljeskörűen összegezni, de dr. Mayer Ferenc tagja volt többek között a Turul (Bajtársi) Szövetségnek (1929), a Koppány-vezér Bajtársi Egyesületnek (1929), a Dominus Egyesületnek (1936), a Baross Szövetségnek (1943), a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének (MÜNE) (1943), és az Imrédy Béla-féle Magyar Megújulás Pártjának (1944) is. Közéleti és gazdasági beágyazottsága is megvolt. 1942-1945 között a Dunántúli Bank és Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagja volt.
A holokauszt idején a zsidó származású ügyvédek kirekesztését és irodáik zár alá vételét elsősorban az 1.210/1944. M. E. számú rendelet határozta meg. Ez, a Sztójay-kormány által 1944. március 31-én kiadott rendelet mondta ki a zsidó ügyvédek kamarai tagságának azonnali megszüntetését és a névjegyzékből való törlésüket. A rendelet értelmében a zsidónak minősülő ügyvédek 1944. május 31-ig folytathatták tevékenységüket, ezt követően azonban végleg el kellett hagyniuk a pályát. Korábban az 1939. évi IV. törvénycikk (a második zsidótörvény) már 6%-os kvótát írt elő a zsidó ügyvédek arányára a kamarákban, ezzel megkezdve fokozatos kiszorításukat. A zsidó ügyvédek törlésével párhuzamosan gondoskodni kellett a folyamatban lévő ügyek és az irodák átvételéről. Ezt szolgálta az irodagondnokok kijelölése: a kamarai törlés után az ügyvédi kamarák (például a Budapesti vagy a Pécsi Ügyvédi Kamara) „keresztény” ügyvédeket jelöltek ki irodagondnoknak a zsidó kollégák irodáinak felszámolására vagy átvételére. A törléseket itt is az 1.210/1944. M.E. számú rendelet alapján hajtották végre 1944 tavaszán. Mayer két zsidó származású ügyvéd irodáinak gondnokságát is elvállalta ekkor. 54 kaposvári és környékbeli (zsidó) ügyvédet töröltek 1944 áprilisában. Közülük három személynél is felmerült Mayer mint gondnok neve. Braun Sándor gondnokai dr. Szili Gyula és dr. Mayer Ferenc, Frank László gondnoka dr. Mayer Ferenc; Marton Ernő, gondnokai dr. Szili Gyula és dr. Mayer Ferenc voltak.
Sőt, az 1944. november 21-én hivatalba lépett kaposvári nyilas polgármester, dr. Tóth János ügyvéd gondoka is lett. Karrierje a baráti köre ellenére jól láthatóan nem tört meg. Német megszállás, gettósítás, deportálás, nyilas éra sem számított.
A Kaposvári Igazoló Bizottság, 1945. május 8-án igazoltnak tekintette. 1945 végén a Kaposvári Rendőrkapitányság Politikai Osztálya nyomozást indított ellene, míg a Kaposvári Népügyészség népellenes bűncselekménnyel vádolta meg, E szerint kényszer nélkül lépett be fasiszta és demokráciaellenes szervezetekbe. A fennmaradt peranyagból nem derül ki pontosan, hogy pontosan mikor és mi alapján történt az eljárás elindítása. A Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Vármegyei Levéltárában a Pécsi Népbíróság iratai között található Mayer ügye (MNL-BaVML-XXV 8. 79/1946. sz.)
A Kaposvári Népügyészség 1945 végén indította el az eljárást (689/18 – 1945) – Az 1946. március 6. vádirat szerint a vád az 1440/1945. ME rendelet 12.§ 2. pontja alapján népellenes bűn volt: „aki anélkül, hogy evégből vele szemben közvetlenül vagy közvetve kényszer alkalmaztatott volna, a németek által Magyarországon szervezett Volksbundba tagként belépett vagy fasiszta, illetőleg demokráciaellenes pártban, szervezetben vagy alakulatban tisztséget vállalt avagy tagként tevékeny működést fejtett ki”.
Az eljárás során Mayer Ferenc azt állította a védekezésében, hogy azért lépett be ezekbe a szervezetekbe 1938-tól, hogy az üldözött ismerőseit mentse. 1944. május 31-én alispáni rendeletre a feloszlatott szakszervezetekhez rendelték hatósági biztosnak, melyek fedőszervezete a kommunisták Munkásotthon Egyesülete volt. Segített dr. Horváth József főjegyzőnek, Frank Elemérnének és unokájának, valamint dr. Jakobovics Ferenc fogorvosnak és Weisz Józsefnek. 1944 nyarán dr. Borsos Dezső vizsgálóbíróval és dr. Szekendy János ügyésszel együttműködve hamis feljelentéssel mentett ki öt zsidó férfit a Gestapo fogságából a városi börtönbe. Annak ellenére, hogy a zsidó ügyvédeket 1944 áprilisában törölték a névjegyzékből, Mayer Ferenc többeknek is gondnokává vált.
Mayer a védekezésében általában minden szélsőséges szervezeti tagsága kapcsán azzal indított, hogy ő nem is volt tagja, de végül belépett és a vezetőségbe is beválasztották, és/vagy hogy a baloldali és zsidó barátait így tudta menteni. Rengeteg ember megerősítette Mayer védekezését, néhányan a sok közül: dr. Horváth József városi főjegyző, dr. Lengey László ügyész, dr. Szökendy János ügyész, WeIzl Béla szerelőmester (Fő u. 25), dr. Matoltsy Sándor vezérigazgató (Kossuth L. u. 2.), Kóródy János kereskedő (Fő u. 11.), Mike Imre lapszerkesztő (Korona u. 8.), Győrffy Károly szerelősegéd (Zárda u.), Dr. Écsy Jenő rendőrőrnagy (rendőrség), Steiner Rezső kereskedő (Fő u. 12.) stb. A stratégia sikeres volt, bár sok esetben utólagosan elemezve az ügyet akadnak megválaszolatlan kérdések. 1945. május és december között miért nem került sor a felelősségre vonásra, az ügygondnoksága és a nyilas éra alatti ténykedése miért nem volt a vád része és még sorolhatnánk.
A Kaposvári Népbíróság 1946. március 16-án felmentette dr. Mayer Ferencet. Az indoklás kiemelte, hogy „teljesen önzetlenül, sorozatosan eljárt baloldali magatartásuk, vagy vallásuk miatt üldözöttek érdekében”.
Mayer gyors karrierépítésbe kezdett, illetve folytatta a harmincas években megkezdett utat. Városi főügyész, majd a Kaposvári Ügyvédi Kamara titkára lett. Az 1956-os események után a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara nevében dr. Marton Istvánnal együtt nyilatkozatot tett az ENSZ rendkívüli ülése ellen, kiállva a magyar és szovjet nép barátsága mellett: „Mi, megyei ügyvédek becsülettel akarjuk szolgálni a népi demokráciát. Nagyon jól tudjuk, hogy a jelentés tárgyalásával meg akarják zavarni a magyar és a szovjet nép közötti jó viszonyt. Mi azonban egy emberként a két nép barátsága mellett vagyunk és a szocializmus eddigi vívmányait helyesnek és megtartandónak véljük, szemben a jelentés készítőinek és sugalmazóinak igazi céljaival. […] Ezért is tiltakozunk mi egyöntetűen e hazug, népünk érdekei ellen való tárgyalás ellen.” (Somogyi Néplap, 1957. szeptember 7., 1.) Alakjára manapság úgy emlékeznek a kortársak, hogy a gyakornokaival szigorú volt, de örök agglegény, bohém volt.
Mayer 1971 decemberében hunyt el. Temetéséről az Ügyvédi Kamara intézkedett, de képviseltette magát az Igazságügyi Minisztérium is. 1988-ban róla nevezték el a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara díját. Tevékenysége ellentmondásai miatt alakja a helyi szakirodalomban máig kevéssé ismert, nem tartozik a feltárt életutak közé.
A szerző
