Most már azt akarják, hogy Trump maradjon ki belőle? Végre fény derült a baloldal kettős mércéjére a külföldi befolyás kérdésében
Egy megdöbbentő fordulatot követően Izrael politikai baloldalának képviselői most arra szólítják fel a Donald Trumphoz közel állókat, köztük a jelentős adományozót, Miriam Adelsont, hogy gondoskodjanak arról, hogy Trump ne avatkozzon be Izrael belpolitikai ügyeibe. A jobboldalon sokaknak feltűnik, hogy ez a fordulat elképesztően képmutató.
Senki sem akar külföldi beavatkozást a belügyeinkbe, soha. Azonban a képmutatás az égre kiált, mivel Izrael politikai baloldala évtizedek óta behívta, ösztönözte és profitált az Egyesült Államok nyomásgyakorlásából Izrael választott kormányaira, és most hirtelen a Fehér Ház befolyásának veszélyeire figyelmeztetnek?
Ettől önmagában megrökönyödne minden normális gondolkodású izraeli.
Mert ez nem ma kezdődött. Ez egy évtizedekre visszanyúló mintázat része, a Clinton-évektől kezdve, amikor Jichak Rabint támogatták, miközben Izraelt naponta szörnyű öngyilkos merényletek rázták meg, az Obama-kormányon át, amely megpróbálta eltávolítani Netanjahut, mert nem hajolt meg a „Palesztina” nevű állam létrehozására irányuló nyomásnak, a Biden-kormányon át, ugyanazon okból, egészen a jelen pillanatig.
A Barack Obama és Benjamin Netanjahu közötti feszültségek évei alatt láthattuk az egyik legegyértelműbb példát: a V15 kampányt. A OneVoice Mozgalomhoz kapcsolódó szervezetek az amerikai külügyminisztériumtól kaptak támogatást „békeépítő kezdeményezésekre”, amelyek villámgyorsan átalakultak kifinomult, amerikai stílusú politikai műveletté, amelynek célja az arab szavazók Netanjahu elleni mozgósítása volt. Az amerikai támogatást szó szerint arra fordították, hogy az arabokat mozgósítsák a szavazóurnákhoz, és így Netanjahut eltávolítsák a hatalomból.
És a mintázat nem ért véget ezzel.
Az elmúlt években, Joe Biden elnöksége alatt Izrael történelmének egyik legszervezettebb tiltakozó mozgalmát élte át, amelynek középpontjában az igazságszolgáltatási reformmal szembeni ellenállás állt. Ezek a tiltakozások nem a semmiből jelentek meg. Rendkívül összehangoltak, jól finanszírozottak és logisztikailag kifinomultak voltak, ami komoly pénzügyi infrastruktúrát igényelt a háttérben.
Ezek a tények kiváltották a kongresszus vizsgálatát Washingtonban, ahol bizottságok vizsgálják az amerikai adófizetőktól származó forrásokat, mint például az USAID-t, amelyek nemzetközi NGO-kon és filantróp közvetítőkön keresztül áramlanak, és végül eljutnak azokhoz az izraeli szervezetekhez, amelyek részt vesznek a Netanjahu-kormány elleni tüntetésekben.
Ugyanakkor a magas rangú amerikai tisztviselők nem semleges megfigyelők voltak. Izraeli látogatásai során Antony Blinken találkozott a tiltakozó mozgalom vezetőivel, és nyilvánosan hangsúlyozta a „demokrácia értékeit”. De tegyünk fel egy alapvető kérdést: mióta helyénvaló, hogy egy amerikai tisztviselő belépjen egy szuverén szövetséges országába, és egy olyan mozgalom vezetőivel mutatkozzon, amely ellenzi a választott kormányt? A válasz egyszerű: soha. Az üzenet világos volt. A Biden-kormány aktívan támogatta azt a mozgalmat, amely Netanjahu és kormányának megbuktatására törekedett.
És ezzel visszatértünk a mai napra.
Van-e ennél abszurdabb dolog?
Az izraeli baloldal folyamatosan arra szólította fel Bident, hogy „mentse meg” őket. Tüntetéseiken szó szerint azt skandálták: „Biden, ments meg minket!”. Együttműködtek a Biden-kormányzattal, hogy szankciókat vezessenek be a dombtetői fiatalok (júdeai és szamáriai cionista aktivisták, akik néha összecsapnak az arabokkal nyájaik és otthonaik védelmében), a Gázában a Hamásznak nyújtott segélyszállítmányok ellen tüntető vezetők, valamint Itamar Ben-Gvir és Bezalel Szmotrics ellen; arra buzdították Bident, hogy az igazságügyi reform egész éve alatt, egészen október 7-ig, ne fogadja Netanjahut.
Ezek azok az emberek, akik most arra szólítják fel Miriam Adelsont, hogy érvényesítse befolyását Trumpra, hogy nehogy beavatkozzon Izrael ügyeibe?
Ugyanaz a tábor, amely üdvözölte a külföldi nyomást, most éppen ellene figyelmeztet. Ugyanazok a hangok, amelyek a „demokrácia” nevében igazolták a külső befolyást, hirtelen felháborodnak rajta?
Mintha a politikai baloldal képmutatásának nem lenne határa.
Itt nem a baloldalról vagy a jobboldalról van szó. Hanem egy alapelvről: nem lehet az egyik szabályrendszert alkalmazni, amikor a külföldi befolyás segíti a politikai céljaidat, és egy másikat, amikor nem. Ez nem demokrácia. Ez elvnek álcázott manipuláció.
Ha te egy még ingasdozó izraeli vagy, aki megpróbálja megérteni, mi történik valójában a zajongás mögött, akkor most itt az ideje odafigyelni. Mert aminek tanúi vagyunk, az nem csupán politikai nézeteltérés. Hanem egy küzdelem azért hogy ki alakítsa valójában Izrael jövőjét: Izrael választói, vagy a baloldalon működő, rajtuk kívül álló politikai befolyási hálózatok, más néven a „mélyállam”.
És itt van a mélyebb igazság, amelyet sokan kezdenek felismerni: a rendszer, amely lehetővé tette ennek a kettős mércének a létezését, most nyomás alatt van. Amit egyesek „jurisztokráciának” vagy bírói „diktatúrának” neveznek, a jogi, bürokratikus és intézményi, nem választott bürokraták hálózata, már nem működik kihívások nélkül. Több izraeli kérdőjelezi meg. Többen szállnak szembe vele. Többen követelnek következetességet.
Mert nem lehet évtizedeken át legitimálni a külföldi nyomást, táplálni a pénzcsatornákat és a politikai beavatkozást, majd utána ellene kiabálni.
Ahogy ez a háború folytatódik, egyre több izraeli ismeri fel annak szükségességét, hogy döntő vereséget mérjünk a velünk szemben álló dzsihadista ellenségre, egy olyan ellenségre, amelyet a politikai baloldal és a mainstream média ökoszisztémája túl gyakran bagatellizált vagy figyelmen kívül hagyott, helyette zsidó társainkra, a telepesekre és az ultraortodoxokra összpontosítva, mint ellenségre. És ahogy a valóság és a narratíva közötti szakadék egyre szélesedik, egyre több izraeli ébred fel, míg a politikai baloldal napról napra tovább csorbítja saját hitelességét.
Erősítsd meg hitedet Istenben! Az igazságnak megvan a módja, hogy napvilágra kerüljön. A nem választott bürokratákból álló mélyállamot, legyen az Izraelben vagy az Egyesült Államokban, minden eddiginél jobban leleplezik, tetemre hívják és górcső alá veszik. Le fogják győzni őket.
Am Jiszráél Hai!
A szerző
