Uri Pilichowski Facebook-bejegyzése
Zsidónak és cionistának lenni magányos dolog. Igen, több millió zsidó cionista van, és több tízmillió keresztény cionista, de van többmilliárdnyi, igen, többmilliárdnyi anticionista és antiszemita is. A közösségi média csodálatos platform az eszmék megosztására, és élvezettel használom a közösségi médiát arra, hogy diákokat tanítsak szerte a világon – sokukkal soha nem találkoztam és soha nem is fogok. A közösségi médiának van egy csúf oldala is. Naponta több száz antiszemita üzenetet kapok. Biztos vagyok benne, hogy a feketék, a muszlimok és sok más kisebbség is tapasztal gyűlöletet, de biztos vagyok benne, hogy egyikük sem tapasztal olyan mértékű gyűlöletet, mint amilyennel a zsidók szembesülnek minden egyes napon.
Frusztráló megtapasztalni, amikor egy Izraelről szóló inspiráló üzenetet posztolok az interneten, és gyűlölködő üzenetek tucatjait kapom, amelyek az anyámat szídóktól a zsidó pedofil körökről szóló őrült összeesküvés-elméletekig terjednek. Fájdalmas részt venni a palesztinok által zsidóságuk miatt meggyilkolt fiatal zsidó nők és férfiak temetésén, temetésről temetésre. Kihívást jelent, hogy éjszakákon át nem alszom egy jót, mert a jemeni barlanglakókat, akik nem engedhetnek meg maguknak egy okostelefont, az iráni iszlám fundamentalisták bábként használják, és ballisztikus rakétákat lőnek ki Izraelre, ezzel kényszerítve az izraelieket a fedezékekbe menekülésre.
Nem szívesen hordok fegyvert mindenhová, ahová megyek. Izrael egy olyan területén élek, ahol palesztinok vesznek körül, akik gyűlölnek engem. A közvélemény-kutatások szerint a körülbelül egymillió palesztin 93%-a, akik a lakásomtól 30 percnyi autóútra élnek, antiszemitának vallja magát. 80%-uk helyesli a zsidók elleni erőszakos támadásokat. A palesztinok minden egyes napon három-hat terrortámadást kísérelnek meg zsidók ellen. A családomra palesztinok köveket dobáltak, sziklákat ejtettek az iskolabuszukra, rájuk lőttek iskolába menet, és egy távirányítású bombát robbantottak fel elég közel ahhoz, hogy a lányunkat megsebesítse. A palesztin zsidógyűlölet nem csak az interneten nyilvánul meg, hanem egy évente több ezer zsidó megtámadására késztető erőszakos kultúra hajtóereje.
Ennyi gyűlölet mellett szinte megbocsátható a kétségbeesett kapaszkodás a béke szalmaszálaiba, amikor úgy tűnik, hogy a palesztinok esetleg változtatnak erőszakos módszereiken. Az oslói megállapodásokat övező reményteli optimizmus a zsidó népet a béke esélye miatt izgatta. Az izgatottságot csak a második intifáda kitörésekor érzett csalódás múlta felül. A buszokon elkövetett öngyilkos merényletek napjai óta a palesztinok egy lefelé tartó spirálban vannak, amely rakétakilövésekből, késeléses intifádákból és mindezek csúcspontjából, az október 7-i Szimhász Tóra mészárlásból áll.
Az izraeliek és a palesztinok körében végzett közvélemény-kutatások az izraeli-palesztin konfliktus békés, kétállami megoldásának évről évre csökkenő támogatottságot mutatják. Ezzel párhuzamosan a lehetséges békével kapcsolatos pesszimizmus egybeesik a palesztinok körében az erőszak növekvő támogatásával. Az október 7-i támadások konkretizálták a konfliktus békés megoldása iránti izraeli pesszimizmus tendenciáját, az azt követő háború pedig megszilárdította az izraeliek elleni erőszak palesztin támogatását. Nagyon kevesen gondolják bármelyik oldalon, hogy a közeljövőben lehetséges az izraeli-palesztin konfliktus békés lezárása, és sokan kételkednek abban, hogy ez valaha is megtörténhet.
Sok izraeli azt állítja, hogy az október 7-i támadások brutális kegyetlensége, a terrorizmushoz nem csatlakozott palesztinok ezreinek részvétele, a kiszabadult izraeli túszok szemtanúi vallomása, miszerint minden gázai palesztin bűnrészes a terrorizmusban, és a Hamász izraeli túszokkal tartott gyűlésein többezer palesztin családból (!!!) álló, éljenző tömegek a palesztinok iránti megbocsátás halovány árnyékát is lehetetlenné teszik. Nemcsak azt mondják, hogy soha nem felejtenek, hanem fel is szólítanak arra, hogy soha ne bocsássunk meg.
Mégis, bármilyen hihetetlen, a tegnapi jelenetek Hamász ellen felvonuló palesztinokkal egyes izraeliekben felszították a béke iránti régi optimizmust. Még akkor is, amikor minden jel a mai palesztin társadalom gyűlölködő, erőszakos és gyilkos kultúrájára mutat, még mindig belekapaszkodnak abba az aprócska gondolatba, hogy talán, csak talán, vannak olyan palesztinok, akik mérsékelte, és támogatnák a békét a zsidó izraeli állammal. Ahogy Ábrahám könyörgött Istenhez Szodomában, ők is azt állítják, hogy ha csak tíz békés palesztin van, már sikerülhet békét kötnünk. De ahogy Ábrahám megtanulta Istentől, ezeknek a valóságtól elszakadt izraelieknek is meg kell tanulniuk, hogy egyes társadalmak annyira eltávolodtak a civilizázáltságtól és az erkölcstől, hogy az embereknek nincs okuk a szokásaik megváltozásában reménykedni.
A zsidók, akik a remény szalmaszálába kapaszkodnak a gyűlölet és az erőszak szökőárában, azt állítják, hogy rasszista és helytelen dolog a társadalom túlnyomó többségének tettei és véleményei alapján úgy általánosítani, hogy a népesség egésze gyűlölködő. Ők kiálltak volna Purimkor és kijelentették volna, hogy Hámán és a népe nem rossz, a görögök jó emberek, csak néhányan rosszak, és a nácik sem voltak mind rosszak, mert voltak, akik elgázosításuk előtt külön kenyéradagot adtak a zsidóknak.
A zsidó nép ellenségeit nem csak akkor nyilvánítják ellenségnek, ha 100%-uk támogatja a zsidók halálát. Egy egész népet, legyen az egyiptomi, amáleki vagy német, akkor nyilvánítanak ellenségnek, ha akár csak néhányan közülük fenyegetést jelentenek a zsidó népre. A mai palesztinok fenyegetést jelentenek a zsidó népre. Az a tény, hogy egy vagy kettő – vagy akár egy- vagy kétezer – inkább a békét választja, nem változtat azon a meghatározó tényezőn, amely őket Izrael ellenségévé teszi.
Azok a naiv zsidók, akiket a második intifáda, a Gázából 2023 előtt kilőtt 25 ezer rakéta vagy az október 7-i támadások nem győztek meg arról, hogy a palesztinok Izrael és a zsidó nép ellenségei, nem hajlandók szembenézni a valósággal. Mint egy bántalmazott házastárs, annyira kétségbeesettek és szentek, hogy elfogadnak egy veszélyes ellenséget abban a reményben, hogy talán az ellenség nem fogja megölni őket. Nincs igazuk.
Mint sok békeszerető izraelinek, nekem is voltak palesztin barátaim. De aztán a beszédtémáikon túlmenve vizsgálódtam, hogy mit éreznek valójában a szívükben. Amit megtudtam, az elborzasztó volt. Sötétséget, gonoszságot láttam és a vágyat, hogy elpusztítsanak engem és a népemet – és mindezt olyan emberekben, akiket barátoknak tartottam. Elvesztettem minden bizalmamat, reményemet és hitemet az izraeli-palesztin konfliktus békés megoldásában.
A zsidó népnek voltak ellenségei, mindig lesznek ellenségei, és ma is vannak ellenségei, akik meg akarják semmisíteni a zsidókat.
Ha a zsidó nép nem kel fel és nem szünteti meg idejében a fenyegetést, meg fogja fizetni az árát, mint már annyiszor a múltban. A palesztin népnek meg kell tapasztalnia és be kell ismernie a vereséget. Csak ebből a vereségből fakadhat az izraeli-palesztin konfliktus befejezése.
A szerző
