A neves nemzetközi jogász professzorok vállt vállnak vetve sulykolják (szándékos szójáték), hogy az Irán elleni támadás a nemzetközi jogba ütközik. Szerintem a GDPR-ba és a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvénybe is, de ez most mindegy.
Tegyük félre egy pillanatra azt, hogy Izrael és Irán között legkésőbb a 2024. április 11-én Izraelre kilőtt több mint 300 ballisztikus és cirkálórakéta, valamint drón nyomán elkezdődött háború (valamint annak 2024. október 1-i, bő 200 ballisztikus rakétával történt folytatása) azóta sem zárult le sem békekötéssel (muhaha), sem tűzszüneti megállapodással (csak egy Trumpnak tett ígérettel szünetel), így a háború azóta is tart. A tisztelt professzor urak nyilván ezt a mellékes körülményt nem vették figyelembe, de mindenre még egy nemzetközi jogász sem figyelhet.
Két dolgot viszont ne tegyünk félre!
Egyrészt Irán a terrorproxyjai segítségével azóta is napi szinten nemhogy fenyegeti, hanem aktívan támadja Izraelt. Ezek valóban nem a reguláris hadsereg részei, ugyanakkor kétségtelenül Irán érdekkörébe tartoznak: Irán finanszírozza, képzi őket, szállítja nekik a fegyvereket, intézi a diplomáciai ügyeiket, és adja az ideológiai hátteret és a hadi koordinációt. Semmi szükség a Caroline-tesztre, itt nem csak arról van szó, hogy Iránnak csőre töltött, Izraelre irányított rakétái vannak, és az Ajatollah gyakorlatilag naponta fenyegette Izraelt a teljes megsemmisítéssel, ergo a megelőző csapás is teljesen jogos lett volna, hanem – ahogy írtam – Izrael aktív támadás alatt állt pénteken, a szombati támadás előtti napon is.
Másrészt Irán nyilvánvalóan atomfegyvert fejleszt. A neves professzor urak szerint ezzel nemigen lehet mit kezdeni, ha Irán nem gondolja meg magát, az ENSZ BT pedig nem engedi a támadást. Márpedig Oroszország és Kína miatt soha nem engedné. Nincs mit tenni, vonható le a következtetés a professzorok joguralmi fejtegetéséből. Ha az oroszok meg Kína nem engedi, akkor ez van, nyugodtan bombázzon le akár minket is atommal az iszlamista terrorrezsim, vagy ha ügyesek vagyunk, és elkapjuk a nukleáris robbanófejjel ellátott rakéta indításának a pillanata előtti perceket, akkor esetleg jogunk van megelőző csapást mérni a kényszerítő körülmények hatására, de ezt alaposan bizonyítani kell tudnunk ám, mert a jog nem vicc! Ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor így jártunk. Na, pont így lett Észak-Koreának is atomfegyvere, mindenki – és persze a nemzetközi jog – legnagyobb dicsőségére.
Az első nem félretett dolog kapcsán a jog jó, csak alkalmazni kéne. Még akkor is, ha az államilag finanszírozott terrorcsoportok új típusú hadviselést jelentenek. Érdekes, hogy a genfi egyezmények milyen jól lekezelik ezt az esetet is. Sőt, a jogszabályok megalkotásakor még fel se merülő kiberhadviselést is egészen jól szabályozzák. Persze amikor a professzorok csak a mi civilizációnk ellen használják a jogot, az iszlamista tömeggyilkosok ellen nem, az más.
A második eset viszont jogilag valóban problémás. Egyszerűen nincs jogszerű mód arra, hogy ha egy elmebeteg, iszlamista agresszor például atomfegyvert fejleszt, és nem sikerül meggyőzni arról, hogy ez rossz ötlet (ez elég gyakran előfordul elmebeteg, iszlamista agresszoroknál), az ENSZ BT pedig nem lép (ahogy az ENSZ közgyűlése sem, nyilván), akkor támadást lehessen indítani. Kommandósat se. Kibertámadást se.
És itt válik el a józan ész, az erkölcs, meg a nemzetközi jog. Az utóbbi ugyanis nem jó, nem kezeli ezt a helyzetet. Ahogy nem kezelte, amikor a Kerepesi úton egy 30-cal száguldó autómobil halálra gázolt egy fiatal lányt 1908-ban. Meg is alkották a KRESZ-t (pontosabban az elődjét). Magyarul az addigi jogszabályok nem voltak kellően jók, nem kezelték a világ változását, a jognak is fejlődnie kellett. A nemzetközi jogászprofesszor urak ennek szükségességét tagadják, pontosabban kizárólag a meglévő jogszabályok alapján próbálják a civilizációnk szereplőinek a kezét megkötni, alternatívát sem kínálva.
Érdemes azt is megfigyelni, hogy a professzor urak valahogy nem említik, hogy az erőszakkal való fenyegetést is tiltja az ENSZ alapokmánya, márpedig ezzel az iráni terrorrezsim napi rendszerességel élt, amíg élt. Azt sem, hogy konkrét népirtással (egy teljes ország – noch dazu teljes népcsoport– megsemmisítése) fenyegetőzött. Azt sem, hogy Irán szinte kizárólag civil célpontokat támad, ahogy tette ezt az előző harcokban is 2024-ben, a 2025-ös 12 napos háborúban, illetve teszi most is. Azt sem, hogy Irán tiltott fegyvereket, például kazettás bombákat használ. Azt sem, hogy az elmúlt két napban több muszlim országot támadott meg provokálatlanul, mint amennyinek Izraellel a fennállása alatt fegyveres konfliktusa volt. Iránnal szemben a professzor urak valamiért nem olyan szigorúak.
De ne ragadjunk le itt! Az iráni nép 47 éve él brutális teokrata diktatúra alatt. Az ő jogaikért ugyanolyan vehemenciával szoktak ezek a jogászprofesszorok felszólalni? Mi, magyarok pontosan tudjuk, milyen az, amikor minden erőnkkel megpróbálunk egy diktatúra alól felszabadulni, és várjuk hozzá a külföldi segítséget (mert egyedül nem tudunk szuperhatalmakat legyőzni), ami nem jön. Idén januárban legalább 32.000 iráni várta ezt a segítséget, de a most szombatot már nem érhette meg. Az ő jogaikkal mi van? A még élőkével mi van?
A nemzetközi jogász professzor uraknak a mi civilizációnk demokráciái bírálata és kezük gúzsba kötése helyett inkább azzal kéne foglalkozni, hogy megoldást keressenek a meglévő jogi keretek között ezekre a problémákra. Ha pedig nem találnak, akkor szorgalmazzák a jogszabályok változtatását vagy újak létrehozását. Az úgynevezett erkölcs jegyében, ha a nagy jogászkodásban még emlékeznek erre a kifejezésre.
(Nem vagyok nemzetközi jogász, intézményes keretek között nem is tanultam, majd jól meg is kapom, hogy hülyeséget beszélek. Pedig a jog nem a professzor urak privilégiuma, hiszen mindenkire vonatkozik.)
A képen egy iráni kazettás bomba Jeruzsálem felett tegnap este.
A szerző
