Uri Pilichowski izraeli vallásos cionista rabbi írása eredetileg a Jerusalem Postban jelent meg.
Általános nézet – amelyet sok zsidó anticionista hirdet –, hogy a cionizmus okozza az antiszemitizmust. Legyenek akár szekuláris zsidók vagy ultraortodox haszidok, az anticionisták mind egyetértenek abban, hogy a cionizmus antiszemitizmust szül.
Például Yaakov Shapiro haszid rabbi így nyilatkozott: „A mai antiszemitizmus okai, akár a Szentföldön, európai országokban vagy máshol, a cionista politikában keresendők. A cionista vezetők cselekedetei és politikái kétségtelenül veszélyeztetik a világ összes zsidóját,” és „A cionizmus antiszemitizmust szül, mert azt a benyomást kelti, hogy a zsidók nem lojálisak azokhoz az országokhoz, ahol laknak.” A szekuláris zsidó Miko Peled így fogalmazott: „A cionizmus antiszemitizmust okoz, mert megköveteli a világ zsidóitól, hogy hűséget fogadjanak egy olyan államnak, amely kegyetlenségeket követ el.”
Válaszul arra az elképzelésre, hogy a cionizmus okozza az antiszemitizmust, Izrael egyik védelmezője ezt a bejegyzést tette közzé: „Az antiszemitizmus nem a cionizmus következménye. A cionizmus az antiszemitizmus következménye.” Az a nézet, hogy a cionizmus az antiszemitizmus eredménye, anticionisták által is vallott gondolat.
Az arab anticionista, Edward Said professzor szavaival: „Ami a cionizmusban a zsidó hagyomány kétségtelenül indokolt céljait szolgálta – a zsidók megmentését népként a hontalanságtól és az antiszemitizmustól –, az egyben egy másik nép majdnem teljes elpusztításával járó mozgalom is volt.”
Ismert cionisták is úgy vélték, hogy a cionizmus az antiszemitizmus következménye. David Ben-Gurion szerint: „A cionizmus a zsidó nép válasza az antiszemitizmusra, amely évszázadok óta üldöz minket, és olyan hazát kínál, ahol méltósággal élhetünk.” Chaim Weizmann így írt: „A cionizmus a zsidó nép fájdalmából és szenvedéséből született, miközben folyamatosan fenyegette őket az antiszemitizmus Európában.”
Van egy hiba abban az érvelésben, amely a cionizmust az antiszemitizmusra vezeti vissza. A cionizmust gyakran olyan ideológiaként definiálják, amely szerint a zsidó népnek joga van az önrendelkezéshez történelmi hazájában, Izrael földjén. Ez a meghatározás nem foglalkozik az antiszemitizmussal.
A cionizmus ideológiája nem azt állítja, hogy a zsidó népnek joga van menedéket találni az antiszemitizmus elől saját földjén, hanem azt, hogy joga van a saját földjéhez, minden más tényezőtől vagy erőtől függetlenül. A zsidó nép által kormányzott saját állam haszna, hogy állandó menedéket biztosít az üldözött zsidóknak, de az antiszemitizmus előli menedék nem oka a cionizmus ideológiájának.
Az a hit, hogy a zsidó népnek joga van Izrael földjéhez, Isten Ábrahámnak tett ígéretéből ered, hogy gyermekei örökölni fogják a földet. Legyen valaki szekuláris vagy vallásos, cionista vagy anticionista, zsidó vagy nem zsidó, történelmi tényként tagadhatatlan, hogy a zsidó nép Ábrahám ideje óta fenntartotta jogait Izrael földjére. A zsidó történelem során az a zsidó axióma, miszerint Izrael földje a zsidó népé, nem fügött az antiszemitizmustól és a számos alkalomtól, amikor a nemzsidók üldözték a zsidókat.
A modern időkben a zsidó nép jogának nemzetközi elismerése arra a történelmi kapcsolatra vezethető vissza, amely a zsidó népet Izrael földjéhez fűzte, nem pedig arra a szükségletre, hogy menedéket kapjanak az antiszemita üldözés elől. A brit Balfour-nyilatkozatban a zsidó haza létrehozására tett vállalás nem tett semmilyen utalást az antiszemitizmusra: „Őfelsége kormánya kedvezően tekint nemzeti otthon létesítésére a zsidó nép számára Palesztinában, és minden erőfeszítést megtesz ennek a célkitűzésnek az elérésére.”
Az 1916-os Sykes–Picot-megállapodás titkos egyezmény volt Nagy-Britannia (Mark Sykes képviseletében) és Franciaország (François Georges-Picot képviseletében) között az Oszmán Birodalom területe, benne Palesztina I. világháború utáni felosztásáról. Mark Sykes a palesztinai zsidó állam létrehozásának parancsáról így nyilatkozott: „Palesztinának a zsidó nép otthonának kell lennie, nem pusztán menedéknek, hanem olyan helynek, ahol nemzeti törekvéseiket kibontakoztathatják.”
A Peel-bizottságot, hivatalos nevén a Palesztina Királyi Bizottságot a brit kormány hozta létre 1936-ban, hogy kivizsgálja a palesztinai mandátumterületen tapasztalható zavargásokat, és javaslatokat tegyen megoldásukra. Lord William Robert Peel elnökségével a bizottság 1937 júliusában tette közzé jelentését, amely Palesztina zsidó és arab államra történő felosztását javasolta. „Egy zsidó állam lehetőséget adna a zsidóknak, hogy saját nemzeti életüket felépítsék egy számukra szent földön.”
Azzal szemben, hogy a cionizmust az antiszemitizmus hozta volna létre, pontosabb azt állítani, hogy a modern politikai cionista mozgalmat az antiszemitizmus táplálta. Ez a nézőpont segít megérteni a zsidó állam létrehozásának sürgető szükségességét a 19. század végén és a 20. század elején, összhangban a korábban idézett Ben-Gurion- és Weizmann-idézetekkel.
Fontos arra emlékezni az antiszemitizmussal kapcsolatban: bár sok antiszemita és sajnos néhány naiv zsidó az ellenkezőjét állítja, az antiszemitizmust soha nem a zsidók cselekedetei, politikái vagy kijelentései okozzák. A zsidógyűlöletet azok idézik elő, akik megvetéssel tekintenek a zsidókra saját jellembeli és intellektuális hiányosságaik miatt. Ezek az emberek a zsidók tetteitől függetlenül gyűlölni fogják őket.
Akár létezik zsidó állam, akár nem, akár a jobboldallal, akár a baloldallal áll összhangban politikája, akár önvédelemre használja hadseregét, akár nem, az antiszemiták reflexszerűen bírálni fogják a zsidó államot, megérdemelten vagy nem. Az antiszemiták kettős mércét alkalmaznak a zsidó állam megítélésében, és olyan indítékokkal és cselekedetekkel vádolják, amelyek soha nem voltak az állam sajátjai és amiket nem követett el.
A zsidó történelem és a jelenlegi izraeli helyzet igazolja ennek tényszerűségét. Herzl félreértette ezt a pontot, amikor így írt: „A zsidókérdés továbbra is létezik. Bolondság lenne tagadni. Ez a középkor maradványa, amelytől a civilizált nemzetek még mindig nem tudnak megszabadulni, bármennyire próbálkoznak… Az egyetlen megoldás a saját államunk… Ahol csak politikailag elszigeteltek maradunk, elnyomnak minket, és ez így is marad, amíg nem lesz egy helyünk, ahol ki tudjuk fejleszteni saját nemzetiségünket.”
Ahogyan hibás összekeverni a korrelációt az oksági viszonnyal, ugyanúgy tévedés egy eszme vagy mozgalom felgyorsulását összekeverni az ok-okozati viszonnyal. Az a feltételezés, hogy a cionistákat a globális üldöztetéstől való azonnali menedék keresése motiválta, nem jelenti azt, hogy a cionista ideológia az antiszemitizmus megoldására épül.
A cionizmust félreértik, és a cionista mozgalmat delegitimálják, amikor támogatói összekeverik a zsidó állam szükségességét a zsidók saját államhoz fűződő jogával. Ez a hiba lehetővé teszi a cionizmus ellenfelei számára, hogy azt állítsák: az antiszemitizmusra más megoldások is léteznek, és nincs jog vagy szükség zsidó államra, különösen nem Izrael földjén. A cionistáknak mindig ügyelniük kell a szavaikra, amikor a cionizmust magyarázzák.
A szerző
