Beépülni a Jad Vasembe – A kádári hírszerzés kísérletei Komlós Ottó rabbi behálózására

A hidegháború során Magyarország az 1967-es hatnapos háborúig diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Izraellel, a tel-avivi követségen működő diplomaták helyzete pedig ideális lehetőséget nyújtott egy hírszerző kirendeltség („rezidentúra”) fenntartására, hiszen a diplomaták védettséget élveztek, és szabadon érintkezhettek kormányukkal. A rezidentúrát a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökség (a külföldi politikai és gazdasági hírszerzéssel foglalkozó szervezet) tartotta fenn, és számos alkalommal tanulmányoztak, illetve tettek kísérleteket izraeli állampolgárok (főleg magyarok) megközelítésére. Egyik „áldozatuk” Komlós Ottó rabbi, ekkoriban a Jad Vasem holokauszt-múzeum munkatársa volt; állambiztonsági megközelítésének (rövid) történetét az alábbiakban tárjuk fel. Ez a cikk nem tesz kísérletet a tel-avivi követségen dolgozó hálózati személyek azonosítására, kizárólag a Komlós tanulmányozásával és a Jad Vasembe való beépülésre tett rövid és meddő kísérlet irataival foglalkozunk.

Komlós Ottó 1913. december 1-én született a baranyai Mágocson, 1940-ben szerezte rabbidiplomáját a budapesti Rabbiképzőben. 1947–1948 között Székesfehérváron, majd ’49–’57 között Lágymányoson, a Bocskai úti zsinagógában volt rabbi. Neje, a tizenhat évvel fiatalabb Komlósné Polacsek Julianna 1956-ban alijázott, férje pedig egy évvel később követte. Komlós ’59-’67 között a Jad Vasem magyar osztályának vezetője volt, ezzel párhuzamosan több egyetemen (Bar Ilan Egyetem, Haifai Egyetem) tanított, később a pennsylvaniai Dropsie College könyvtárának vezetője lett.

Komlós a tel-avivi rezidentúra figyelmét akkor keltette fel, amikor 1963-ban vízumkérelmet adott be Magyarországra. Ezt ugyan felterjesztették, ám nem javasolták a kérelem támogatását. Mindez azt követően változott meg, amikor Komlósné bement a követségre érdeklődni férjének vízumügyében, és megemlítette, hogy egyébként szívesen hazaköltöznének Magyarországra. A Komlósnéval beszélő ügynök, aki nyilván a követség munkatársa volt, lecsapott a megjegyzésre, és rögtön „agitálni” kezdte Komlósnét, hogy igen, jöjjenek csak haza. Ennek oka az volt, hogy tudta: Komlós a Jad Vasem beosztottja, és ilyen minőségében „feltétlenül érdekes tippnek véltem”. Komlósnét elsősorban az izgatta, hogy lesz-e lakásuk és munkájuk Magyarországon, aminek lehetőségét az ügynök megcsillogtatta előtte.[1]

Ezt követően az ügynök kétórás vendégséget töltött Komlósék lakásán ’63 június 12-én. Itt kiderítette, hogy Komlós „600 elpusztult zsinagóga feldolgozásával” foglalkozik a Jad Vasemben. Itt Komlós valószínűleg arról beszélt, hogy az elpusztult magyarországi hitközségek regiszterével foglalkozik, ez később meg is jelent héberül, a gyűjtés iratanyaga értékes forrása a magyarországi holokausztnak.[2] A hírszerző ügynök azt is leírta, miért olyan érdekes számára a Jad Vasem: „Jelentem, hogy a Jad Vasem le nem ellenőrzött adatok szerint az izraeli hírszerzés fedőszerve. Ez a szerv rendkívül kiterjedt anyaggyűjtést végzett és ebben a munkában a világ minden táján kiterjedt, széles levelező hálózata van.” Érdekes módon egy másik iratban az izraeli hírszerzés alatt a Sin Bétet értették, amely a belső elhárítás, talán inkább a Moszadra gondolhattak.

A beszélgetés során Komlósék azt mondták, hogy nagyon szeretik a szocialista Magyarországot, és szomorú dolog, hogy Izrael nem viselkedik barátibb módon a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Komlósné rendszeresen eljárt az Izraeli Kommunista Párt jeruzsálemi párthelyiségébe magyar nyelvű filmvetítésekre, ebből az ügynök azt a következtetést vonta le, hogy „haladó gondolkodású” emberek. Megemlítették, hogy jeruzsálemi lakásukon kívül van még egy lakásuk Ramat-Ganban. A kérdést, hogy egy férfi, aki két egyetemen tanított és egy múzeumnál kutatási vezető volt, illetve felesége, aki rákkutató volt egy egyetemen, miért akartak volna hazaköltözni Magyarországra, ahol még csak lakásuk sem volt, láthatóan nem tette fel magában az ügynök. Cserébe arra jutott, hogy „véleményem szerint az a körülmény, hogy foglalkoznak a hazatérés gondolatával alapot biztosít ahhoz, hogy beszervezés céljából tanulmányozzuk. Az az objektum, ahol dr. Komlós dolgozik, feltétlenül olyan hely, ami hírszerző munka szempontjából érdekes. Komlós lehetőségei azonban nem csak ebben vannak meg, hanem abban is, hogy elmondása szerint Amerikába is hívtak rabbinak.”

Ráadásul Komlós sokat levelezik, és „e levelező tábornak megismerése biztosíthat számunkra olyan lehetőséget, hogy esetleg idegen zászlóval, Izrael nevében gondolkozhatunk jelöltek kiválasztásán és beszervezésén”.[3]

A fenti ügyből egyelőre semmi nem utal arra, hogy köze volt az izraeli elhárításnak Komlós budapesti beszélgetéseihez, és valóban, ez a kérdés az ügyre állított hírszerzők egyik felettes tisztjének is feltűnhetett. Egy tervezetre, melyben Komlós tanulmányozásának részleteit ecsetelte egy hírszerző, tollal érdekes megjegyzéseket vezetett fel felettesük. A tervezet kiemelte, hogy Komlósnál rengeteg adat lehet fasiszta háborús bűnösökről, továbbá a Jad Vasembe sok látogató érkezik szerte a világról, főleg értelmiségiek, köztük haladó gondolkodású egyének is. A szöveg szerint a kutatókat valószínűleg alaposan tanulmányozza az izraeli hírszerzés, mivel aki kimegy kutatni, kap egy asszisztenst, aki jóformán vele él, és kísérgeti őt Izraelben. Ezt egy különös megjegyzés követte: „Ha figyelembe vesszük, hogy a közelmúltban az Egyesült Arab Köztársaság biztonsági szolgálata egy olyan nyugat-német állampolgárt tartóztatott le, aki évek óta az izraeli hírszerzés számára dolgozott, elképzelhető, hogy ez az Intézmény komoly segítségére van az izraeli hírszerzésnek az úgynevezett elvi kapcsolatok felderítésében és feldolgozásában.” Ehhez pedig tollal a következő megjegyzést fűzték: „Ez hogy függ össze?”[4] A tervezet szerint Komlóson keresztül fel lehetne térképezni az egész intézet működését, munkatársait. „Egyelőre korai lenne az intézkedéseket meghatározni ez ellen az objektum ellen”, írta az ambiciózus tervezet, de például be lehetne jutni egy ügynökkel, hogy „tippkutató munkát végezzen”, vagy esetleg felvegye a kapcsolatot az izraeli hírszerzéssel. A tervezet végül kérte, hogy vegyék munkatervbe az objektum tanulmányozását és a Komlóssal való kapcsolat tartását. A tervezet végére tollal a következőket írták: „Azt sem közlik, hogy hol az obj(ektum), mekkora, stb. – de vegyük m(unka)tervbe! Az elmúlt években is azt sérelmezte a rez(identúra), hogy a közp(ont) új objektumokat vett fel! Mióta kérnek engedélyt, hogy 2 személlyel társ(adalmi) kapcs(olat)ot tartsanak? Inkább azt írták volna meg, hogy ismerték meg őket, mit tudnak róluk?”[5]

Ennek ellenére a budapesti központ a tel-avivi rezidentúra kérelmét, miszerint tippként foglalkozzanak Komlóssal, július 9-én engedélyezte. Az erről szóló üzenetből az is kiderült, hogy Komlós magyarországi feldolgozását megkezdték, s ennek alapján megállapították, hogy nevezett politikai priusszal rendelkezik, mivel cionista szervezet vezetője volt Székesfehérváron, és rendszeresen kapott tájékoztatót az izraeli követségről. A központ jelezte, hogy nevezettet beutazásakor tanulmányozni fogják hazai ügynökeiken keresztül.[6] Ezt követően július 20-án a követségen dolgozó ügynök kávézásra hívta Komlósnét. A beszélgetés során felmerült disszidálásuk, izraeli életük és hazatérési szándékuk is. Az ügynök főleg Komlósról kérdezgette a nőt, aki elmondta, hogy férjét ő rángatta ki, mivel ő maga kalandor típus, a férje pedig megy utána. Mint jelezte, kaptak komoly meghívást Amerikába is, de ők inkább Magyarországot választanák. Komlósné azt is jelezte, hogy férje pedáns típus, aki nagyon szereti Izraelt, és semmilyen törvénytelen dolgot nem tenne. Az ügynök úgy vélte, „véleményem szerint egy-két alkalommal még lehet vele (Komlósnéval) találkozni, részben (…) férjének befolyásolása érdekében (…)”.[7]

Komlós augusztusban Budapestre látogatott, és itteni tevékenységéről legalább három ügynök jelentett. A rabbi meglátogatta Benoschofsky Ilonát, a Zsidó Múzeum igazgatóját, akiről a szakirodalomból már régen tudjuk, hogy „Xavér” néven volt az állambiztonság ügynöke. Az egyébként igen rossznyelvű ügynök kimondottan hízelgő jelentést adott Komlósról. Szerinte „igen jó képességű ember, tudós típus, rendkívül módon szorgalmas, nagy tudományos érdeklődéssel. Feltétlenül a legjobban képzett rabbik közé tartozott. Lágymányosi hívei között népszerű volt”. Cionista érzelmei viszont ismertek, „azt, hogy Izraelbe ment, mindenki természetesnek vette. Mindig mutatott érdeklődést Izrael iránt, és az izraeli követséggel igen jó kapcsolatot tartott fenn. A követségi illegális segélyek szétosztásában volt szerepe.” „Xavér” szerint Komlós felvetette, hogy létesítsenek kapcsolatot a Zsidó Múzeum és a Jad Vasem között.[8]

Komlós augusztus 15-én a Síp utcai MIOK-székházban is látogatást tett, ahol Sós Endre fogadta. Nyilván Sós is jelentett róla – ez nem maradt fenn –, jelentett viszont Seifert Géza, aki a BIH alelnöke, illetve a szakirodalomból már ismert tényként, „Sárosi” fedőnéven az állambiztonság ügynöke volt. „Sárosi” meglehetősen semmitmondó jelentést adott, főleg azt emelte ki, hogy budapesti tartózkodása alatt Komlós felkereste Benoschofsky Imre és Scheiber Sándor rabbikat. Komlós továbbá felvetette, hogy Sós és Seifert is írhatna tanulmányokat a Jad Vasem számára.[9] Komlós a városban véletlenül összefutott még egyik volt rabbi kollégájával, „Tanítóval”, aki arról jelentett, hogy Komlós hivatalosan a kislányával érkezett, hogy meglátogassa nővérét, ám valójában ki akarja telepíteni Izraelbe itthon hagyott könyvtárát. „Tanító” azt is megemlítette, hogy a külföldi adatgyűjtésért a Jad Vasem igen jól fizet.[10]

Az ügyben a következő dokumentumok már csak a megközelítés felsüléséről tájékoztatnak. Ugyan az iratokban elkezdtek „társadalmi kapcsolatként” utalni Komlósra, ez nagyon homályos értelmű kifejezés volt, amely egyáltalán nem jelentette, hogy Komlós tudott arról, hogy a követségen ügynökökkel volt érintkezésben. A hírszerzés kiderítette, hogy Komlós budapesti látogatásakor utánanézett felesége családja egykori Mexikói úti házának is, ám megállapította, hogy államosították. A jelek szerint segítséget kértek a ház visszaszerzésében, de miután ezt a kérelmüket elutasították, ridegen kezdtek viselkedni a követségi alkalmazottakkal. ’64 decemberében többször is keresték telefonon Komlóst, de viselkedése elutasító volt, ezért a hírszerző jelentése szerint „a kapcsolat erősítésére tett lépéseknek nincs értelme”, és kérték, hogy a központ vizsgálja felül korábbi álláspontját. A központ erre a jelek szerint egy darabig nem volt hajlandó – ’65 novemberében még újra utasította a rezidentúrát Komlós és a Jad Vasem tanulmányozására –, ám miután a Komlósékkal korábban kapcsolatot ápoló követségi munkatársat áthelyezték, végül a központ is beleegyezett, hogy az ügyet el kell engedni.[11]

Az ügy összességében nem csak betekintést enged abba, hogyan kezelte a hírszerzés az izraeli holokauszt-emlékezet zászlóshajóját és annak magyar munkatársát, de arra is rávilágít, hogy a kádári hírszerzés egy időben hogyan csetlett-botlott Izraelben fedett tevékenység címén.

[1] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.2.5. O-8-301/1 p405-9

[2] Yad Vashem Archives, O.84

[3] ÁBSZTL 3.2.5. O-8-301/1 p405-9

[4] ÁBSZTL 3.2.5. O-8-301/1. 415.

[5] Uo.

[6] ÁBSZTL 3.2.5. O-8-301/1 p400.

[7] Uo. 402-404.

[8] ÁBSZTL 3.1.2. M-37478/1. 245-246.

[9] ÁBSZTL 3.2.5. O-8-301/1. 412.

[10] ÁBSZTL 3.2.5. O-8-301/1. 414.

[11] Uo. 417-432.