„Amikor gettót kellett volna felállítania, akkor minden zsidó embernek a saját házát jelölte ki jogos tartózkodási helyéül, így szabotálta el az akkori, zsidók életét megnehezítő törvényeket.” – szól a korabeli helyzet téves értékelése dr. Etter Jenő kapcsán, akinél sem előtte, sem utána nem fedezni fel bármi jóindulatot a zsidóság irányában. Neki is, mint más városvezetőknek, kultusza alakult ki, emléktáblát is avattak számára, mint embermentőnek. Az esztergomi zsidóság 99%-a odaveszett a holokausztban, ez az egyik legrosszabb számarányú települési halálozási statisztika a magyar vészkorszakban.
A város élén 1941 és 1944 között polgármesteri székben ülő dr. Etter Jenővel készített riportot a közéletről az Új Magyarság 1943-ban. Ennek kapcsán az akkori esztergomi polgármester a zsidókérdésről ezt mondta: „Mi nem vagyunk kereskedő jellegű város, ezért az itt lakó zsidóság részben kiköltözött, részben kihalt, amit igazol az a körülmény is, hogy évtizedek óta Esztergomban nagyobb a zsidók halálozási, mint születési száma. Bár Esztergom, mint előbb láttuk, iskolaváros, mégis egyetlen egy iskolája szűnik meg a napokban: a zsidóiskola. A helyi zsidóság nem képes többé iskoláját fenntartani, mert mindössze tizenöt iskolaköteles gyermek van, akiknek az iskoláztatása így sokba kerülne, de tekintve, hogy nálunk úgynevezett gazdag zsidó egyetlen egy sincs, nem is bírják […] …így fejlődik, így épül s vár mindenkit szeretettel a magyar Róma.” (Új Magyarság, 1943. május 9., 17.) Ilyen jó volt zsidóként Etter idején Esztergomban élni. Egy kihaló zsidó népesség, ami még az egyik legfontosabb intézményét, az iskolát is feladja. A városi lap, az Esztergom és Vidéke újság rendszeresen – hasonlóan más antiszemita periodikákhoz – uszított a zsidósággal szemben, és ez a német megszállással csak fokozódott. Bár megkérdőjelezhető a népszámlálási adat, de 1941-es népszámlálás szerint 1500 főnyi esztergomi zsidóság volt akkor a településen, míg 1944-re már csupán 500-an laktak itt. Ezt okozta a „zsidómentő hős” időszaka.
A német megszállás utáni időszak zsidótlanítása idején nem látjuk a megmaradt forrásokban az ellenállást. 1944 tavaszától a zsidóknak maguknak kellett állniuk a saját jogfosztásukkal, kényszerlakhelyre költözésükkel, ott élésükkel, önmaguk és/vagy vagyonuk szállításával stb. kapcsolatos kiadásokat. Esztergom város polgármestere, dr. Etter még részletesebben rendelkezett: „Az összeköltözéssel járó kiadásokat a zsidók saját személyüket illetően maguk viselik, szegények költözési költségeinek miként való viseléséről a tanács tartozik gondoskodni”. (MNL-KEVML, V.2. a. Esztergom szabad királyi megyei város polgármesterének iratai. Közigazgatási iratok. 7717/1944. 69–70.) Vagy tőlük vettek el pénzt, vagy már a lefoglalt zsidóvagyonból igyekeztek finanszírozni. Az önkormányzatoknak, rendvédelmi szerveknek is lehetett külön költségtérítést kérniük a kiadásaik kapcsán, hiszen az 1944-es költségvetésükön felüli volt a gettósítás és deportálás, mint művelet.
Voltak polgármesterek, városvezetők, akik kerülték a konfliktust a nemzsidókkal, ezért kvázi nyitott gettókat, egyfajta „csillagos házakat” engedélyeztek, általában szorosan egyeztetve ezt a vármegyével és/vagy a belügyminisztériumi illetékesekkel. Többek között ebbe a körbe tartoztak például: a bajai Berhart Sándor, a budafoki dr. Jegg Géza, a ceglédi dr. Sárkány Gyula, az esztergomi dr. Etter Jenő, a hódmezővásárhelyi dr. Endrey Béla, a kispesti Molnár József, a komáromi Alapy Gáspár, az újpesti dr. Hess Pál vagy a rákospalotai dr. Szőcs József városvezetők, a szekszárdi vitéz Vendel István, a székesfehérvári dr. Kerekes Lajos.
Dr. Etter Jenő volt esztergomi polgármesterről azt állítják, hogy zsidómentő volt. Emléktáblát emeltek neki és még Lengyelország Arany Érdemkeresztjét is posztumusz megkapta 2021-ben. Elsősorban a lengyel menekültek segítésért, de azt is kiemelik, hogy 1944-ben a helyi zsidókért milyen sokat tett. A Virtus et Fraternitas érmet a varsói elnöki palotában rendezett ünnepségen Andrzej Duda lengyel államfőtől dr. Etter unokája, Hegyiné Etter Hajnalka vette át. Tevékenységét így magyarázzák, magasztalják: „Igazságérzete vezette akkor, amikor az esztergomi zsidóságot védte, élelmiszerjegyeket, menedékhelyet biztosítva számukra. Levéltári források bizonyítják, hogy 1944 tavaszán a belügyminisztériumi utasítás ellenére vonakodott végrehajtani a zsidók listázását, ami a magas hivatal dörgedelmes rendreutasítását vonta maga után. Ma már közismert, hogy a gettósítás és a zsidók életfeltételeinek drasztikus elvonása is elmaradt, ameddig ő volt a polgármester.” (https://www.kemma.hu/helyi-kozelet/2023/09/esztergom-hos-polgarmesterere-emlekezve-magyarul-szolt-a-lengyel-himnusz) Kibogozhatatlan, valós forrásokkal alá nem támasztott állítások sorát olvashatjuk az életrajzi leírásánál: „…megtagadta a gettó létesítését. […] Végül 1944. május 11-én megjelent a polgármester véghatározata az összetelepítésről… […] dr. Etter Jenő a lehetőségeinek megfelelően igyekezett oltalmazni az esztergomi zsidóságot, ezért a belügyminiszter felmentette állásából, és Máramarossziget megyei város polgármesterévé nevezte ki. Etter azonban ezt visszautasította, ezért Esztergom képviselőtestülete július 12-ei rendkívüli közgyűlésén 1944. augusztus 1-jével 86%-os nyugdíjjal nyugállományba helyezte. Az esetleges letartóztatástól – vagy rosszabb esetben deportálástól – barátai mentették meg, akik katonai behívót szereztek neki”. 2005-ben állított emléktábláján ez áll: „Dr. Etter Jenő – 1897-1973, aki élete kockáztatásával 1941-1944 között segítette a lengyel menekülteket és a zsidó üldözötteket. Isten áldása szálljon rá”. (Miklós Tamás: Mindennapi élet a háborús hátországban. – Esztergom hétköznapjai a német megszállástól a szovjet megszállásig. In: Esztergom Évlapjai. Annales Strigonienses 2017. Szerk.: Csombor Erzsébet. Balassa Bálint Társaság, Esztergom, 2017. 139.)
Eléggé ellentmondásos, ha feljelentették a nácibarát, kollaboráns belügyminiszternél, akkor az miért akarta máshol polgármesternek kinevezni? A magyar hadseregbe menekült a deportálás elől, hogy a nácikkal együtt harcolhasson a szövetségesek ellen? Ki akarta volna őt deportálni? A magyarországi holokauszt legfőbb felelőse, a lemondatott Endre államtitkár is a frontra „menekült” 1944 szeptemberében, így erre hivatkozni nevetséges. Ezek az állítások csak azt bizonyítják, hogy akik ezt leírták, nem ismerik a korszak történetét.
Ráadásul beismerése annak, hogy dr. Etter a szövetségesek ellen harcolt, a nácik oldalán, fegyverrel a kézben. Hadosztálya ráadásul kitartóan, 1945. április elejéig igyekezett feltartani a szovjet előnyomulást, fedezve, meghosszabbítva a nácik háborúját. Visszatérve a zsidóügyekre, természetesen dr. Etter polgármesterként mindent pontosan végrehajtott. Egy percet sem késlekedett a gettó felállításával. Igaz Lajos vármegyei alispán rendelete alapján 1944. május 13-ig kellett gettót létesíteni, ezt dr. Etter maradéktalanul teljesítette. Nincs egy levéltári dokumentum sem, ami ennek az ellenkezőjét bizonyítaná. Ám olyan akad, ami egyértelműsíti, hogy nem állt útjába sem a gettósításnak, sem a zsidóellenes rendelkezéseknek. Dr. Etter polgármester a saját jelentése alapján a gettósítás idején, 1944 májusában 176 zsidó tulajdonú lakásból 107 lakást vett el, mint „hős zsidómentő” „ellenálló”. Tevékenységével egy zsidót sem mentett meg, hisz az esztergomi üldözöttek 99%-a ugyanúgy el lett pusztítva, mint vidéki társaik. Azt nem tudjuk, nem vizsgáljuk, hogy a lengyel menekültek irányában milyen lépéseket tett, azt viszont feltételezhetjük, hogy 1942-ben a szlovákiai menekült zsidóság érdekében mit nem tett.
Láthatjuk, hogy a gettósítást, a magyar holokausztot felületesen ismerők, a családi legendákra építők komoly történelemhamisításra képesek. Jellemző, hogy vagy erős, lobbiképes közösségek, szervezetek, intézmények, vagy még élő családok, családtagok bizonyíthatatlan dolgokat állítva képesek meggyőzni politikusokat és a közvéleményt is rokonaik kreált érdeme érdekében. Levéltári dokumentumok, tények, visszaemlékezések, szakirodalmi publikációk állnak szemben hamisan felmagasztalt életrajzok, emléktáblák, kitüntetések garmadával. Ez a történelmünk meghamisítása mellett azért is fájdalmas, mert közben számos valódi embermentő emléke süllyed, felejtődik el a magyarországi emlékezetkultúrában.
A szerző
Érdekes téma, de megfogalmazódott bennem pár kérdés, gondolat. Nem ragaszkodom az eddigi narratívához, az igazság derüljön ki, legyen vitatéma a megfelelő körökben, de …
„Levéltári dokumentumok, tények, visszaemlékezések, szakirodalmi publikációk állnak szemben hamisan felmagasztalt életrajzok, emléktáblák, kitüntetések garmadával”
Engem őszintén érdekelne, hogy milyen szakirodalmi publikációk voltak, amik ütik az eddigi, most vitatott narratívát. A levéltári dokumentumokon még el lehet vitatkozni a szakiknak, de elolvasnék 1-2-t a szakirodalmi publikációk közül, ami szembement azzal, hogy zsidómentő volt, mert itt nincs egy sem behivatkozva.
Ha lehet, azt is megkérdezném, hogy ha valóban semmi látnivaló nem volt ott, csillagos házak máshol is voltak, és ez önmagában nem érdem, akkor a többi polgármester, akiket felemleget a szerző a helyén maradhatott? Ha igen, akkor mi lehet az oka, hogy Ettert felmentették, ha nem egy feljelentés az időhúzás miatt? Illetve ha feljelentés, de nem összefüggésben a gettósítással, akkor mi másért?
A szerző szerintem azt próbálja sugallni, hogy az Esztergom és Vidéke városi ~ városházi kiadvány volt, de nem az volt. Nem a Városháza adta ki.
„Etter a szövetségesek ellen harcolt, a nácik oldalán, fegyverrel a kézben.” – Hol lehet arról olvasni, hogy fegyveres szolgálatot tett? Az első Google találatra legalábbis az jön ki, hogy irodai feladata volt.
Köszönöm a hozzászólást. Nem szoktam „bátor” névtelenekkel szóba állni. Az nagyon érdekes, hogy Etter kapcsán alig jelent meg eddig írás, most viszont dőlnek ki a hipotézisek a szekrényekből. Talán, az emléktábla-avatás előtt lett volna érdemes utánanézni, hogy ki volt Etter, aki a nagy embermentés közepette 1944 nyarától a Harmadik Birodalom hadserege alá rendelt alakulatban harcolt a nácik mellett. Másfelől kérem, hogy név szerint írja már meg valaki, hogy pontosan (név szerint) kik azok a lengyelek vagy zsidók, akiket Etter konkrétan megmentett.
Nem tudom, hogy az Új Magyarság c. újság hiteles forrásnak tekinthető-e?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Kovács Tamás szerző által írt, 2014-ben kiadott, Embermentő közszolgák a holokauszt idején c. könyvének 56.-57. oldalán ír Etter Jenő polgármester rendeletéről, amelyben a zsidó lakosok gettóban való elhelyezése helyett a saját lakóhelyüket jelölte ki tartózkodási helyül. A lengyel menekültek számára a az esztergomi tiszti üdülőt bocsátotta rendelkezésre. Ezirányú tevékenységéről az 1985-ben az Európa kiadó által megjelentetett Barátok a bajban c. könyvben lehet adatokat találni.
Dr. Etter Jenő polgármesteri tisztségéről történt leváltása után katonai szolgálatot teljesített, amelynek során nem fegyveres harctéri, hanem irodai szolgálatot teljesített. Erről magánlevelezési dokumentumaim vannak.
Etter Jenő egykori lakóházán elhelyezett emléktáblán magyar, lengyel és héber nyelvű méltatás is van, az emléktábla avatásán holokauszt túlélők is megjelentek.
Dr. Etter Jenő Esztergom egykori polgármesterének emlékére a város egy utcáját és a közelmúltban a Városháza egyik tárgyalótermét róla nevezte el. Föltételezhető, hogy ez a „kultuszépítés” nem minden alapot nélkülöz. Inkább arról lehet szó, hogy amit polgármesterként akkor megtehetett a zsidók és a lengyel menekültek életének megkönnyítése érdekében azt megtette. És sokan ennyit sem tettek.