A Németországi Zsidók Központi tanácsának épülete Berlin Mitte kerületében
A német zsidóknak jóval több okuk van arra, hogy a zöld-baloldaltól tartsanak, mint az AfD-től. Az AfD az egyetlen német párt, amelyik fel tudná tartóztatni a korlátlan iszlám bevándorlást és mindenre kiható katasztrofális következményeit.
„Az AfD nem lehet a zsidók pártja! Az AfD otthont ad a zsidógyülöletnek, a Shoa relativizálásának, illetve tagadásának. (…) Az AfD gyülöletet hírdet és megosztja a társadalmat. Emberek ellen izgat és naponta támadja demokráciánkat. (…) Nyíltan uszít az iszlám emberek és más kisebbségek ellen. Megpróbálja úgy beállítani, mintha az iszlám a nyugati világ vagy a zsidók ellensége lenne. Az iszlám emberek nem ellenségei a zsidóknak! (…) Az AfD a demokrácia ellensége, megveti az embereket és nagy részében szélsőjobboldali.”
Ez a rövid idézet egy 2019-ben megjelent felhívásból származik. A felhívás szerzője a Német Zsidók Központi Tanácsa (Zentralrat der Juden) volt, az aláírók között gyakorlatilag minden Németországban tevékenykedő zsidó polgári és sportszervezet megtalálható volt. A Központi Tanácsnak és a többi aláíró szervezetnek a zsidóságon kívül van még egy közös jellemzője: munkásságukat mindannyian állami pénzből, vagyis a német adófizető jóvoltából tudják folytatni. A felhívást annak idején minden nagyobb újság, az állami televízió és rádió is közölte, hangsúlyozva, hogy ők teljes mellszélességgel a német zsidók mögött állnak, és a szöveggel mindenben egyetértenek.
A jobb érthetőség kedvéért érdemes a tanácsot – mint német sajátosságot – közelebbről is szemrevételezni. A Központi Tanács 1950-ben alakult meg az akkor még fennálló három nyugati megszállási övezetben. Szociális intézményként az volt a feladata, hogy a mintegy 15.000, nyugatnémet területen tartózkodó zsidó érdekeit kiutazásukig képviselje, és a kiutazást lebonyolítsa. Ehhez járult még mintegy 200.000 keleteurópai DP (displaced person) ellátása és ügyeinek intézése, akik közül szintén a legtöbben el akarták hagyni Németországot.
Az idők múltak, többen az országban maradtak, a régi hitközségek új tagokkal feléledtek, és a Központi Tanács a nyugatnémet állammal karöltve elkezdte magát a hitközségek politikai ernyőszervezeteként értelmezni. Az alapítók úgy gondolták, hogy a zsidóknak szükségük lesz a megszálló szövetségesek védelmére, ezen felül rendkívül csalogató volt az is, hogy az újonnan létrejött nyugatnémet állam – joggal érzett lelkiismeretfurdalásból – pénzügyileg is felelősséget vállalt a nyugatnémet zsidóság felvirágoztatásáért. Az állam, vagyis az adófizetők jóvoltából a Tanács címére kifizetett támogatás 2024-ben elérte az évi 13 millió eurót. A nagylelkű támogatás valójában sohasem volt önzetlen. Az ára a Tanács teljes politikai azonosulása volt a mindenkori német állampártokkal. Ami felveti a kérdést, hogy kit és mit szolgál ez a Tanács valójában.
Mára a Központi Tanács elnyerte a „közigazgatási testület” címet, vagyis a német állam szerves részévé vált. Olyannyira, hogy a hívek hitközségi adóját is a német állam szedi be. Így természetesen ingyen és bérmentve hozzájut a tanácshoz tartozó hitközségek tagságának teljes névsorához, valamint a tagok vagyoni helyzetéröl szóló pontos információkhoz. Ma 104 hitközség tartozik a Tanácshoz, mintegy 90.000 taggal. A legtöbb ortodox és liberális hitközség nem tagja a Tanácsnak, amely ennek ellenére megnyilatkozásaiban konzekvensen a teljes német zsidóság képviselőjeként lép fel.
A 2023-as Izrael elleni Hamasz-terrortámadás óta a Tanács elnöke, Josef Schuster már nem védelmezi olyan vehemensen az „iszlám embereket”, de arra még mindig nem hajlandó, hogy megnevezze a németországi antiszemitizmus fő forrását, az iszlám radikálisok beáramlását és a baloldali politikai antiszemitizmust (például itt). Az állampártok érvelését követi, miszerint kizárólag a radikális szélsőjobb lenne felelős a németországi zsidók elleni atrocitásokért.
Palesztinpárti tüntetés Berlinben, 2021-ben. Azóta csak romlott a helyzet
Ennek az általánosan terjesztett, teljesen alaptalan vádnak az alátámasztására a hatóságok politikai utasításra meghamisítják az antiszemita bűncselekmények statisztikáját, amihez a Tanács elnöke és vezetősége hűségesen asszisztál. A Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítása szerint a belügyminisztérium utasítására a rendőrség eddig minden antiszemita bűncselekményt automatikusan szélsőjobboldaliként könyvelt el (még akkor is, ha az elkövetőt történetesen Mohamednek hívták). A csalást azzal indokolják, hogy nem akarják támogatni „az antiiszlamista erőket”. Azt az állítást, hogy a német zsidók ellenségeit a szélsőjobboldalon, vagyis az állítólag szélsőjobboldali AfD-ben és támogatóinak körében kell keresni, az állampártok fegyverként használják az egyetlen ellenzéki párt ellen, és ebben a Tanács hűségesen követi pénzügyi forrásainak urait.
Az elmúlt év novemberéig a rendőrség 4569 antiszemita bűncselekményt tartott nyilván, ez 30 százalékkal volt magasabb mint 2023-ban. A kormány antiszemitizmus-megbízottja már 2019-ben azt ajánlotta a német zsidóknak, hogy az utcán ne viseljenek kipát – és miért ne? Mert „a társadalom általában eldurvult”. És miközben az iszlamista, antiszemita mob – a baloldali pártok, főleg a Zöldek támogatásával – szinte naponta tombol a német utcákon és követeli Izrael megsemmisítését, mind a kormány, mind a hozzá szolgai hűséggel ragaszkodó Központi Tanács nem lát semmilyen összefüggést az antiszemita bűncselekmények és az immár hét-nyolcmillió iszlám vallású, legálisan vagy illegálisan Németországban tartózkodó migráns magatartása között.
Schuster úr az állampártok érvelését követve még mindig nem a korlátlan iszlám migrációtól félti a német zsidóságot, hanem az AfD-től. Továbbra is fenntartja, hogy az AfD otthont ad az antiszemitáknak, bár – és ezt még ő is beismeri – a párt programja semmilyen antiszemita kitételt nem tartalmaz. De – állítja Schuster – a szellemmel van baj, amely állítólag olyan kifejezésekben él, mint a „német nép közössége”, amely mögött Schuster és állampárti gazdái a gyilkos német nacionalizmus feltámadásának bizonyítékát vélik felfedezni.
Miközben Schuster az AfD feltételezett szellemétől félti a német zsidókat, addig alig van mondanivalója a Zöld párt antiszemitizmusáról és anticionizmusáról. Az október 7-i mészárlások utáni német helyzetről a következőket írja: „A Soá óta még sohasem volt a zsidók élete olyan veszélyben, mint 2023 októbere óta. Országunk egyes vidékein a zsidó férfiak és nők ellenségeskedések, kiközösítés és testi erőszak célpontjává váltak. Egy baltól jobbig terjedő front alakult ki…” Tényleg? Baltól jobbig? Volt egyetlen jobboldali tüntetés Izrael léte ellen? Nem volt. De sok esetben, Berlinben és Észak-Rajna-Vesztfália több városában szinte naponta tombolnak az utcákon késekkel felfegyverzett, Hamász-zászlókat lengető, „from the river to the sea” jelszót üvöltöző arab bandák. De a Tanácsnak még mindig az AfD a fő ellensége és nem a korlátlan iszlám bevándorlás.
Miért létezik ez a fordított világ? Az AfD 2013 alakult meg, válaszként arra, hogy a Merkel kancellár vezette CDU lépésről lépésre a legtöbb konzervatív és liberális tartalomtól megvált, és helyette nemcsak hogy a Zöldek programját követte, hanem túl is szárnyalta. Az atomerőművek kikapcsolása, a katasztrofális úgynevezett energiafordulat ugyanúgy Merkel műve, mint a határnyitás, a korlátlan iszlám és afrikai bevándorlás támogatása, sőt a rá való buzdítás, a németellenes rasszizmus támogatása is. Merkel építette ki a gazdaság és az egyéni élet egyre szorosabb központi irányítását. Mindent megtett azért, hogy az ország teljesen alávesse magát az EU woke és globalista programjának és feladjon minden nemzeti érdeket és értéket. A megbukott szocdem-zöld-szabaddemokrata kormány csak végigvitte és befejezte azt, amit Merkel megkezdett.
Az AfD kezdettől az volt, ami a CDU volt Kohl kancellár kezdeti éveiben, a Maastrichti Szerződés elött: konzervatív liberális párt. Az AfD akkor kezdett nagyobb érdeklődést kelteni és szélesebb körben ismertté válni, amikor az euró felpuhítása és az EKB kamatpolitikája ellen kezdett érvelni. Az időközben egységesen zölddé vált pártok kezdetben még elnézően mosolyogtak az új párt körüli zajos eseményeken. De a 2015-ös határnyitás után komolyra fordult a dolog. Az AfD volt az egyetlen párt, amelyik nemcsak az iszlám veszélyességétől óvott, hanem ragaszkodott a határnyitás alkotmányellenes voltához is. Ekkor tudatosodott a zöld és baloldali pártok vezetőiben, hogy a migráció kérdése alkalmas lehet arra, hogy az AfD a hatalmukat veszélyeztető tömegpárttá válhasson. Egy CDU-AfD pártkoalíció egyből véget tudott volna vetni az egyre jobban megszilárduló zöld-balos elit uralmának.
E körülmények között született meg a szocialisták és a zöldek, valamit az őket kiszolgáló állami média köreiben a tűzfal valóban zseniális ötlete. Ekkor kezdte el a zöld-szocialista dominancia alatt álló német média többsége az AfD-t minden nyomós bizonyíték nélkül nácinak, az NSDAP utódpártjának, antiszemitának és rasszistának nevezni. A német nemzetért és kultúráért való minden kiállást azonnal a nemzeti szocializmussal azonosították, és sajnos a Központi Tanács a mai napig – minden ellenkező tapasztalat ellenére – e politika hűséges követője maradt.
Az AfD ellen emelt vádak (és a mindig felemlegetett német történelem szégyene) alapján szinte természetesnek tűnt, hogy tűzfalat kell felhúzni az AfD és minden tisztességes párt közé. Az igazi cél persze az volt, hogy senki se (föleg a CDU ne) merjen az AfD-vel koalícióra lépni, is így meg lehessen akadályozni a zöld-bal politikai elit leváltását. A mai helyzet az, hogy a CDU konzervatív-liberális ága és az AfD együtt abszolút többségre tudna szert tenni, ha nem lenne tűzfal. Friedrich Merz, a CDU ingatag és gyenge jellemű elnöke nemrégiben nyílt színen fogadalmat tett, hogy az ő vezetése alatt nem lesz „új ’33”. Vagyis az AfD-vel való koalíciós kormányzás szerinte egyenlő lenne az NSDAP hatalomra juttatásával.
Itt megtekinthető az AfD választási programja és azonnali intézkedéseinek listája. A határok ellenőrzése, az illegális, többségében iszlám és afrikai bevándorlás feltartóztatása, az állampolgárság odaajándékozásának megszüntetése, a közbiztonság helyreállítása, a gazdaság liberalizálása és az energiafordulat visszafordítása minden németnek, a német zsidóknak is érdeke. Az AfD Izrael barátja, az egyetlen párt, amelyik az állampártok, főleg a zöldek iszlamista, anticionista politikáját bírálja. Természetesen vannak antiszemiták az AfD-ben is, ugyanúgy, mint minden német pártban. De míg a Zöld párt és a szociáldemokraták rendszerszerűen antiszemiták és anticionisták, addig az AfD-ben ez az irányzat gyenge, és a pártvezetés eddig minden politikai megnyilatkozását visszautasította.
Mitől tartsanak a zsidók a következő német választásoknál? Félelemre mindenképpen van okuk, ha a Zöld párt és a szociáldemokraták egy gyenge CDU-val ismét hatalomra kerülnek. Akkor tovább fog folytatódni a korlátlan iszlám bevándorlás minden következményével együtt. A közbiztonság erodálódása feltartózhatatlanná fog válni, a gazdasági hanyatlás felgyorsulásának következtében ki fognak éleződni az érdekellentétek, ami a békés együttélést egyre valószínűtlenebbé teszi. A zsidó újságírónak, Rafael Korenzechernek igaza van, amikor állítja: az AfD Németország egyetlen reménye. Korenzecher, a Jüdische Rundschaunak, egy havonta megjelenő ellenzéki zsidó magazinnak a kiadója joggal írja: nem az AfD-től, hanem a rendszerpártok győzelmétől kell nemcsak a német zsidóknak félniük.
A szerző
