Steve Witkoff Trump elnök beiktatásán
Melanie Phillips, neves brit zsidó publicista a Jewish News Syndicate oldalán ma tette közzé elemzését Steve Wittkoff, Trump elnök közel-keleti különleges megbízottja Katar iránti indokolatlan hódolata következményeiről.
Witkoff reményei szerint az Ábrahámi Megállapodást ki lehet terjeszteni a Közel-Kelet valamennyi államára, beleértve Katart és Egyiptomot. Dicsérte szerepüket a túszalkuban: Katar – mint mondta –„óriási segítséget nyújtott ebben”.
Phillips elismeri az új kormányzat elkötelezettségét az Ábrahámi Megállapodás kiterjesztése iránt, de Witkoff megjegyzései szerinte okkal nyugtalanítják azokat, akik mélyebben értik, mivel néz szembe Izrael.
„Katar soha nem jelenthet megoldást a Közel-Keleten, mert Katar a probléma. Katar távolról sem járult hozzá a béke és a biztonság megteremtéséhez Izrael számára, hanem a tömeges mészárláshoz” – szögezi le. Katar hozta létre és pénzeli a Hamászt, otthont ad vezetőinek, támogatja a Muzulmán Testvériséget – a Hamász dzsihadista szülőszervezetét, és otthont ad az iszlamista propagandacsatornának, az Al Jazeerának. Szövetkezik a nyugat ellenségeivel, amilyen az Al-Kaida, az ISIS, és Szíria új vezetője, Ahmed al-Sara, akinek a fejére az USA 10 millió dolláros vérdíjat tűzött ki.
Izraelnek addig sikerült ellenállnia a Biden-kormányzat által erőltetett megdöbbentő feltételeknek, amíg Witkoff nem fogta harapófogóba Izrael miniszterelnökét, Benjamin Netanjahut, aki azonnal feladta az ellenállást, mert megértette, hogy Trump kérlelhetetlenül ragaszkodik a megállapodáshoz, és Izrael nem engedheti meg magának, hogy ellenségévé tegye őt.
Az alku feltételeit Phillips szerint Katar határozta meg. A Trump-kormányzat csak akkor tudja elhárítani a Közel-Kelet általi fenyegetést a Nyugatra nézve, ha Katarból elköltözteti a CENTCOM (Központi Parancsnokság) hatalmas támaszpontját Katarból, és nemzetközi páriaként kezeli az Öböl menti államot.
Witkoff Katar iránti csodálata azonban határtalan. A 2024-es gazdasági fórumon „nagyon, nagyon lenyűgözőnek” nevezte, hozzátéve: „Bárki is volt az, aki itt a főtervező volt, nagyon jó munkát végzett… ez egy szilárd kormány. Az itteni szállodák csodálatosak” – idézi Phillips.
Witkoff és Trump mindketten rámenős ingatlanfejlesztők. Minden problémát olyan alkuval vélnek megoldhatónak, amelyből a másik fél lenyomásával ők kerülnek ki győztesen.
Ugyanakkor, bár Trump szerint a Hamásznak soha többé nem szabad Gázában uralkodnia, ő maga minden külföldi beavatkozás ellen foglalt állást. Neki kell lennie annak az elnöknek, aki véget vet minden háborúnak, a béketeremtőnek, aki az alkudozás alkímiai „művészetét” alkalmazva összefekteti az oroszlánokat a bárányokkal.
A nem vitatható alapokon kötött alkukat megadásnak nevezik.
„Izrael népirtó ellenségeit teljesen le kell győzni, hogy soha többé ne kísérelhessék meg Izrael kiirtását és a zsidók lemészárlását. Ez azt jelenti, hogy Izrael túlélése érdekében a háborúnak nem lehet alternatívája” – ez Phillips álláspontja.
Trump kristálytisztán kijelentette, hogy nem fogja eltűrni, hogy Amerikát bármilyen háborúba belerángassák. Ezt az elszigetelődéspárti elkötelezettségét kinevezései is mutatják: Michael DiMinót nevezte ki a Közel-Keletért felelős helyettes védelmi miniszterhelyettesnek. DiMino az amerikai közel-keleti jelenlét jelentős csökkentését szorgalmazta, felszólalt a jemeni huszik elleni katonai erő alkalmazása ellen, és még az Izraelnek nyújtott amerikai védelmi támogatást is megkérdőjelezte. Az Ábrahámi Megállapodás ellen is érvelt, mert az „kihagyta Izrael és Palesztina kérdését”.
Dan Caldwell elszigetelődéspárti munkatársakat alkalmaz a Pentagonban betöltendő pozíciókba, gyakran bírálta Amerika Izraellel való szoros kapcsolatát.
Trump és Witkoff valóban jóakarói Izraelnek, de világnézetük halálos veszélyt hordoz.
A Fox tévén Witkoffot Abu Marzouk Hamász-tisztviselő megjegyzéséről kérdezték, aki a The New York Timesnak így nyilatkozott: „Készen állunk a párbeszédre Amerikával, és arra, hogy mindenben egyetértésre jussunk”. Witkoff így válaszolt: „Szerintem ez jó, ha pontosan adták vissza. Sikerült bebizonyítanunk, hogy Trump elnök politikája – a béke az erő által – működik, mindenki hallgat ránk”.
A három túsz szabadon engedése volt szerinte a legfontosabb „reményteli pillanat”, és azt mondta, hogy „meg kellett mutatnunk az embereknek, hogy meg tudjuk állítani az erőszakot, és hogy beszélgetést, párbeszédet tudunk folytatni. Ez tehát annak a kezdete, és remélhetőleg mindent el tudunk rendezni ezen az úton. Ha ez lehetséges, mindenki hinni fog ebben”.
Mint Phillips megállapítja, ez a nézet nevetségesen naiv és tájékozatlan. Ugyanoda vezet, mint a Bidenékhez hasonló liberálisoké, akik azt hiszik, hogy mindent meg lehet oldani tárgyalásokkal, mert mindenkit az észszerűség vezérel.
De az iszlamisták régóta játsszák ezt a játékot. A megtévesztések sorozatával leplezve átcsoportosítanak, újrakalibrálnak és alkalmazkodnak, hogy egyszer csak erősebbek legyenek, mint valaha – éppen azért, mert nem győzték le őket.
Még inkább aggasztó, hogy Witkoff szerint „diplomáciai úton … ha az emberek hajlandóak betartani a megállapodásaikat”, az Iránnal az atomfegyverek miatt fennálló feszültséget is meg tudja oldani, még inkább az a szóbeszéd, hogy Trump már fel is vette a kapcsolatot Iránnal, hogy „tárgyaljon”.
Az iszlamisták világában minden megállapodás az ellenségük legyőzésére irányuló stratégia része; a megtévesztés isteni jóváhagyással az iszlám ügy előmozdításának eszköze.
Phillips így fejezi be írását: „A Witkoff-féle világnézet nem veszi figyelembe, hogy az iszlamistákat nem az önérdek motiválja. A régió békéjének és jólétének kilátása keveset jelent azoknak az embereknek, akik azt hiszik, hogy ők magának Istennek a harcosai, akik megtisztítják a világot Izraeltől, a zsidóktól és a keresztényektől, és meghódítják azt az iszlám számára.
Azok számára, akik a hetedik században állították be az órájukat, Trump négy évének kivárása csak egy újabb kis késedelem, amelyet megpróbálnak majd a saját előnyükre fordítani. Ez az előny talán csak akkor válik nyilvánvalóvá, amikor Trump már nem lesz hivatalban. De Izrael nem élhet azzal a fenyegetéssel, hogy 2028 után újabb október 7-i típusú mészárlások várhatók.
Persze lehetséges, hogy Trump valóban rájön minderre. Elvégre a legtöbb fontos kinevezése olyan emberekből áll, akiknek az Izrael iránti elkötelezettsége mélyebb és kompromisszummentesebb, mint sok diaszpóra-zsidóé. Megtörténhet, hogy határozottan kiáll Izrael mellett, és segít neki, hogy ellenségeit lerázza.
De az is lehetséges, hogy az alku művészete a tények vereségévé válik.”
A szerző
