J. D. Vance amerikai alelnök 2025. február 11-én, a párizsi mesterségesintelligencia-csúcstalálkozón elmondott történelmi beszéde

Köszönöm a kedves bevezetőt, és először is szeretném megköszönni Macron elnök úrnak, hogy vendégül látta az eseményt, és természetesen a tegnap esti csodálatos vacsorát. A vacsora alatt Macron elnök úr rám nézett, és megkérdezte, hogy szeretnék-e beszélni, mire így válaszoltam: „Elnök úr, a jó társaság és az ingyen bor miatt vagyok itt, de ma meg kell keresnem a kenyeremet”. És természetesen szeretném megköszönni Modi miniszterelnök úrnak, hogy itt van és társszervezője volt a csúcstalálkozónak, valamint mindannyiuknak, hogy részt vesznek rajta.
Ma reggel nem azért vagyok itt, hogy a mesterséges intelligencia biztonságáról beszéljek, ami néhány évvel ezelőtt a konferencia címe volt. Azért vagyok itt, hogy a mesterséges intelligencia lehetőségeiről beszéljek.
Amikor az ilyen konferenciák azért jönnek össze, hogy megvitassanak egy élvonalbeli technológiát, szerintem a válaszunk gyakran túlságosan öntudatos és kockázatkerülő. De még soha nem találkoztam olyan technológiai áttöréssel, amely ennyire egyértelműen pontosan az ellenkezőjére késztetett volna minket. A mi kormányunk, a Trump-kormányzat úgy véli, hogy a mesterséges intelligenciának számtalan forradalmi alkalmazása lesz a gazdasági innováció, a munkahelyteremtés, a nemzetbiztonság, az egészségügy, a szabad véleménynyilvánítás területén és mindezeken túl. És ha most korlátoznánk a fejlesztését, az nem csak a területen már meglévő szereplők számára jelentene igazságtalan előnyt, hanem generációk óta az egyik legígéretesebb technológia megbénítását is jelentené.
Ezt szem előtt tartva ma négy fő pontot szeretnék kiemelni.
Először is, ez a kormányzat biztosítani fogja, hogy az amerikai mesterségesintelligencia-technológia továbbra is a mérce maradjon világszerte, és mi legyünk a legmegfelelőbb partner mások, külföldi országok és természetesen a vállalkozások számára, amikor szélesebb körben alkalmazzák a mesterséges intelligenciát.
Kettő: úgy véljük, hogy a mesterséges intelligencia ágazatának túlzott szabályozása megfojthat egy nagy hatású iparágat, amint az éppen beindul, és mindenben bátorÍtjuka mesterséges intelligencia növekedését támogató politikát. Szeretném látni, hogy a deregulációnak ez a lendülete a konferencia számos beszélgetésében megjelenik.
Harmadszor, határozottan úgy gondoljuk, hogy a mesterséges intelligenciának mentesnek kell maradnia az ideológiai elfogultságtól, és hogy az amerikai mesterséges intelligencia nem válhat a tekintélyelvű cenzúra eszközévé.
És végül, a negyedik: a Trump-kormányzat a mesterséges intelligencia dolgozóbarát növekedési pályáját fogja fenntartani, hogy az Egyesült Államokban a munkahelyteremtés hatékony eszközévé válhasson.
Nagyra értékelem Modi miniszterelnök úr észrevételét. Valóban meggyőződésem, hogy a mesterséges intelligencia lehetőségeket teremt és produktívabbá teszi az embereket. Nem helyettesíteni fogja az embereket. Soha nem fogja helyettesíteni az embereket. És úgy gondolom, hogy a mesterségesintelligencia-ipar vezetői közül túl sokan nem értik a lényeget, amikor a munkavállalók helyettesítésétől való félelemről beszélnek.
Úgy gondoljuk, hogy a mesterséges intelligencia termelékenyebbé, gazdagabbá és szabadabbá fog tenni minket. Az Amerikai Egyesült Államok élen jár a mesterséges intelligencia területén, és kormányunk tervei szerint ez így is marad. Az Egyesült Államok rendelkezik a teljes mesterséges intelligencia-vertikum valamennyi összetevőjével, beleértve a fejlett félvezető-tervezést, a legmodernebb algoritmusokat és természetesen a forradalmi alkalmazásokat. Az ehhez szükséges számítástechnikai teljesítmény pedig szerves részét képezi az AI-technológia fejlesztésének. Amerika előnyének megőrzése érdekében a Trump-kormányzat biztosítani fogja, hogy a legerősebb AI-rendszerek az Egyesült Államokban épüljenek, amerikai tervezésű és gyártású chipekkel.
Az, hogy mi vagyunk az élenjárók, természetesen nem jelenti azt, hogy egyedül akarnánk vagy kellene cselekdnünk. És hadd hangsúlyozzam: Amerika mindannyiuk partnere akar lenni, és a nyitottság és az együttműködés szellemében akarunk belevágni az előttünk álló MI-forradalomba. De ahhoz, hogy megteremtsük ezt a fajta bizalmat, olyan nemzetközi szabályozási rendszerekre van szükségünk, amelyek elősegítik a mesterséges intelligencia technológiájának létrehozását, nem pedig megfojtják. És különösen európai barátainknak van szükségük arra, hogy ne félelemmel, hanem optimizmussal tekintsenek erre az új meghódítandó területre.
Nem véletlen, hogy az USA a színhelye az élenjáró MI fejlesztésének. A nyitott szabályozási környezet megőrzésével arra ösztönöztük az amerikai újítókat, hogy kísérletezzenek és páratlan K+F beruházásokat hajtsanak végre. A 2028-ban becslések szerint a mesterséges intelligenciára költött 700 milliárd dollárnak több mint a felét valószínűleg az Amerikai Egyesült Államokban fektetik majd be. Ez a kormányzat nem fogja elnyomni a startupokat és a mesterséges intelligencia úttörő alkalmazásait fejlesztő egyetemi hallgatókat. Ehelyett a törvényeink egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a nagy és a kis technológiai cégeknek, valamint minden más fejlesztőnek.
Most, hogy az elnök nemrégiben kiadta a mesterséges intelligenciáról szóló rendeletét, egy olyan MI cselekvési tervet dolgozunk ki, amely elkerüli a túlzottan elővigyázatos szabályozást, miközben biztosítja, hogy minden amerikai profitáljon a technológiából és annak messzeható lehetőségeiből. Most felkérjük az Önök országait, hogy dolgozzanak velünk együtt és kövessék ezt a modellt, ha látják ennek értelmét az Önök országai számára.
A Trump-kormányzatot azonban nyugtalanítják azok a hírek, amelyek szerint egyes külföldi kormányok azt fontolgatják, hogy prés alá helyzik a nemzetközi hatókörű amerikai technológiai vállalatokat. Nos, Amerika ezt nem tudja és nem is fogja elfogadni, és úgy gondoljuk, hogy ez szörnyű hiba, nemcsak az Amerikai Egyesült Államok, hanem az Önök országai számára is.
A kisebb-nagyobb amerikai innovátorok már tudják, milyen érzés a terhes nemzetközi szabályokkal szembenézni. A legtermékenyebb technológiai vállalataink közül sokan kénytelenek együtt élni az EU digitális szolgáltatásokról szóló törvényével és az általa létrehozott masszív szabályozásokkal, amelyek tartalmak eltávolítására és az úgynevezett félretájékoztatás elleni harcra vonatkoznak. És természetesen szeretnénk biztosítani, hogy az internet biztonságos legyen; de egy dolog megakadályozni, hogy egy ragadozó egy gyermeket zaklasson az interneten, és egészen más dolog megakadályozni, hogy egy felnőtt férfi vagy nő hozzáférjen egy olyan véleményhez, amelyet a kormány félretájékoztatásnak tart. Eközben a kisebb cégek számára a GDPR betartása azt jelenti, hogy végtelen jogi megfelelési költségeket kell fizetniük, különben hatalmas bírságokat kockáztatnak. Egyesek egyszerűen úgy kerülték ki a dilemmát, hogy kizárták az uniós felhasználókat. Tényleg ilyen jövőt akarunk?
Hölgyeim és uraim, szerintem a válasz mindannyiunk számára a nem. Nincs olyan kérdés, ami miatt jobban aggódnánk, mint a szabályozás, amikor az energiáról van szó. És még egyszer, nagyra értékeltem sokaknak a konferencián elhangzott hozzászólását, mert felismerték, hogy nem maradhat így. Most egy olyan mesterségesintelligencia-ipar küszöbén állunk, amely megbízható energiára és kiváló minőségű félvezetőkre éhes. Mégis, túl sok barátunk egyrészt leépíti iparát, másrészt pedig a megbízható energiát kiűzi nemzetéből és a hálózatából. A mesterséges intelligencia jövőjét nem a biztonságon való siránkozás fogja megnyerni.
Azzal fogjuk megnyerni, hogy megbízható erőműveket építünk a jövő chipjeit előállítani képes gyártóüzemekhez. Személy szerint engem az izgat a legjobban a mesterséges intelligenciában, hogy a valódi és a fizikai gazdaságban gyökerezik. Az ágazat sikere nem csak azon múlik, hogy okos emberek ülnek egy számítógép képernyője előtt és kódolnak. A kétkezi dolgozókon múlik, még ha a robotika meg is fogja változtatni a gyárainkat. Az biztos, hogy az egészségügyi szolgáltatók jobban fogják kezelni a betegségeket, de ez az egészségügyi szolgáltatók, az orvosok és ápolók által előállított adatokon is múlik majd.
Hiszem, hogy ez segíteni fog nekünk abban, hogy a jövőben új energiaféléket hozzunk létre és tároljunk. Jelenleg azonban a mesterséges intelligencia csak akkor tud beindulni, ha a világ kiépíti az azt támogató energiainfrastruktúrát. Az elmúlt húsz év technológiai innovációjáról az a véleményem, hogy gyakran a számítógép képernyőjét bámuló, okos emberek képét idézte fel, akik a bitek világában mérnökösködnek. Az MI-gazdaság azonban elsősorban az atomok világától fog függeni és azt fogja átalakítani.
Ebben a pillanatban egy új ipari forradalom rendkívüli kilátásaival állunk szemben, amely a gőzgép vagy a Bessemer-acél feltalálásával vetekszik, de ez soha nem fog bekövetkezni, ha a túlszabályozás visszatartja az innovátorokat attól, hogy vállalják a szükséges kockázatokat, és akkor sem fog bekövetkezni, ha hagyjuk, hogy az AI-t olyan hatalmas szereplők uralják, akik a technológiát a felhasználók gondolatainak cenzúrázására vagy ellenőrzésére akarják használni.
És kérem, lépjenek hátrább egy lépéssel, és tegyék fel maguknak a kérdést, hogy ki követeli a legagresszívebben, hogy mi, vagyis a ma itt összegyűlt politikai vezetők a legagresszívabban szabályozzunk? Nagyon gyakran azok az emberek, akik már most is előnyben vannak a piacon. És amikor egy hatalmas piaci szereplő biztonsági szabályozást kér tőlünk, akkor meg kellene kérdeznünk, hogy ez a biztonsági szabályozás a népünk javát szolgálja-e, vagy a piaci szereplő javát.
Az elmúlt néhány évben megfigyelhettük, ahogyan a kormányok, vállalkozások és nonprofit szervezetek népszerűtlen és szerintem egyenesen történelmietlen társadalmi programokat mozdítottak elő az MI segítségével. Az Egyesült Államokban az MI-képgenerátorok azt próbálták elhitetni velünk, hogy George Washington fekete volt, vagy hogy az első világháborús amerikai katonák valójában nők voltak.
Ma már nevetünk ezen, és persze nevetséges is volt, de nem szabad elfelejtenünk annak a nevetséges pillanatnak a tanulságait. És az a tanulsága, hogy a Trump-kormányzat biztosítani fogja, hogy az Amerikában kifejlesztett mesterséges intelligencia rendszerek mentesek legyenek az ideológiai elfogultságtól, és soha ne korlátozzák polgáraink jogát a szólásszabadsághoz. Bízhatunk abban, hogy a népünk gondolkodik, információkat fogyaszt, saját eszméket dolgoz ki, és az eszmék nyílt piacán vitatkozik.
Most azt is végignéztük, ahogy ellenséges külföldi vetélytársak az MI szoftvereit fegyverként használják a történelem átírására, a felhasználók megfigyelésére és a beszéd cenzúrázására. Ez persze aligha újdonság. Ahogy más technológiákkal is teszik, egyes autoriter rezsimek ellopták és felhasználták a mesterséges intelligenciát katonai hírszerzési és megfigyelési képességeik megerősítésére, külföldi adatok megszerzésére és propaganda létrehozására, hogy aláássák más nemzetek nemzetbiztonságát. Világosan bezsélek: ez a kormányzat meg fogja akadályozni az ilyen törekvéseket és pont. Megvédjük az amerikai mesterséges intelligencia- és chiptechnológiákat az ellopástól és az ártó használattól, szövetségeseinkkel és partnereinkkel együttműködve megerősítjük és kiterjesztjük ezeket a védelmeket, és ellenfeleink útjába állunk, hogy ne jussanak olyan MI-képességekhez, amelyek népeinket fenyegetik.
Emlékeztetném ma itt jelen lévő külföldi barátainkat arra is, hogy az ilyen rezsimekkel való partnerség hosszú távon soha nem kifizetődő. A zárt láncú TV-től az 5G berendezésekig mindannyian ismerjük a piacon lévő olcsó technológiát, amelyet az autoriter rezsimek erősen támogatnak és exportálnak. De mint tudom, és azt hiszem, néhányan közülünk ebben a teremben tapasztalatból megtanulták, a velük való partnerség azt jelenti, hogy a nemzetet egy olyan tekintélyelvű feljebbvalóhoz láncolják, aki arra törekszik, hogy beszivárogjon, beássa magát és elfoglalja az információs infrastruktúrát.
Ha egy üzlet túl szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, emlékezzenek a régi mondásra, amelyet a Szilícium-völgyben tanultunk. Ha nem a termékért fizetsz, akkor te vagy a termék.
Végezetül, ez a kormányzat egy utolsó pontról szeretne nagyon világosan beszélni. Az MI-politikánkban mindig az amerikai munkavállalókat fogjuk a középpontba állítani. Nem vagyunk hajlandók a mesterséges intelligenciára pusztán bomlasztó technológiaként tekinteni, amely elkerülhetetlenül el fogja automatizálni a munkaerőnket.
Olyan politikában hiszünk és azért harcolunk, amely biztosítja, hogy a mesterséges intelligencia termelékenyebbé teszi a munkavállalóinkat, és azt várjuk, hogy magasabb bérekkel, jobb juttatásokkal, valamint biztonságosabb és virágzóbb közösségekkel arassák le a gyümölcsét. A jogtól kezdve az orvostudományon át a gyártásig a mesterséges intelligencia legközvetlenebb alkalmazásai szinte mind az amerikaiak által végzett munka kiegészítését, nem pedig helyettesítését jelentik.
A kormányzatnak a bevándorlással kapcsolatos, a dolgozókat előtérbe helyező megközelítésével kombinálva úgy véljük, hogy az MI teljes körű alkalmazására felkészült amerikai munkaerő olyan vállalkozások figyelmét fogja felkelteni, amelyek eddig kiszervezték ezeket a feladatokat.
Ennek érdekében a kormány gondoskodik arról, hogy Amerikának legyen a világon a legjobban képzett munkaereje. Iskoláink megtanítják majd a diákokat arra, hogyan kell irányítani, felügyelni, és kezelni az MI-vel működő eszközöket, amelyek egyre inkább mindennapi életünk részévé válnak. És mivel az MI új munkahelyeket és iparágakat teremt, a kormányunknak, a vállalkozásoknak és a szakszervezeteknek kötelességük együttműködni annak érdekében, hogy, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon erre képessé tegyék a munkavállalókat. Ennek érdekében a Trump-kormányzat a szövetségi kormány minden jelentősebb MI-politikai döntése esetében garantálni fogja az amerikai munkavállalóknak, hogy helyet kapnak az asztalnál, és erre nagyon büszkék vagyunk.
Most már eleget raboltam az idejükből, ezért egy rövid történettel szeretném zárni. Gyönyörű az ország, Macron elnök úr, és tudom, hogy ön büszke rá, és büszkének is kell lennie. És tegnap, amikor Gravett tábornokkal és a három gyerekemmel bejártuk a Les Invalides-t, a tábornok volt olyan kedves, hogy megmutatta nekem azt a kardot, amely Amerika legkedvesebb külföldi barátjáé volt a saját forradalmunkban, Lafayette márkié természetesen. Megengedte, hogy megfogjam a kardot, de persze előtte fehér kesztyűt kellett felvennem. És elmerengtem emiatt erről az országról, Franciaországról, és persze a saját hazámról, és arról a gyönyörű civilizációról, amelyet közösen építettünk olyan fegyverekkel, mint ez a szablya. Fegyverekkel, amelyek rossz kezekben veszélyesek, de a szabadság és a jólét elképesztő eszközei.
A mai konferencia elkerülhetetlenül felötlött bennem. Ha más, veszélyesnek is felfogható dolgok, mint az MI tekintetében rossz megközelítést választunk, és úgy döntünk, hogy visszafogjuk magunkat, az nem csak a GDP-nket vagy a tőzsdét fogja megváltoztatni, hanem annak a projektnek a jövőjét is, amelynek megteremtésére Lafayette és az amerikai alapítók elindultak. Ez persze nem jelenti azt, hogy elszáll a biztonsággal kapcsolatos minden aggodalmunk, de számít a fókusz, és most arra a lehetőségre kell összpontosítanunk, hogy palackba zárjuk a villámot, levegyük a béklyót legzseniálisabb újítóinkról, és az MI-t nemzeteink és népeink jólétének növelésére használjuk. Nagyon bízom benne, hogy ezt a lehetőséget nem fogja elszalasztani a Trump-kormányzat, és reméljük, hogy a ma itt összegyűltek is pontosan így éreznek.
Köszönöm, és Isten áldja mindannyiukat!