Rosszkedvűen fogtam az íráshoz. Rosszkedvűen, mert 286 magát zsidónak nevező értelmiségi tanúságot tett arról, mennyire nem érti Izrael háborúját a Hamász ellen, és hogy mennyire az önmutogatás, az erényfitogtatás, az akolmeleg keresése vezérli őket.
„A palesztinok és zsidók közös emberiességéért” petícióról van szó, amit a Szombat is közölt, és amiből országos hír lett: lám, lám, jelentős számú magyar zsidó sem ért egyet a gonosz Netanjahuval és népirtó háborújával! A Népszava mindjárt egy palesztinpárti tüntetésen készült, klasszikus vérvádat idéző fotóval illusztrálta a petícióról beszámoló cikkét: egy feltartott véres kézzel egy palesztin zászló előtt.
„Mi, magyar zsidó emberek, e levél aláírói, szolidaritásunkat fejezzük ki az izraeli-palesztin konfliktus minden érintettjével: az október 7-i támadás zsidó áldozataival és a Gázában ártatlanul elhunyt palesztin áldozatokkal éppúgy, mint a jelenleg is szenvedő zsidó túszokkal és gázai lakosokkal” – kezdődik a petíció, és ez a felütés már mutatja is a megfogalmazók és az aláírók vakságát: nem vesznek tudomást egy „érintettről”, a Hamászról, amely kirobbantotta a konfliktust, és most is túszokat tart fogva. Arról a Hamászról, amely rég befejezhette volna a háborút, ha elengedte volna a túszokat, letette volna a fegyvert, és vezetői a felajánlott lehetőséggel élve elhagyták volna Gázát. De az ő felelősségükről és arról, hogy miért is folytatják a harcot – Izrael elpusztításáért –, a széplelkűek által fogalmazott és aláírt szöveg egy betűt sem tartalmaz.
Aztán folytatják az ellenfél megjelölésével:
„a jelenlegi izraeli kormány és a magyarországi közbeszédben meghatározó hangú hazai zsidó szervezetek, véleményformálók egyoldalú, szélsőséges megnyilvánulásai nem képviselik a véleményünket.” Tehát aki mást gondol, mint ők – például a demokratikusan megválasztott izraeli kormány –, az egyoldalú és szélsőséges. Erre még visszatérünk.
„Aggódva figyeljük, hogy Magyarországon betiltják a tűzszünetért és békéért kiálló tüntetéseket.” Nem ezeket tiltották be, hanem a nyugaton mindennapos, „szolidaritásinak” álcázott terroristamentegető, Izrael-ellenes, antiszemita tüntetéseket.
„Hogy semmibe veszik a legnagyobb nemzetközi jogvédő szervezetek szakmai véleményét.” A Nemzetközi Vöröskeresztre gondolnak talán, amelynek képviselői paroláztak az elmaszkolt terroristákkal, de kísérletet sem tettek a túszok meglátogatására? Az UNRWA-ra, amelynek létesítményeiben fogva tartottak túszokat, és amelynek sok tagja részt vett az október 7-i támaádsban vagy aktívan segítette a Hamászt? Az Amnesty Internationalra, amely kritikátlanul megismétli a Hamász népirtásra és kiéheztetésre vonatkozó, a Hamász által konstruált vádjait? Nyilván erre gondoltak, hiszen ezt írták: „Látjuk a gázai százezreket, akik hónapok brutális pusztítása után már egy tudatos kiéheztetéstől is szenvednek.” Bravó, közel 300 „magyar zsidó értelmiségi” egy Izrael megsemmisítésére törő terrorcsoport sokszor megcáfolt vádját visszhangozza!
„A mindenkori izraeli kormány cselekedeteit kritizálni nem egyenlő az antiszemitizmussal – hanem demokratikus érték és érdek. Megkülönböztetett aggodalommal figyeljük, ahogy a hazai véleményformálók az Izrael-kritikát és az antiszemitizmust összemossák, és ezzel (akár a szándékuk ellenére) hozzájárulnak az antiszemitizmus növekedéséhez.” Mondják azok, akik népirtással vádolják Izraelt. Ez most demokratikus érték és érdek, vagy hozzájárulás az antiszemitizmus növekedéséhez?!
„Felszólalunk a békéért, az igazságosságért, az izraeliek és palesztinok emberi jogaiért. Egy olyan hazai közbeszédért, amelyben nem a szélsőségek, hanem az árnyalt viták, a szolidaritás és az emberség kapnak hangot. Arra kérjük zsidó és nem zsidó magyar honfitársainkat: ha hisznek abban, hogy minden élet egyformán értékes, csatlakozzanak aláírásukkal ehhez a levélhez. Mutassuk meg együtt, hogy Magyarországon még mindig van helye a szolidaritásnak és az emberségnek!”
A terrorista és áldozata élete „egyformán értékes”…
És aki mindezek után nem ért egyet velük, az nem csak egyoldalú és szélsőséges, hanem a szolidaritás és az emberség is hiányzik belőle. És ők hiányolják az „árnyalt vitákat”, miközben eleve diszkvalifikálják a vitapartnert!
Talán meglepi az erényfitogtató széplelkeket, de mi, cionista, Izrael-párti magyar zsidók is békét akarunk. Csak azon van vita köztünk, hogy mik ennek a feltételei. A Hamász hatalomban hagyása csak egy újabb október 7-ének ágyazna meg. A „palesztinok” emberi jogaival pedig van egy aprócska probléma: mind Judeában és Szamáriában (széplelkelknek Ciszjordánia), mind Gázában a relatív többség a Hamászra szavazna, és több mint 94%-ukat büszkeséggel töltötte el október 7-e. 87%-uk szerint a Hamász nem követett el atrocitásokat zsidó nőkkel és gyerekekkel szemben. 56%-uk szerint a Hamász kerül ki győztesen a háborúból. Gázában 60%-uk, Júdeában és Szamáriában több mint 80%-uk ellenzi a túszok szabadon engedését és a Hamász lefegyverzését.
Annyi önrendelkezés illeti meg őket, mint a nácikat 1945. május 9-e után!
A szerző
