3. rész
Nagy György 1978-ban, németül írt monográfiájában hét csoportba sorolja Molnár darabjait.
Az első csoportot a „polgári vígjátékok” alkotják: az Úri divat (1917), Egy, kettő, három (1929).
Második csoport, a színházról szóló darabok: A testőr (1910), Előjáték a Lear királyhoz (1921) Marsall (1921), Ibolya (1921) Játék a kastélyban (1926).
Harmadik csoport, a transzcendens darabok: Liliom (1909), A fehér felhő (1916), Égi és földi szerelem (1922), A vörös malom (1923).
Negyedik csoport, a „proletár-darabok”: Liliom (1909), Az üvegcipő (1924).
Ötödik csoport, a pszichológiai darabok: Az Ördög (1907), A farkas (1912).
Hatodik csoport a főnemesi körökben játszódó szalonkomédiák: A hattyú (1920), Olympia (1928).
Hetedik csoport, bohózatok: A doktor úr (1902), Józsi (1904).
Első pillantásra is nyilvánvaló, hogy Nagy György felosztása mennyire zavaros és használhatatlan.
A szerző
