12. SZÁZADI STRATÉGIAI JELENTÉSEK
A bodrogkeresztúri csodarabbi, Steiner Sájele (Reb Sájele) halálának évfordulója (jorcájt) minden évben, a héber naptár szerint Ijár hónap 3. napján, a polgári naptár szerint áprilisban, ortodox zsidó zarándokok tízezreit vonzza Bodrogkeresztúrra. A rászorulók segítőjeként ismert rabbi sírja a zsidó haszidizmus egyik legjelentősebb magyarországi zarándokhelye. A neves évforduló ebben az évben április 19-20-ára esett.
Ennek apropóján ajánlanám a L’Harmattan kiadó gondozásában megjelent Középkori zsidó utazók: Tudelai Benjámin és Regensburgi Petahja útleírásai című kötetet azoknak, akiknek eltér az érdeklődése az átlagostól.
Tudelai Benjámin útleírása igazából a korszak komplex hírszerzési jelentése, amely alapvető adatokat szolgáltatott a korabeli politikai, gazdasági, logisztikai és demográfiai viszonyokról.
Benjámin 1165 és 1173 között bejárta Európát, Észak-Afrikát és Ázsiát.
Részletesen leírja a kereskedelmi útvonalakat, a kikötők forgalmát és a helyi iparágakat, különös tekintettel a bíborfestésre, az üveggyártásra vagy a textilszövésre, amelyek a korszak legfontosabb stratégiai ágazatai voltak.
A bíborfestés a luxus és a hatalom szimbólumaként komoly technológiai fölényt és monopolhelyzetet biztosított bizonyos városoknak, például Türosznak.
Kiemeli a föníciai és bizánci üvegművességet is, mert magas szintű szakértői bázist igényelt, és a termékek fontos exportcikkei voltak a nemzetközi kereskedelmi hálózatnak.
Szinte minden állomáson rögzíti a zsidó közösségek lélekszámát és társadalmi státuszát, ami felbecsülhetetlen értékű statisztikai adat a jelenkori történészek számára.
Pontos képet fest a Bizánci Birodalom és a Bagdadi Kalifátus belső viszonyairól. Megfigyelte Konstantinápoly védelmi képességeit és a császári udvar protokollját. Részletesen beszámolt az Abbászida kalifátus hatalmi struktúrájáról és a vallási tolerancia szintjéről.
Ez a fajta helyzetértékelés lehetővé tette a zsidó közösségek számára, hogy navigáljanak a keresztény és az iszlám világ közötti politikai törésvonalak mentén.
Regensburgi Petahja jelentősége abban áll, hogy ő volt az egyik utolsó nagy középkori utazó, aki még azelőtt rögzítette a keleti zsidó közösségek és politikai formációk állapotát, mielőtt a mongol invázió alapjaiban rajzolta volna át a térség geopolitikai térképét.
Petahja a megszokott földközi-tengeri útvonala helyett Csehországon, Lengyelországon és a Magyar Királyságon keresztül utazott Kijevbe, majd a Krím-félszigeten és a Kaukázuson át érte el Bagdadot.
Leírása az egyik legkorábbi külső forrás, amely említést tesz a 12. századi magyarországi állapotokról, ami a hazai történetírás számára fontos adatpont.
Petahja beszámolója az egyik utolsó híradás a Kazár Birodalom maradványairól. Részletesen leírja a Krím és a Kaszpi-tenger környékén élő zsidó vagy judaizáló közösségeket, ami alapvető fontosságú a régió etnikai és vallási dinamikájának megértéséhez.
Talán a legfontosabb stratégiai jelentése a babiloni zsidó önkormányzat, az exilarchátus (Res Galuta) működéséről szól. Leírja azt a politikai befolyást és udvari pompát, amellyel a zsidó vezető rendelkezett a kalifátuson belül. Ez rávilágít arra a diplomáciai autonómiára, amelyet a kisebbségi közösségek élveztek abban a korban.
Nem könnyű olvasmány, de alapmű mindenki számára, aki a középkori Közel-Kelet és Európa hálózatait kutatja vagy csupán csak érdeklődik irántuk.
A szerző
