Mint a Kol Israel olvasói előtt nyilván ismert, Scheiber Sándor neológ rabbi, a Rabbiszeminárium igazgatója a Kádár-rendszerben többször is fedett nyomozások, anticionista hajszák célszemélye volt. Üldöztetésének történetét már többen feldolgozták, a legrészletesebben Kovács András 2019-es forráskiadásában.[1] Viszont még ebből a munkából is hiányoztak azok a jelentések, melyek 1975 és 1981 között készültek Scheiber kiddusairól, vagyis a Rabbiképző zsinagógájában tartott szombatfogadásairól.
Noha bizonyosan tudjuk, hogy egynél több ügynök figyelte ezeket a legendássá váló eseményeket,[2] részletesen egyedül „Viola” fn. társadalmi megbízott, a BM III/III-1-c. alosztály (elhárítás a protestáns és egyéb vallási mozgalmakkal szemben) besúgójának jelentései maradtak a kutatókra, két „M” (munka) dossziéban, 557 és 331 oldalon. „Viola” megmaradt hálózati nyilvántartásban, így tudjuk, hogy egy S. V. nevű 40 éves, a MÁV-nál dolgozó műszaki rajzolóról beszélünk. Ám a hölgy relatíve ritka névvel rendelkezik, és itt nem akarunk gyanúba keverni vele minden bizonnyal nem azonos, még élő, idős személyeket, így a teljes név közlésétől eltekintünk. Hasonlóan anonimizáltuk azokat a személyeket, akik „belekeveredtek” a jelentésekbe, de később sem lettek közszereplők. „Viola” első aktáját 1975. október 31-én nyitották, de az év márciusában már jelöltként foglalkoztatták Scheiber vonalán, ekkori jelentéseit nyilván beszervezési dossziéjából emelték át, mely nem maradt fenn.
Voltak olyan ügynökök, akik igyekeztek minél semmitmondóbb jelentéseket leadni, hogy lehetőleg ne ártsanak senkinek, míg olyanok is akadtak, akik valósággal lubickoltak a titkosügynöki szerepben. „Viola” alapvetően az utóbbi kategóriába tartozott: láthatóan élvezettel jelentette fel barátait, ismerőseit, és minden olyan részletről beszámolt, ami az állambiztonságot akár csak a legkisebb mértékben is érdekelhette. Jelentéseit általában a „Te meg én” vagy az „Angelika” presszóban tette tartótisztjének, Pénzes Pál rendőr főhadnagynak. A Scheiber által szervezett péntek esti összejövetelekről és a Dunapark kávézóban rendszeresen összegyűlő fiatal zsidó társaságról szóló jelentéseinek fő célpontja természetesen maga Scheiber volt, ám kiemelt figyelemmel kísért több volt vagy akkori rabbiszeminaristát, így Dán Róbert művelődéstörténészt, illetve az ismertebb Berger Istvánt (becenevén „Csulót”), Lőwy Tamást, Polnauer Sándort, Raj Tamást és Zucker Istvánt is.
„Viola” egyik fő feladata volt, hogy puhatolja ki a résztvevők cionista meggyőződését. Mindjárt egyik első jelentésében így írt: „Március 19-én a széder-esten kb. 60-an vettek részt, nagy ovációval ünnepelték az Angliából hazatért Scheiber Sándort. (…) V. E. a hóna alatt egy nagy csomag izraeli propaganda-anyaggal sétált a teremben.” A megjegyzés némi járatlanságot árul el a zsidó tradícióban (peszach nem ekkor volt 1975-ben), és „Viola” több helyen is felfedi magáról, hogy csupán egészen minimális ismeretekkel rendelkezett a zsidóságról. A jelek szerint legalább részben zsidó származású volt, de valószínűleg anyai ágon zsidó származású személynek hazudta magát, mivel családtörténetét rendszeresen „kis mesémként” (fedőtörténet) emlegeti. Pénzes Pál rendőr főhadnagy, tartótiszt megjegyzése szerint: „A hálózati jelöltünk információja hangulati jellegű, operatív szempontból figyelemre méltó V. E. feltűnő magatartása. »Viola« fn. jelöltünk a széder-estekre való rendszeres eljárásával egy lehetőségünket bővíti. A jelöltet megkértem, hogy V. E. személyével kapcsolatban gyűjtsön operatív szempontból hasznosítható információkat”. Mindez azt is elárulja, hogy elég volt izraeli lapokkal mutatkozni, és az ember máris az állambiztonság célkeresztjében találhatta magát, bár mint látni fogjuk, néha még ennél kevesebb is elég volt.[3]
Ebben az időszakban egy kisebb „botrány” izgatta a társaságot: Grósz Péter rabbiszeminarista ekkoriban disszidált Svédországba, ráadásul úgy, hogy Scheiber a BM előtt kezeskedett érte, mondván, a fiatal férfi biztosan nem tervez disszidálni. „Lőwi (sic! Lőwy) Tomit kérdeztem a Péterről, de csak annyit mondott, hogy nagyon ideges az igazgató úr, mert ő írta alá az útlevél kérelmét, és innen mindig kinn marad valaki. Fél, hogy kérdőre vonják. Péterről nincs más hír”.[4] „Viola” rövidesen azt jelentette, hogy „Csulóval barátságot kötöttem”. Nyilván tőle tudta meg, hogy Grósz levelet írt Bergernek, miszerint Svédországban rosszul megy neki, és amerikai segélyen él. „A Csuló szerint figyelik, hogy ki dolgozik a BM-nek, még nem tudják” – így figyelmeztette Berger a BM-nek dolgozó „barátját”.[5]
’76 tavaszán azt az utasítást kapta, hogy szerezzen több információt Raj Tamásról és Dánról.[6] Raj ekkoriban „F” (figyelő) dossziés személy volt – azaz olyannyira ellenségesnek találták a rendszerrel szemben, hogy minden különösebb ok nélkül is folyamatos megfigyelés alatt állt –, Dán pedig a Scheiberrel és társaival szembeni csoportos nyomozás egyik célszemélyeként szerepelt. Dán egyébként a jelek szerint gyanakodott „Violára”, legalábbis egy jelentés szerint: „Dán Robi egész este a kidduson a szemembe nézett, szinte zavarba voltam. Eddig észre sem vett (…), most meg annyira kutatta a gondolataimat. Többször már nem tudtam a tekintetét viszonozni, mert zavart. Erre az emberre vigyáznom kell.” Pénzes megjegyzést írt a jelentés alá: „Dán Róbert az összejöveteleken megjelenő személyek magatartását rendszeresen figyelemmel kíséri”.[7]
Nem tűnik úgy, hogy „Viola” közelebb került volna Dánhoz, Raj Tamásról viszont jelentések sorát hozta. Raj elmesélte neki kb. tíz évvel korábbi meghurcolását – ez volt a „Salom” fedőnevű akció, melynek történetét a Kol Israelen már megírtuk. „Három napig vizsgálati fogságba volt, a BM letartóztatta” – mesélte Raj „Violának”, aki hitetlenkedést színlelve hallgatta. Pénzes értékelte a jelentést, és újabb feladattal is szolgált ügynöke számára: „A tmb. (társadalmi megbízott) Raj Tamás »F« dossziés személy jelenlegi helyzetéről, valamint az egyházi keretből való kiszorításával kapcsolatban kialakított véleményéről ad tájékoztatást.” Feladat: „Szerezzen további információkat Raj Tamás helyzetéről, elképzeléseiről, valamint politikai arculatáról”.[8]
Hasonlóan fókuszba került Polnauer, akiről „Viola” kiszimatolta – vagy legalábbis tudni vélte –, hogy valamilyen külön csoportba, vagy körbe jár. Ennek kapcsán merült fel a szeminarista barátja, O. I. (becenevén „Csiszta”) neve is. Utóbbi „Viola” hosszas jellemzésének konklúziója szerint „cionista érzelmű, meggyőződéses”. A jellemzés kapcsán Pénzes jelezte, hogy „a tmb. O. I. kapcsolatáról utasításunkra készítette jelentését. A jelentés tartalma O. I. személyének és tevékenységének megismeréséhez nyújt segítséget”.[9] ’77 májusában „Viola” – nyilván utasításra – el is látogatott O. lakására, ahonnan nem csak azzal a meggyőződésével távozott, hogy nevezett „nagy tisztelője Scheiber Sándornak”, de ellopta annak naplóját is. „A kapcsolatunk a találkozóra elhozta O. naplóját. Nem ellenőrzött adataink szerint O. I. tagja egy általunk eddig felderítetlen ifjúsági csoportosulásnak” – jegyezte meg Pénzes.[10] A naplóból neveket, címeket nyertek ki.
Miután a BM arra jutott, hogy Polnauer „a rabbiszemináriumban uralkodó szellem hatására” „vezető szerepet játszik” az „illegális ifjúsági összejöveteleken”, a hallgatót 120 nap „K”-ellenőrzés (postaforgalom-ellenőrzés) alá vették. Ez alatt az idő alatt 47 db fotómásolatot készítettek Polnauer levelezéséből, főleg külföldön élő testvérével. Ebben nyilván inkrimináló információkat kerestek Polnauer cionista tevékenységéről, de csak olyasmiket találtak benne, mint hogy Polnauer mezuzát adott O.-nak.[11] „Violát” további adatszerzésre utasították: „Szerezzen további információkat O. I.-ról és Polnauer Sándorról.”[12]
A Polnauerre vonatkozó jelentéseket egy ponton túl a nem különösebben kreatívan „Polnauer” névre keresztelt dossziéba kezdték gyűjteni, de ez sajnos nem maradt meg. Persze a dosszié nevének választását okolhatta, hogy „Viola” a névmutatók alapján több száz emberről tett említést, s a nevek észben tartása egy ponton túl nehéz volt ügynöknek és tartótisztnek egyaránt. Egy Raj Tamásról szóló anyag végén Pénzes főhadnagy „Raj Lászlóként” utalt a célszemélyre, majd odabiggyesztette, hogy a jelentésből menjen „1 pld. R. L. ag.”, magyarul egy példány Raj László anyagába.[13] Kérdés, hogy az irattárosok vajon mihez kezdtek az utasítással? Másutt „Viola” jelentette, hogy „Csuló a kaposvári rabbival /most nem jut eszembe a neve/ beszélgetetett, aki később érkezett” – nyilván Landeszmann György volt az, akire nem emlékezett az ügynök.[14]
Különösen éles fényt vetnek a Kádár-rendszer titkosszolgálatának aljas módszereire a Zucker Istvánról szóló jelentések. Az ügynököt utasították Zucker – 1977 áprilisától szegedi főrabbi – jellemzésére. „Scheiber tisztelője” – hangzott az ítélet „Cukerről”. „Violát” tartótisztje utasította, hogy „C. (sic! Z.) István menyasszonyán keresztül szerezzen további információkat nevezett személyről.” „Viola” jelentéseiben többször utalt rá, hogy Zucker jegyesével közeli barátságot ápol, ám itt valószínűleg csak saját szerepét, vélt hírszerző lehetőségeit akarta felnagyítani. „Viola” ott volt Zucker esküvőjén is 1977 júniusában: feljegyezte, hogy Scheiber méltatta a fiatal rabbit, és hogy volt sütemény, kóla meg pálinka. „Viola” fotókat is kért Zucker nejétől – nyilván, hogy a BM tanulmányozhassa a résztvevőket –, amiket a hölgy meg is ígért neki, ám erre a jelek szerint nem került sor átadásukra.[15]
Egyébként önmagában az is érdekes, hogy mikor, mit jegyzett fel „Viola”, és mit talált ebből figyelemre méltónak tartótisztje. Egy alkalommal feljegyezte a peszachi rituális ételeket és a vacsorát. „A menü: húsleves macesz gombóccal, 2 db sült marhahús tormával, burgonyával, egy szelet macesz lisztből készült piskóta-tészta borhaböntettel, majd egy kis pohár kb. 1 deci bor, ami jó volt. A liturgiai menühöz még hozzá tartozott egy főtt tojás, amit sós víz keretében adtak.”[16] Hogy ez miért volt fontos operatív szempontból, nem derült ki, de a tartótiszt elégedett volt. Másutt „Viola” megfigyelte, Scheiber hogyan ad elő: „Mikor beszél az estéken, az a szokása, hogy leveszi a szemüvegét, bal kezében tartja, jobb kezét a nadrágzsebbe teszi, majd befejezett mondatoknál az a szavajárása, ecetera-ecetera. A másik forma: leteszi az asztalra a szemüvegét, bal kezét a nadrágja korcába süllyeszti, jobb kezével gesztikulálva beszél. Olvasáskor teszi fel újra a szemüvegét.”[17] Érdekes módon viszont azt, amire tanítványai gyakorta visszaemlékeznek, és ami fotókon is megfigyelhető, hogy Scheiber közelre rosszul látott, és a könyveket egészen a szeméhez tartva olvasott, valamiért nem jegyezte le.
„Viola” tartótisztje, Pénzes főhadnagy sokszorosan kitüntetett titkosrendőr volt, és felettesei méltatták elemző képességét. Néha mégis elhamarkodott, erőltetett konklúziókra jutott, néha egyenesen suta megjegyzéseket fűzött a jelentésekhez. „Viola” egy alkalommal arról jelentett, hogy „a szokásos barhesz után Scheiber a Kortárs c. folyóiratból olvasott fel részleteket azt hiszem Vass (sic!) nevezetű írótól, akinek a felesége keresztény, ő maga pedig kitért zsidó, és ezt a kitérését írja le. Scheiber elítélő szavakkal fűszerezte hozzászólását az ilyen magatartáshoz.” Pénzes lecsapott a félmondatra, amelyet egyébként valószínűleg bármelyik rabbi elmondott volna: „A jelentés bizonyítja, hogy dr. Scheiber Sándor aktív asszimilálódás elleni tevékenységet fejt ki. Jelentésében rögzítse tételesen dr. Scheiber Sándor Vass-sal kapcsolatos kijelentéseit!”[18] Másutt Pénzes leleplezte a nem túl nagy titkot, miszerint a meghívott külföldi vendégeket bizony meghívják külföldről: „A tmb. jelentése op. bizonyíték arra, hogy a péntek-esti összejövetelen rendszeresen jelennek meg külföldi személyek. A külföldi személyek megjelenése a Rabbiszemináriumban irányított, erre utal azok rendszeressége.”[19] Érdekes módon viszont egyáltalán nem érdekelte Pénzest, amikor Scheiber kijelentette, hogy ’77 nyarán Amerikában „a díszdoktori kinevezést Carter első tanácsadója adta át, amely nagy kitüntetés számára”, noha az ember azt hinné, ez azért operatív szempontból mégis csak fontos lett volna a BM-nek.[20]
A fedett adatgyűjtés egyik problémája volt, hogy főleg nem is Scheibertől hangzottak el olyan mondatok, melyek cionista szervezkedés bizonyítékául szolgálhattak volna, hanem a külföldi vendégektől. A korábbi győri, majd ekkor már bécsi főrabbi, Eisenberg Akiba (Béla) ’76 februárjában volt vendég egy kidduson. „Viola” szerint „szinte soviniszta módon adta elő, hogy nem szabad elfeledni, mit jelent zsidónak lenni. Örömét fejezte ki, hogy annyi fiatalt lát a templomban és nem felejtik el a fiatalok a hovatartozásukat.” Pénzes megjegyzése: „A tmb. jelentése operatív bizonyíték arra, hogy Eisenberger (sic! Eisenberg) Akiba bécsi rabbi gyakori magyarországi látogatásait cionista propaganda kifejtésére használja fel.”[21] Hasonlóan „támadható” szavakat mondott a magyar származású Löwinger József, a „görög hitközség” (Központi Zsidó Tanács) athéni vezetője: „Minálunk minden pénteken énekeljük a Ha’tikvát. Mi be vagyunk épülve a népekhez, de minekünk Izrael a hazánk. Miért nem énekelik itt a Ha’tikvát! Lázadjanak fel maguk fiatalok! Ne hagyják magukat!”[22]
„Viola” egyébként nem mindig csak emlékezetből idézte Scheiber vagy mások szavait. Egy ponton túl láthatóan annyira megbíztak benne, hogy ezt jelentette: „Scheiber Sanyi bácsit kértem, hogy felvegyem magnóra az istentiszteletet. Megengedte. A felvétel nem sikerült” – nyilván technikai okokból.[23] Máskor viszont sikerrel járt: „Scheiber köszöntését magnószalagra vettem.”[24] Később talán Scheiberék gyanút foghattak, mert egy idő után Zucker feladata lett a magnószalagra rögzítés. A hanganyagok, fotók beszerzése egy adatbázis építésére szolgált a BM részéről. A jelentésekben szerepelnek olyan ismert nevek, mint a Scheiberrel a Budapest folyóiratban a kutatók számára megkerülhetetlen interjút készítő Kertész Péter, „a győri Villányi fiú” (nyilván Villányi András, akinek fotósorozata értékes forrása Scheiber életének), Scheiber lánya és felesége, vagy éppen a már említett rabbik és hallgatók mellett Adolf Sájevics, Deutsch László, Feleki Rezső, Fenákel Judit, Hochberger László és Schőner Alfréd is. „A szokott péntek esti emberek” – jegyezte meg egy helyütt „Viola”. Pénzes megjegyzése rámutat a listázás lényegére: „»Viola« jelentései alapján az összejövetelen rendszeresen megjelenő személyek névsorát kívánjuk összeállítani.”[25] Végső soron okkal lehet feltételezni, hogy bárki, aki rendszeresen eljárt ezekre a kiddusokra, a BM látókörébe került.
Sajnos nem ismert, hogy „Viola” pontosan meddig jelentett, és egészen konkrétan mire használták fel jelentéseit. Második „M” dossziéja 1981. december 28-án zárul, Bándi Ferenc r. őrnagy megjegyzése szerint: az ügynök 1975 óta operatív szempontból értékes adatokat szerzett, melyeket felhasználtak bizalmas nyomozások során.[26] Esetében egy olyan ügynökről beszélhetünk, aki láthatóan sikerrel épült be Scheiber kiddusaiba, és éveken át szállította az értékes információkat a neológ zsidóság egy olyan, később emblematikussá vált helyszínéről, ahol a fiatalok azt hihették, hogy szabadon élhetik meg a zsidóságukat. (Noha néhányan, például Berger és Dán, láthatóan tisztában voltak azzal, hogy ügynökök figyelik őket). Beszélgetőtársai azt hitték, „Viola” a barátjuk, befogadták őt otthonaikba, családi eseményeikre, bizalmas titkokat és pletykákat árultak el neki. Nem az ő hibájuk volt, hogy a „túloldalon” a kádári diktatúra titkosrendőrei mindent hallottak, rögzítettek és felhasználtak ellenük.
[1] Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók. Bp., Corvina, 2019.
[2] „Viola” tartótisztjének megjegyzései szerint eljárt még az eseményekre „Házi” fn. ügynök, de neki nem maradt meg munkadossziéja. „Házihoz” lásd : Kovács, Kádár-rendszer, i. m. 391.
[3] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBSZTL), 3.1.2. M-39016. 12.
[4] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 201.
[5] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 49.
[6] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 20.
[7] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 56-57.
[8] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 32-33.
[9] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 430.
[10] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 438-439.
[11] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169/5. 217-227.
[12] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 444.
[13] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 319.
[14] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 515.
[15] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 193, 447, 452.
[16] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 410.
[17] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 511.
[18] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 440. Nyilván Vas Istvánról van szó.
[19] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 505.
[20] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 449. Itt „Viola” valószínűleg összekevert néhány részletet. Scheiber 1977. június 2-án Philadelphiában a Dropsie University Kaplun-díját vette át, közösen Robert Lipshutzcal, aki ekkor Carter tanácsadója volt. Lásd: Új Élet, 1977. július 1. 3.
[21] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 64.
[22] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 377.
[23] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 129.
[24] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 169.
[25] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016. 280, 294, 354, 368-369, 447.
[26] ÁBSZTL 3.1.2. M-39016/1. 330.
A szerző
