Nincs másik ország (vagy föld) – talán így lehet lefordítani az idei Oscar-díjas dokumentumfilm, a No Other Land címét.
A filmnek csak a címe nem hazugság. Az is csak abban az értelemben, hogy a zsidóknak nincs másik országuk, nem mehetnek máshová.
„Az idei, 97. Oscar-díj-átadón a legjobb dokumentumfilmért járó díjat a No Other Land című film nyerte, amely egy megrendítő módon, mesterien megalkotott remekmű” – írja az Index.
„A legkevesebb hetvenöt éve zajló palesztin–zsidó konfliktus senkit sem érhet váratlanul, mégis 40 ezer gázai halott kellett ahhoz, hogy egyáltalán elérje az ingerküszöböt a 2023. október 7-i támadás megtorlása után” – folytatja, készpénznek véve a Hamász számait. A terrorista támadás során odaveszett izraeliek halála vagy az azt megelőző palesztin rakétázások nyilván nem érték el az ingerküszöböt, legalábbis Sárkány Lászlóét nem, aki a tudatlanok magabiztosságával ontja ostobaságait.
„Mintegy 700 ezer izraeli telepes él 300 illegális településen. … A nemzetközi jog értelmében a megszállt területeken ezek a települések illegálisan épültek” – okoskodik Sárkány, aki a legendásan pártatlan Nemzetközi Büntetőbíróság jogilag nem kötelező véleményét tartja mérvadónak.
Izrael a Népszövetség határozatára támaszkodik, amely ezt a területet mandátumában a zsidó állam létrehozása céljára jelölte ki, csak a függetlenségi háborúban megszállta Jordánia.
A nemzetközi jog szerint megszállni csak egy törvényes, szuverén hatalom (állam) területét lehet, ilyen viszont Judea-Szamáriában nem létezett. Az oszmán birodalom szétesése után brit mandátumterület volt, amit jogellenesen megszállt Jordánia, majd önvédelmi háborúban elfoglalta Izrael. Vitatott terület tehát, amelynek nem sikerült rendezni a sorsát az egymást követő, kudarcot vallott béketárgyalásokon. A kétoldalú palesztin-izraeli egyezmények nem tiltják települések létrehozását vagy bővítését.
Hebronban már az oszmán uralom alatt laktak zsidók, Neve Jákov és Gus Ecion a brit mandátum alatt alakult. A zsidók letelepülését csak a jordán megszálló hatóságok tiltották 1948 és 1967 között, amikor is főbenjáró bűn volt földet zsidónak eladni.
A települések létrehozását szigorú vizsgálat előzte meg, egészen a Legfelsőbb Bíróságig lehet fellebbezni, hogy nehogy idegen tulajdonú földön építkezzenek.
Miközben Izrael lakosságának 21,1%-a egyenjogú arab állampolgár, a palesztinai arabok nem akarnak zsidót látni az általuk elképzelt államukban, judenrein területet akarnak. Akik „megszállásról” meg „illegális településekről” beszélnek, ezt az arab igényt támogatják.
Miről szól a film?
Az Index újságírója szerint erről: „Basel Adra egy fiatal palesztin aktivista a ciszjordániai Masafer Yattából, gyermekkora óta küzd a közössége ellen irányuló tömeges kilakoltatások ellen, amelyekért az izraeli megszállás okolható. Kamerájával dokumentálja a térségben végbemenő lassú és módszeres felszámolását a helyi falvaknak, ahol az izraeli kormány ott állomásozó katonái lakóépületeket rombolnak le és palesztinokat üldöznek el otthonaikból.” Ennyit sikerült a Wikipédiából kimásolnia, apró változtatásokkal.
És mi a valóság?
Judea és Szamária az oslói megállapodás alapján három részre – A, B és C van osztva. Az A területen a Palesztin hatóság az úr, a B területen a biztonsági feladatokat megosztják, a C terület – ahol a legtöbb zsidó település van – pedig izraeli katonai közigazgatás alatt áll, és az izraeli jog a mérvadó. A Maszáfer Jatta nevű arab településcsoport, ahol a film játszódik, a C területen van.
1979-ben az izraeli hadsereg mintegy 30 négyzetkilométert kisajátított és lőtérnek jelölt ki a területen. Egyes palesztinok azt állították, hogy már a lőtér létesítése előtt ott laktak, tehát a törvény szerint nem lakoltathatók ki onnan. Az izraeli hatóságok a bíróságnak műholdfelvételeket mutattak be, amelyek bizonyítják, hogy 1990 előtt nem voltak lakóházak a területen.
2022 májusában az izraeli Legfelsőbb Bíróság az IDF-nek adott igazat a 3000 hektáros területet illetően, ahol 12 palesztin falucska van, ezzel engedélyezve 1000 ember kilakoltatását. Ismerve az Izraeli Legfelsőbb Bíróság beállítottságát, a palesztin álláspont tényleg alaptalan volt. (Az Izraeli Legfelsőbb Bíróság például kártérítésül egy autópályát ítélt meg a palesztinoknak, mert a jeruzsálemi villamosvonal 350 méteren átment az 1967-es tűzszüneti vonalon.)
Az ENSZ háborús bűncselekményről szónokolt, a B’Celem nevű izraeli balos NGO szintén.
Itt nem egyszerűen néhány palesztin akciójáról van szó, hogy megfejjék az izraeli államot, miközben áldozatnak állítják be magukat az izraeli baloldal és a „nemzetközi közösség” előtt. A Palesztin Hatóság és a mögötte álló terrorszervezetek régóta illegális építkezésekkel igyekeznek elvágni egymástól a zsidó településeket a C területen, illetve közel kerülni az izraeli határhoz. Majd elkezdődnek a kődobálások és a fegyveres merényletek az utakon. A cél a zsidó jelenlét felmorzsolása és Izrael biztonsági helyzetének a megingatása.
- július 30-án a Palesztin Hatóság emberei kijelentették, hogy nincs szükségük Izrael engedélyéhez ahhoz, hogy építkezzenek a saját földjükön. Az izraeli biztonsági kabinet 700 építési engedélyt adott ki palesztinoknak a C területen, és hatezret zsidó településeken. A palesztinok kijelentették, hogy nem hajlandóak a telepesekkel azonos feltételeket elfogadni. „Az építkezés a C területen elidegeníthetetlen joga a palesztinoknak, amit nem lehet a (zsidó) településekkel azonosnak tekinteni” – jelentette ki Mohammed Stajje miniszterelnök. Ami a palesztinokat illeti, nem ismerik el Ciszjordánia felosztását, amit az oslói egyezmény írt elő, mert szerintük Izrael megsértette az egyezményt. „Nincs szükségünk a megszálló hatalom engedélyére ahhoz, hogy otthonokat építsünk a saját területünkön” – mondta.
Ugyanabban az évben a Palesztin Hatóság elkezdett építési engedélyeket kiadni a C területre, mintha a joghatósága alá esne.
A Daily Sabah nevű portál 2021. november 23-i vezércikkében így ír: Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben a palesztin építkezés jog és nem szívesség, amelyet Izrael tesz nekik.
Látható tehát, hogy a film által rögzített események egy hosszú távú palesztin stratégia következményei, és nem az izraeli „megszállók” értelmetlen kegyetlensége szegény ártatlan palesztin falusiakkal szemben.
A filmet izraeli filmesek is segítették, koprodukcióban jött létre.
A baloldali jóemberkedő, idealista naivitásnak áldozatai is vannak. A film létrejöttében közreműködött ugyanis Hájim Kacman, akit 2023-ban a Hamász terroristái meggyilkoltak. Egyetemi oktatóként a vallásos jobboldal történetét tanulmányozta, és méltatói szerint „palesztin földművelő közösségeket támogatott, jelenlétével védelmezve őket az izraeli katonaságtól, rendőröktől és telepesektől.”
Az ő nevét természetesen nem említették az Oscar-díjátadón.
De ami tényleg ironikus: a BDS (Boycott, Divestment, Sanction – bojkott, tőkekivonás, szankció) Izrael-ellenes mozgalom kedden elítélte a No Other Land c. filmet, mert „megsérti a BDS normalizálás elleni irányelveit”. Ugyanis „a produkciós csapat egyes izraeli tagjairól nem ismeretes, hogy támogatják a palesztin nép átfogó jogait” – áll a nyilatkozatukban.
És most emlékezzünk meg olyan békeaktivistákról, akiket a palesztin terroristák gyilkoltak meg október 7-én vagy a fogságban:
Vivian Silver kanadai-izraeli béke- és nőjogi aktivistát a Be’eri kibucban ölték meg. Korábban a már említett B’Celem civilszervezet vezetésében vett részt, túrákat vezetett a gázai határ izraeli oldalán, hogy felhívja a figyelmet a gázaiak nehéz sorsára. Társalapítója volt a Women Wage Peace felekezetközi szervezetnek, önkénteskedett a Road to Recovery és a Project Rozana mozgalmakban, amelyek gázaiakat szállítottak Jeruzsálembe orvosi kezelésre. 2023. október 4-én segített egy
Maoz Inon békeaktivista a szüleit vesztette el október 7-én.
Jocheved Lifsic, 85 éves izraeli békeaktivista szembeszállt Jahja Szinvárral, amikor meglátogatta a túszokat egy alagútban. Nem szégyelled magadat, hogy ezt teszed olyan emberekkel, akik mindig a palesztinokkal kötött békéért dolgoztak?” Lifsic a Nir Oz más alapítóival együtt az elűzött beduinokat védte, Izrael által támogatott milíciák palesztinok elleni bűntetteiről tudósított, és betegt gázaiakat szállított izraeli kórházakba. Lifsicet is megölték.
Gázához közeli kibucban lakott a szintén meggyilkolt Slomi és Sahar Matiasz házaspár, akik kétnyelvű iskolát alapítottak „zsidó-arab oktatás az egyenlőségért” jelszóval.
A szerző
