„Kompromittáljuk és beszervezzük” – fedett intézkedések Salgó László főrabbival szemben, 1951-1983

Salgó László 1910. április 23-án született Budapesten, apja Salgó (Schwarz) Miksa (1880-1958), a rákoskeresztúri temető szertartásvezetője, nógrádi származású, anyja Hecht Kornélia volt. Salgó László 1933-ban doktorált, 1935-ben avatták rabbivá. Először a józsefvárosi zsinagógában kezdett rabbihelyettesként. 1944-ben a nyilasok munkaszolgálatra hurcolták, erről 1984-ben írta meg emlékezését.[1] A holokauszt során két testévét vesztette el. 1945-től főrabbi, 1959-től a Budapesti Rabbiság igazgatója, az Országos Rabbiképző Intézet tanára. 1971-től haláláig országos helyettes főrabbi, egyidejűleg a budapesti Dohány utcai Főtemplom vezető rabbija volt. 1980-tól egyéni választókerületben, majd 1985-től országos listán országgyűlési képviselő, Scheiber Sándor halálától (1985. március) pedig saját, rövidesen bekövetkező haláláig (1985. július 24.) a Rabbiképző igazgatója.[2]

Mint azt a szakirodalom több helyen rögzítette, Salgó azonos volt az állambiztonság „Sárvári György” nevű ügynökével, aki kb. két évtizednyi tevékenysége során tanítványairól, barátairól, kollégáiról és főleg Scheiber Sándorról jelentett.[3] Tevékenységéről négy „M” (munka) dosszié maradt meg, melyek több száz oldalon mutatják be ügynöki tevékenységét. Az utókor történészei jelentős részben ez alapján ítélik meg tevékenységét, és noha itt nem kívánjuk felmenteni ez alól, úgy érezzük, néhány dokumentum segítheti az olvasót a történet teljes egészében való megértésében.

Salgó 6-os kartonja és „B” (beszervezési) dossziéja nem maradt meg, így nem tudjuk, hogy pontosan mikor, milyen alapon szervezték be, noha a történet nagy vonalakban rekonstruálható. Salgó már a hatvanas évek előtt is szerepelt az ÁVH jelentéseiben, mint cionista érzelmű rabbi. Mindez későbbi, ismert és hangos anticionista, Izrael-ellenes kijelentései tükrében meglepően hathat, azonban a kettő között látni kell a kapcsolatot: Salgó éppen azért kerülhetett célkeresztbe, mert cionista volt, majd a bajba keveredését követően kínáltak számára kibúvót a beszervezéssel. Ezt követően az állambiztonság Izrael-ellenes kampányának céljaira használhatta. Korai cionista nyilatkozatai egyébként bizonyíthatóan voltak: miután 1948. május 14-én kikiáltották Izraelt, a hazai hitközségek előadások és ünnepi istentiszteletek sorozatát rendezték meg, ekkor Salgó is lelkes szónoklatot tartott.[4]

február 2-án az ismeretlen személyt takaró, „Kékes” – a budapesti hitközség legfelsőbb berkeiből jelentő – fedőnevű ügynök jelentette Tölgyesi László áv. alhadnagy (aki később az ÁVH-tól a BM III/III-ba is eljutott, innen szerelt le 1963-ban) részére, hogy „a következő, ma is működő rabbik közül a következő személyek vettek részt a cionista mozgalom vezetésében és szervezésében (…) és még ma is rendelkeznek cionista kapcsolatokkal: dr. Salgó László Nagyfuvaros utcai körzeti rabbi, szintén tevékeny résztvevője volt a cionista szövetségnek.”[5] 1959 őszén a Kol Israel online zsidó folyóirat hasábjain már bemutatott „Xavér”, a BM II/3-a. alosztály ügynöke jelentette, hogy „a rabbik között nincsenek pártok, egyetlen dologban egyeznek meg, hogy gyűlölik Fisch Henriket és Végházi Istvánt. (…) Nagyon labilisan, de egymás véleményét mégis meghallgatva összetartanak: Scheiber (Sándor), Benoschofsky (Imre), Schindler (József), Schweitzer (József), Salgó (László), és mintegy kültagok, Bernát(h Miklós), Hochberger (László), Geyer (Artúr).”[6] A fenti források tehát még alapvetően a rendszerrel szemben kritikus zsidó vezetők, akár egyenesen a cionisták közé sorolták Salgót.

Ezt követően a BM II/-5-c. alosztály 1962. március 14-i munkatervében szerepel, melynek témája „a cionista illegáció (sic!) feldolgozása”. A szöveg alapvetően Scheiber Sándor rabbira koncentrált, itt található mégis egy elejtett megjegyzés Salgóra: „Scheiber kapcsolatai közül ügynöki beszervezés céljából megkezdtük dr. Salgó László főrabbi tanulmányozását. Az erkölcsi kompromittáló anyagok konkretizálása érdekében figyelését és fényképezését megszervezzük. Határidő: 1962. IV. 15.”[7] Hogy milyen „erkölcsi kompromittálásról” lehetett szó, arra a szöveg nem tér ki, de egy rabbitársa így emlékezett vissza Salgóra: „Amikor feketekávét ittam társaságban a Keleti restijében egy alkalommal, meghallottam a jellegzetes, eltéveszthetetlen, nyilván valamilyen betegségből fakadó köhögését. Ő is ott ült nőtársaságban. Volt azután köztünk egyfajta szövetség, hogy ő nem kritizálja az öltözékemet, én pedig vegyük úgy, hogy nem voltam tanúja a Keleti restijében bonyolódó pásztorórának.”[8]

Az effajta magánéleti kiruccanások veszélyesek voltak az egyházi személyek részére, hiszen ezek aztán később remek megközelítési alapot jelentettek az állambiztonság számára. A következő, BM II/5. osztályon született, április 12-i jelentés ismét cionista ellenfélként azonosította Salgót: „A felekezeten belül jelenleg aktív cionista Izrael-barát propaganda tevékenység folyik az egyházi intézmények felhasználásával, vallásos nevelésen keresztül. Aktív iskolán kívüli hitoktatást folytatnak. Adataink szerint Budapesten 824 iskolás gyereket vontak be iskolán kívüli hitoktatásba. Figyelemre méltó, hogy a reakciós cionista rabbik rendelkeznek a legnagyobb létszámú csoportokkal. Dr. Salgó László főrabbi csoportja például meghaladja a 150 főt.”[9] Mindez nem zárta ki, hogy kiszemeljék ügynöknek, sőt, cionistaként a hírszerző lehetőségei éppen hogy adottak voltak, hiszen egy ismerten rendszerhű személy előtt a célszemélyek nem nyíltak volna meg. Egy héttel később ugyanezen osztály röviden rögzítette, hogy „dr. S. Sándor ügyében: (…) tovább folytatjuk dr. S. László tanulmányozását. Kombináció útján erkölcsi vonalon kompromittáljuk, hogy beszervezését végrehajthassuk”.[10] A „kombináció” kifejezésből sajnos nem sokat tudunk meg, a szakzsargonban ez „operatív intézkedések egyidejű vagy sorozatos, egymás utáni alkalmazása, amelyekhez egy vagy több titkos nyomozati (operatív) eszközt ve(he)ttek igénybe az intézkedés hatásfokának növelésére”.[11] Itt valószínűleg a személyi (ügynöki) fellépést és a rejtett felvételek készítését takarhatta a kifejezés.

Mint jeleztük, 6-os kartonja nem maradt meg, de „Sárvári” legelső munkadossziéjának mindjárt az első jelentésére – melyet 1963. június 16-án tett arról, hogy Hochberger László izraeli lapokat mutogatott neki – tartótisztje, Mélykuti Ferenc r. őrnagy a BM III/III-2-a. alosztályról a következő megjegyzést írta: „Ez az első jelentés, melyet az ügynök beszervezése óta hozott. Az ü. teljesen megnyugodott, jól áll hozzá a kérdésekhez, őszintének látszik. Ismét kihangsúlyozta, hogy munkájával szeretné bebizonyítani a hazája iráni hűségét. Ezt alátámasztja az általa írt jelentése is.”[12] A „megnyugodás” olyan szófordulat volt, amelyet a tartótisztek a pressziós alapon – zsarolással – történő beszervezések esetében használtak. Mindez illeszkedik a fenti munkatervre is, mely szerint kompromittálás útját tervezték beszervezni Salgót.

Ezt követően Salgó hosszas, gyümölcsöző együttműködésbe kezdett az állambiztonsággal, mely számára számos pozíciószerzést, nyugati utat és előnyt jelentett. Tevékenységének egyik mélypontja volt, amikor 1973 májusában Scheiber Sándor irodájából kellett gépeltetett leveleket lopnia, hogy azoknak írásminta-vizsgálatnak vessék alá. A vonatkozó jelentés szerint: „A mellékelt »Kedves barátom!« kezdetű gépelés a Rabbiképző irodájában lévő Olympia gyártmányú írógépen íródott 1973. V/23-án. Ezen az írógépen rendszeresen Kátai Lászlóné ír. De ez szabadon áll az íróasztalon és bárki hozzájuthat.” A jelentés értékelése: „A tmb. (társadalmi megbízott) feladata szerint beszerezte a Rabbiképző irodájának írógépéről a szükséges mintát. Hiányosság, hogy a szöveg meglehetősen kevés. (…) Feladatát jól hajtotta végre”.[13]

Ám mindez nem jelenti azt, hogy tartótisztjei mindig elégedettek lettek volna vele. Alapvető eljárás volt, hogy az ügynököket is megfigyeltették, hátha így kiszűrnek kétszínű, áruló ügynököket. Egy ismeretlen ügynök 1976 októberében például Salgóról jelentett: „Salgó László hazaérkezett angliai útjáról, tapasztalatairól a hallgatók és a tanárok előtt nem nyilatkozott. Salgó Lászlónak nagyon rossz a kapcsolata a hallgatókkal és a tanárokkal, a közvélemény szerint okoskodó, gonosz ember.”[14] Tegyük hozzá, a rossz viszony oka nyilván részben erőltetett rendszerhűsége volt, melyek később hírszerző lehetőségeit is súlyosan korlátozták.

Egy évvel később már egyenesen célszemélyként szerepelt. A BM III/III-1. osztályon született, „Az izraelita egyházi reakció elhárítási vonalának 1977. évi munkaterve” c. 1976. december 7-i dokumentum felsorolta a főbb, megfigyelés alatt álló személyeket. A lista első két szereplője – Scheiber Sándor és Raj Tamás – kevéssé meglepő személyek, őket évtizedeken keresztül szorongatta az állambiztonság. Jóval meglepőbb a harmadik nyomozás, melyet érdemes részletesen idézni:

„Zoldán Sándor. A célszemély 65 éves, a Dohány utcai templom gondnoka. Fia az izraeli hadsereg őrnagya, rendszeresen kijár hozzá látogatóba. Hálózati jelentés szerint Zoldán a Dohány utcai templomban dr. Salgó főrabbi fedezete alatt fiatalokból csoportot szervezett, rendszeresen tartanak összejöveteleket, amelyeken szélsőséges zsidó nacionalista szellemű beszélgetéseket folytatnak. A csoport – elsődleges adatok szerint – 50-60 főből áll. Az utóbbi időben megjelentek szélső- bal és jobboldali személyek is. Izraelből rendszeresen hoz be hanglemezeket és propaganda-anyagokat, és ezeket a csoportban felhasználja, terjeszti.

– Az ügyben előzetes ellenőrzés nyitására teszünk javaslatot, és intézkedési tervet dolgozunk ki. Határidő: 1977. február 28-án.

– Hálózati és operatív technikai úton megállapítjuk a csoportosulás résztvevőit és felderítjük társadalmi helyzetüket. Határidő: 1977. június 20.

– Felderítjük az összejövetelek helyét, rendszerét, tartalmát. Határidő: 1977. VI. 20.

– Az eredménytől függően javaslatot teszünk bizalmas nyomozás bevezetésére, vagy a tevékenység megszakítására. Határidő: 1977. VI. 30.”[15]

A fentieket néhány megjegyzéssel érdemes ellátni. A „szélső- bal és jobboldali személyek” kitételt nyilván a Kádár-rendszer politikai spektrumán kell elhelyezni, ahol már egy szocdem elhajló vagy egy baloldali cionista is „jobboldalinak” számított. Ugyan felmerülhetne, hogy Salgó esetleg csak utasításra adott teret Zoldán csoportjának, ugyanezen dokumentum néhány oldallal kesőbb a következőt közölte a megbízhatatlan ügynökök felsorolásánál: „Hálózataink jelentős részétől egy-egy eseményről párhuzamos jelentéseket kapunk, így lehetőségünk van arra, hogy a jelentések tartalmának összehasonlításával folyamatosan ellenőrizzük őket. Ennek során »Sárvári« (…) fn. tmb.-nél felmerült, hogy különböző szubjektív körülmények hatására fontos operatív értékű dolgokat elhallgatnak, vagy megmásítanak előttünk. Ezért szükségessé vált, hogy operatív technikai eszközökkel olyan adatokat szerezzünk be róluk, amelyeket mellénk állításukhoz felhasználhatunk. Ezért »Sárvári« fn. tmb. munkahelyére 3/e rendszabályt (szobalehallgatás) vezetünk be és 3/a ellenőrzés (telefonlehallgatás) alá vonjuk. Határidő: 1977. VIII. 31.”[16]

Sajnos nem ismert, hogy a fenti előzetes ellenőrzés vagy nyomozás hogyan végződött, mindenesetre tanulságul érdemes feljegyezni, hogy még akkor is lehetett egy személy előzetes ellenőrzés vagy fedett nyomozás célpontja, ha első látásra együttműködése a Kádár-rendszerrel zökkenőmentesnek tűnik. Salgóval szemben a bizalom nem inoghatott meg teljesen, hiszen később is jelentős pozíciókat kapott. Valószínűnek tűnik, hogy 1980-ban, országgyűlési képviselővé válásakor kizárták a hálózatból, persze nem azért, mert megbízhatatlanná vált volna, hanem mert ilyenkor általában úgy érezték, hogy nincsen szükség az adott személy hálózati foglalkoztatására. Ez viszont 6-os karton nélkül puszta feltételezés marad.

A források a hetvenes évek közepétől kezdve jelentősen ritkulnak, ám Salgó neve többször előfordul az úgynevezett Napi Operatív Információs Jelentésekben (NOIJ). Ezeket 1979-’90 között készítették a rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei, illetve a hírszerző, kémelhárító, belsőreakció-elhárító és katonai elhárító csoportfőnökségek. Ezekkel az információs anyagokkal a belügyi vezetést tájékoztatták.[17] Salgó még két évvel halála előtt is NOIJ-ba került, mivel 1983-ban Nicholas M. Salgo, a rabbi unokatestvére lett az új amerikai nagykövet. A kémelhárítók várták, hogy felvegye a kapcsolatot Salgóval.[18]

A fentiek nem írják át drasztikusan a Salgóról a szakirodalomban kialakult képet, viszont segítenek megérteni az ügynök hátterét, egyes motivációit, és bemutatják, milyen összetett lehetett ügynök és állambiztonság viszonya a Kádár-rendszerben. Salgó tevékenységének teljes, primer forrásokra épülő feltárása még várat magára. Mindenesetre annyiban egyetérthetünk a rabbival, hogy – mint azt holokauszt-emlékezésének elején leszögezte – „oksági láncolatok nélkül semmi sem vizsgálható”.[19]

[1] Salgó László: Emlékeimből. Évkönyv – Magyar Izraeliták Országos Képviselete, 1983-1984. Szerk. Scheiber Sándor. 301-309.

[2] Életrajzi adataihoz lásd: György G. Landeszman: Ordained Rabbis. In: The Rabbinical Seminary of Budapest, 1877-1977. A Centennial Volume. Szerk. Moshe Carmilly-Weinberger. New York, Sepher-Hermon Press, 1986. 303-320, itt 315., illetve Új Élet, 1958. december 1.

[3] Kovács András: A Kádár-rendszer és a zsidók. Bp., Corvina, 2019. 316., 29. sz. l. j. és Novák Attila: Párbeszéd? Zsidó-keresztény (katolikus) közeledési kísérletek az 1960-as évek Magyarországán – az állambiztonsági dokumentumok tükrében. Regio, 2022/4. 68-91, itt 85.

[4] Új Élet, 1947. december 11. 2–6.

[5] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBSZTL), 3.1.5. O-17169. 147.

[6] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169. 219.

[7] ÁBSZTL, 3.1.5. O-17169. 274.

[8] A Síp utcai szocializmus: a Népköztársaság megszűnt, fel vagyok mentve. Milev.hu, 2022. december 20.

[9] ÁBSZTL 3.1.5. O-17169. 237-238.

[10] ÁBSZTL, 3.1.5. O-17169/1. 155.

[11] https://ugynoksorsok.hu/segedletek/a-fontosabb-allambiztonsegi-szakkifejezesek-jegyzeke

[12] ÁBSZTL, 3.1.2. M-37809. 10.

[13] ÁBSZTL, 3.1.2. M-37809/3. 67-68.

[14] ÁBSZTL, 3.1.5. O-17169/4. 287.

[15] 3.1.5. O-17169/5. 326.