A Szombat 2025. február 23-án tette közzé Novák Attila írását, amit túlzás nélkül nevezhetünk botrányosnak.
Vegyük sorra erősen vitatható megállapításait:
Már a leadben „a világ zsidósága szempontjából perifériális magyar zsidóságról” ír.
A magyar zsidóság része a világ zsidóságának, amelyet nem lehet periferiális és centrális részekre osztani. Mire jó az ilyen leértékelés?
Majd a „periferiális magyar zsidóság” „egyes csoportjait” veszi célba. Ezek jellemzője, hogy „talán a világban tapasztalható általános jobbratolódás és erősödő erőszak-kultusz miatt” az „»Izrael-vallásnak« nevezett tünetegyüttes jeleit mutatják fel”.
Hiszen mi másért érezhet együtt egy magyar zsidó a harcban álló Izrael népével, mint a „jobbratolódás” és az „erőszak-kultusz” miatt kialakuló „Izrael-vallás” „tünetegyüttese”? Mert ezeknek az elfajzott zsidóknak több vallásuk is van. Novák szerint az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség tudata a zsidó identitás fő elemeivé kezdtek válni. Az nem tudható, hogy ezt a mélyenszántó lélektani megfigyelését ugyan mire alapozza? Miért lenne az „identitás fő eleme”, hogy az ember érzékeli, tudomásul veszi azt, ami folyik körülötte? Nem ez a legtermészetesebb dolog a világon?
„Ez a fajta gondolkodásmód azért is terjedt el, mert a magyar zsidóság olyan gyengének érzi magát, annyira bizonytalan az önfelfogása és gyér a saját magáról való tudása, hogy az öngyarmatosítás különféle formái hamar utat törtek”– írja Novák. Honnan ez a gőg, ez a felsőbbrendűség, amivel ilyen megállapításokra ragadtatja magát?! Az Izraellel való szolidaritás mitől „öngyarmatosítás” – egyáltalán, mit jelent ez a szó, hogy kerül ide?! Aztán folytatja: „kizárólag az erőszak és az ellenerőszak az »érdekes« e diaszpóra számára, úgy érzi, kizárólag ebből képes magának identitást építeni.” Honnan tudja?! Miért váltott át az egyes csoportokról a magyar zsidóság egészére? Miből fakad ez a leplezetlen megvetés és agresszió a magyar zsidóság iránt?!
„Minden Izraelt bíráló álláspontot antiszemitizmusnak dekódol a nagyközönség, és követeli a még maradék magyar független sajtó megzabolázását, mondván, hogy körükben előfordul Izrael-kritika (sőt néha tendenciózusságok és elfogultságok is tetten érhetőek)” – borzong Novák – „ám ezek jócskán az elviselhetőség, a szólásszabadság határain belül marad” (sic!).
Itt azért álljunk meg egy pillanatra. A magyar „független”, azaz baloldali-ellenzéki sajtó egyhangúan bosszúról, megtorlásról írt Izrael önvédelmi háborúja kapcsán, noha a judaizmus tiltja a bosszút. Kritikátlanul ismételgette a Hamász eltúlzott számait a háború áldozatairól, akiket aránytalanul nagy számban nőknek és gyerekeknek neveztek. Visszhangozták a Hamász, az UNRWA és az ENSZ alaptalan vádjait a lakosság éheztetéséről, a kórházak, iskolák és mecsetek elleni indokolatlan támadásokról.
Végül, az elrabolt, megkínzott izraeli civileket a jogállami eljárásban elítélt terrorista gonosztevőkkel egy szintre hozva, túszcseréről írtak. (pl. itt, itt, itt és itt.
Ezt a „független” sajtót védi Novák a szerinte identitászavaros magyar zsidóságtól!
Újabb erkölcsi felemelt ujj (vagy bunkó?) a magyar zsidóságnak: „A Holokausztot túlélt magyar zsidóság utódai részéről különösen felelőtlennek és felháborítónak tartok bármiféle azonosulást Donald Trump amerikai elnök immorális és embertelen gázai kitelepítési elképzelésével.”
Október 7. előtt Novák elvbarátai a független sajtóban Gázát a legnagyobb szabadtéri börtönnek nevezték, lakóit Izrael által elüldözött menekülteknek, akiket a világ összes többi menekültjétől eltérően külön segélyszervezet, az UNRWA támogatott. Most hirtelen kiderül, hogy Gáza a „szülőföldjük”, ahol élniük, halniuk kell, akkor is, ha a terület a Hamász terrortámadása és a lakosságot pajzsnak használó harcmodora miatt lakhatatlanná vált (Novák szerint „az izraeli támadások következtében”).
Trump javaslatáról nyilvános vita folyik, választott testületek fognak dönteni kivitelezhetőségéről. Miért ne lehetne ehhez a vitához kapcsolódóan többféle álláspont a magyar zsidóságon belül is?
„Természetesen az izraeliektől nem lehet elvárni, hogy ezt a borzalmas helyzetet most – a Hamasz gyilkos terrorizmusa, a gyilkosságok és a túszejtések után – a maga komplexitásában érzékeljék, vagy hogy empatizáljanak a gázai lakossággal. Ugyanakkor a földrajzilag távolabb lévő (magyar) zsidó diaszpóra teljes és kritikátlan azonosulása ezzel az izraeli érzésvilággal túlmegy az Izraellel való természetes zsidó szolidaritás érzésén”. Még jó, hogy Novák az összes izraelin és magyar zsidón felül tud emelkedni, és kifogástalanul objektív, részrehajlástól mentes és főleg erkölcsös kioktatásban tudja részesíteni őket.
Az izraeli kormány ötmillió sékelt (530 millió Ft) ajánlott minden egyes túsz kiszabadításához vezető információkért, és az egész családnak szabad távozást Gázából. Egyetlenegy túszt sem sikerült ezzel kiszabadítani. Ennyit arról, hogy mennyire kell együttéreznünk Gáza lakosságával.
Rövid kitérő következik a cikkben az Európai Unió védelmében, amellyel Novák szerint nem szabad a magyar zsidóknak szembefordulniuk: „Óva inteném a zsidó közösséget attól, hogy egy másik ország (még hogy ha az a zsidó állam is) politikai szempontrendszerét és érzelmi állapotait maradéktalanul magáévá téve bírálják az Európai Uniót”. Az EU számtalanszor elítélte Izraelt, az EU parlamentje állva tapsolta meg, amikor Mahmud Abbasz izraeli rabbikat kútmérgezéssel vádolt meg. Azért itt fel kell tennünk a kérdést: ki is az öngyarmatosító, kinek az identitása problematikus?! Vajon nem annak, aki ennyire azonosul az agresszorral? Akinek Izrael csak egy „másik ország”?!
Novák történész létére a történelemhamisítástól sem retten vissza: „Izrael a Vészkorszak következtében kivételességet nyert el, több mindent megengedhet magának, mint a nyugati világ állami szereplői általában.”
Kivételesnek tényleg kivételes. Az ENSZ és szervezetei a világ minden más országánál többször ítélték el Izraelt. Polgárai sok országban nincsenek biztonságban. A zsidókat „cionistának” bélyegezve nem engedik előadást tartani a nyugati világ sok egyetemén, a zsidó diákokat zaklatják. Mindennaposak a tüntetések ellene. Választott vezetője ellen letartóztatási parancsot adnak ki. Honvédő háborúját olyan mércével mérik, mint egyetlen más államét sem. Folyton tűzszünetre, arányosságra szólítják fel, mintha a vérszomjas zsidókat a nemzetközi közösségnek kellene megfékeznie, különben népirtást követne el. Ha a hadijognak megfelelően az IDF felszólítja a civileket, hogy biztonságos helyre meneküljenek a hadműveletek elől, háborús bűnökkel vádolják meg. Kötelezik, hogy ellenségeit élelemmel, gyógyszerrel és üzemanyaggal lássa el. Falludzsa ostrománál ki követelt ilyesmit az amerikai hadseregtől?! Vagy régebbi példát felhozva, Berlin ostrománál?! Ugyan mit „engedhet meg magának” Izrael?!
Az, hogy Izrael vagy a zsidók többet vagy túl sokat engedhetnek meg maguknak, régi antiszemita toposz. Hogy nem vette észre magát Novák?!
A szerző
