A cionista Zsidó Szemle száz évvel ezelőtt, 1925. március 1-i számában erről írt: “a cionista irodalom, valamint a Zsidó Szemle is már sokat foglalkozott ezzel a témával. Hogy ismételten foglalkozunk vele, csak annak a jele, hogy a gonoszságot, a rágalmazó lelkiismeretlenséget érvekkel sosem lehet meggyőzni. Nem is a meggyőzésükre sorakoztatjuk fel érveinket, mert ez igazán fölösleges fáradtság volna, hanem azoknak a felvilágosítására, kik az álszenteskedő, szemforgató hazugságoknak jóhiszeműen felülnek.
Két frontról támadják a cionizmust, állítólagos vallásellenessége miatt, és pedig úgy az asszimilációs, mint az ortodox táborból. Az első helyen említett vádaskodással hamar végezhetünk. Nem érdemes vele hosszabban foglalkozni. Minden épelméjű ember előtt nevetséges, ha ők, az asszimilánsok, kik minden igyekezetükkel, minden energiájukkal azon dolgoznak, hogy a zsidó tömeget minél zsidótlanabbá, a környező népekhez mennél hasonlóbbá asszimilálják, hogy a kikeresztelkedést mennél könnyebbé tegyék: éppen ők azok, kik a cionisták vallástalansága miatt kétségbe esnek. Valójában pedig az fáj nekik, hogy a cionizmus a zsidó népet zsidóbbá, önérzetesebbé és a zsidó kultúrában erőssé akarja tenni, s így a legtudatosabban az asszimiláció, a népi megsemmisülés ellen dolgozik. Az ő vádaskodásukkal nem tartom érdemesnek tovább foglalkozni.
Látszólag sokkal komolyabb az ortodoxiának vádja. Mert tény az, hogy nagyon sok cionista van, aki teljesen vallástalan életet él s még Erec Jiszraelbe visszatérve sem tartja tiszteletben szent vallásunk törvényeit. Ez szomorú valóság! Tisztelt ortodox testvéreink azonban elfelejtik azt, hogy a cionizmus nem vallási, hanem nemzeti mozgalom, mert hiszen, ha vallási mozgalom volna, akkor természetszerűleg csakis vallásos egyének lépnének be a cionista szervezetekbe. A politikai cionizmus megalapítójának pedig nem az volt a célja, hogy a zsidóságot a vallásossághoz terelje vissza, hanem a zsidó népi eszméhez és Palesztinához. Mert azt parancsolta a zsidó nép politikai és közgazdasági szörnyű helyzete. Politikai és gazdasági helyzeten pedig csakis politikai és gazdasági módszerekkel, nem pedig vallásos gyakorlatokkal lehet javítani.
Bármennyire is tiszteljék és tisztelik a cionizmus vezérei a vallást, nem gondolják t. ortodox testvéreink, hogy a cionizmusból sohasem lett volna világmozgalom, s az a nemzetközi hatalom, amivé lett, ha a cionista szervezetbe való belépés feltételeként a szigorúan vallásos életmódot kötötték volna ki. Hol volna most Erec Jiszrael? A virágzó zsidó városok és gyarmatok helyén ma is mocsarak bűzlenének, mint 30 évvel ezelőtt, ahol ma az orosz, román, és lengyel pokolból menekült testvéreink tízezrei művelik boldogan az áldást hozó rónákat. (…) Ma, midőn Amerika kapui is lezáródtak a menekülő zsidók hontalanul bolygó ahasvérusai előtt, igazán csak egy menedék van: Erec Jiszrael. (…) Joggal kérdem, van ennél nagyobb micva? Vajon nem megbocsátható-e annak a cionistának minden egyéb vallástalansága, ha ezt lehetővé tette, ha ezt megvalósította?
De tovább megyek! A zsidó országba visszatért zsidó tömegnek nincs-e sokkal inkább alkalma a vallás szabályait megtartani, mint a góluszban? (…) Minden zsidó üzlet zárva van, a legvallástalanabb sem merné szombaton üzletét nyitva tartani, s elmegy a templomba. (…) Mennél nagyobb lesz Palesztina zsidó lakossága, mennél nagyobb tömegben fog együtt élni ősei földjén a zsidó nép, annál inkább lesz alkalma, annál inkább lesz megkönnyebbítve számára a zsidó vallásos élet. (…) Mindez oly egyszerű és világos, amit csak az egyiptomi csapás sötétségével sújtott nem vesz észre. Sajnos az ortodoxia egy részét az Örökkévaló éppen a tizedik csapással verte meg. (…) Egy bazilikába sem férne be azon kikeresztelkedettek tömege, kik hajdan mint vallásos ortodoxok gyermekei jesivába jártak. Ezzel szemben nem tudok még elképzelni sem meggyőződéses cionistát, aki kikeresztelkedésre még csak gondolna is, legyen egyébként bármily vallástalan. Ezek alapján joggal tarthatjuk a cionizmust erősebb konzerváló erőnek, mint az ortodoxiát, s joggal mondhatjuk, hogy az az ortodoxia, mely a cionizmus ellen harcol, a zsidó népiség és a zsidó vallás jövője ellen harcol. (…) Őseink történetét olvasva azt látjuk, hogy nagy bölcseink, a Talmud nagy alapítói (…) mind megértették a kor szavát s úgy alkalmazták a vallás parancsait, hogy azok az élet követelményeinek s egyúttal szent törvényeink szellemének megfeleljenek. (…)
Szerencsére mind több és több ortodox rabbi és vezető belátja eddigi rettenetes tévedését s bűnbánóan csatlakozik
táborunkhoz. (…)”
A cikket a -k -e monogram zárja.
A szerző
