A korai Horthy-rendszer antiszemitizmusát számos tulajdonság jellemezte, és érdemes lenne egyszer külön, alkategóriákként vizsgálni a jelenséget; Szabó Dezső népi író – egykori keresztényszocialista, majd kommunista, aztán fajvédő-antiszemita, végül Horthy- és nyilas-kritikus, egy találó jellemzés szerint dervis – halálának 80. évfordulója kapcsán érdemes mégis elővenni egy, a korai huszadik századi magyarországi antiszemitizmus talán kevéssé tárgyalt jellegzetességét. Ez most nem a kapitalizmus-ellenesség vagy kommunizmus-ellenesség, nem a város-ellenesség vagy a judaizmus-ellenesség, hanem az antiszemitizmus egészen nyakatekert és különös megközelítése: a zsidóság vélt faji öntudatának, erős nemzeti jellegének irigylése, melyet lényegében úgy lehet összefoglalni, hogy „igen, a zsidók egy veszélyes, összetartó fajta, de miért nem vagyunk mi is ilyenek?”
Harry Hill Bandholtz amerikai diplomata 1919-ben megdöbbenve tapasztalta, hogy amikor „mártírnemzetnek” nevezte a magyarokat, azt a lapok örömmel fogadták.[1] Korábban Herzl Tivadar élt ezzel a kifejezéssel a zsidó népre vonatkozóan,[2] és a mártírszerep eltulajdonítása a holokauszt után nemzetközi szinten is előfordult, ám a sor itt nem ért véget (a kiválasztotti szerepet manapság elsősorban az Egyesült Államok fekete antiszemitái vindikálják maguknak). Sréter István – 1920 decemberéig Teleki Pál honvédelmi minisztere, később a Vitézi Rend törzskapitánya – még csak arról beszélt, hogy „mi magyarok a magyar Isten választott népe vagyunk”,[3] azonban Zakar János sarkadi ébredő már azt írta egy 1921-es levelében, hogy „mi vagyunk az igazi izraeliták”.[4]
Ezen nézetek átölelték a teljes Horthy-kort. Zsilinszky Endre (azonos a későbbi, Bajcsy előnevet használó náciellenes ellenállóval) 1920-as könyvében kifejtette, hogy „tanulunk a zsidóktól és mint Jákob egykor Jehovát, mi is megfogjuk a Hadurat és addig birkózunk vele, míg meg nem áld minket!”[5] Ugyanő a húszas évek közepén azzal lelkesítette a Trianon okán búslakodókat, hogy a zsidók is a babiloni fogságban lettek nagyok, s „ez a mi magyar babiloni fogságunk”.[6] Ravasz László püspök pedig egy református oktatási anyagban azt írta a magyar népről a harmincas évek végén, hogy „ő az a pusztában nevelkedett rózsa, amiről a prófécia szól”,[7] elegánsan eltekintve attól, hogy Izajás próféta Cion feltámasztásáról írt így. Az antiszemitizmus ezen formája a zsidó sajtó figyelmét sem kerülte el. Mikor Bernolák Nándor képviselő – akinek a numerus clausus faji kvótáját „köszönhette” a magyar zsidóság – 1921-ben azt javasolta, hogy a magyarság fajvédelmi célokból tanulja el a zsidóktól a család szeretetét, az Egyenlőség így írt: „Az antiszemitizmusnak sok változatát csodáltuk az utóbbi időkben, ez azonban mégis meglep.” A lap ezt a gondolkodást a „gyűlöld, mert jó” „kontroverziájának” nevezte.[8]
Senki sem művelte azonban aktívabban ezt a fajta antiszemitizmust, mint Szabó Dezső. Könyvei tele vannak olyan zsidó karakterekkel – például az Elsodort faluban –, akik ugyan végtelenül ellenszenvesnek vannak megírva, de a mesélő mégis csodálja önzésüket, erejüket, talpraesettségüket, „fajszeretetüket”. Érdekesség: ugyanez az „irigység” megjelent a cionista irodalomban is, először a diaszpóra nem zsidó népei iránt – elég elolvasni Pap Károly Vér című írását a Nyugat 1933-as számában[9] –, később pedig az arabok iránt – erről lásd Vlagyimir Ze’év Zsabotyinszkij Sámson című novelláját![10] Szabó irigykedve írta le ezeket a zsidó karaktereket, nyilván nem szeretettel, de bizonyos fokú csodálattal. Az író maga is tisztázta 1919-ben, hogy „mi”, azaz ellenforradalmi irodalmárok „a magyarság zsidói akarunk lenni”.[11]
Kevés dolog szemléltette jobban a judaizmus egyes tételeinek antiszemita újrahasznosítását, mint a Szabó Dezsőnek tulajdonított idézet: „Minden magyar felelős minden magyarért.” A zsidó tradíciót némileg ismerő olvasóban persze azonnal felsejlik az idézet talmudi tükörpárja: kol Jiszráél árevim ze beze (כל ישראל ערבים זה בזה), vagyis „egész Izrael felel egymásért”, szabad fordításban „minden zsidó felelős minden zsidóért”.[12] A talmudi sor persze jóval Szabó Dezső előtt született. Lehetséges volna, hogy Szabó Dezső „elcsent” egy idézetet a zsidóságtól, és a saját céljaira használta? Ez az eljárás nem lenne idegen tőle, ő egyfajta korai „troll” volt, aki egyszer például bejelentette, hogy mostantól román író lesz, és Romániába költözik (persze nem tett ilyet, egyszerűen csak provokálni akart). Az idézet pedig igenis jelentős. A sort elsősorban Csurka István hozta vissza a politikai közbeszédbe,[13] azóta használja a magyar kormány, Orbán Viktor miniszterelnök és Karácsony Gergely főpolgármester is,[14] a HVG pedig éppen azért leckéztette meg pár éve Menczer Tamást, mert nem hivatkozott forrásként Szabó Dezsőre.[15] De tényleg mondott-e ilyet Szabó Dezső, így mondta-e, és vajon ő-e az elsődfleges forrás?
Az Arcanum szerint az idézet először a Sárospataki Református Lapokban fordult elő, ahol Harsányi István gimnáziumi tanár egy 1938 tavaszi beszédében szerepelt a mondat. A beszéd lényege, hogy a keresztény magyar fiataloknak kereskedőknek (is) kell lenniük, mert ezt a területet „kiragadták kezünkből tőlünk testestől-lelkestől idegen elemek”. Ezért „egymás iránt érzett szent felelősséggel lássuk el munkakörünket. Minden magyar felelős minden magyarért!”[16] Az idézet pontosan azt a célt szolgálta itt tehát, amelyet gyanítottunk: ki nem mondva arról beszélt Harsányi, hogy a zsidóság elvette a magyaroktól a kereskedelmet, és ezért azt vissza kell venni, egyfajta „szent” önzéssel. Az egyetlen probléma, hogy nem hivatkozik Szabóra.
Ezt követően néhány hónappal bizonyos Simon Menyhért írta le a sorokat a Kárpáti Magyar Hírlap hasábjain, ez frázisoktól hemzsegő, patetikus szöveg, ami legfeljebb annak kapcsán érdekes, hogy vajon a szerző hol olvasta korábban a mondatot.[17] 1939 februárjában már Jaross Andor – ekkor még nem a magyarországi zsidóság egyik fő üldözője – mondta el egy beszédében, hogy amikor a Felvidéken volt politikus, érezte, „hogy minden magyarért felelősek”.[18] Érdekes módon a legelső forrás, amely Szabó Dezsőnek tulajdonítja az idézetet, az Ifjú Erdély 1939 júniusi számának tűnik. Itt Bereczky Sándor Szabó Dezső és az ifjúság című cikkében írja, hogy „ő alapította gondolatrendszerében (…) a jövő magyar életközösség legszebb, legszentebb alapigazságait kimondta: »Minden magyar felelős minden magyarért«, és »minden magyar ember apja minden magyar gyermeknek«”.[19] Ezzel már azt hihetnénk, hogy beljebb vagyunk, hiszen megvan az idézet, és az is világos, hogy azt először nem Szabó használta. De valójában a forrás több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.
Először is: a két idézet nem egy helyről származik. Az utóbbi, meglehetősen értelmetlen mondat fellelési helye Szabó Mit adott nekem a magyar kálvinizmus? című 1935-ös írása.[20] A dátum akár azt is jelezhetné, hogy Harsányi vette át a gondolatot Szabótól. Ebben viszont nem szerepel az általunk keresett sor. Szőcs Zoltán, Szabó kutatója 2011-es összeállításában a „minden magyar felelős”-idézet első fellelési helyeként Szabó 1940-es A bánya mélye felé c. írását adja meg.[21] A kérdéses tanulmányban valóban szerepel is a sor, ám kérdésként: miután a szerző azon lamentál, hogy a magyarságból kiveszett „a transcendens önzés, mely életvallássá, élethitté emberiesül”, közli, hogy „idegen életformákba, idegen életérdekek céljaiba gyömöszölt ezeréves életünk gyökeréig elbetegítette a magyar önzést”. Majd felteszi a kérdést: „Mikor teljesedik minden magyar lélek ösztönös legfőbb irányítójává, minden akarata éber beidegzőjévé megmaradásunk, anyagi és lelki megújhodásunk alaptétele: Minden magyar felelős minden magyarért?”[22] A kontextus alá látszik támasztani érvelésünket: itt Szabó is egy idegen csoport (a zsidóság) magyarságra telepedését kárhoztatja, és hiányolja a magyar önzést, melynek már-már vallásos (transzcendens) jelleget ad. A mondat voltaképpen egy felhívás: mikor lesz a magyar végre ilyen?
De nem lehet ez az első említés, hiszen már 1939-ben citálják a mondatot Szabótól. Szőcs összeállítása még annyi támpontot nyújt, hogy Szabó egy 1943-as, kéziratban maradt előadásában is felemlegette a gondolatot, tehát a jelek szerint voltak (és még lehettek) nem közölt szövegei, előadásai, ahol a mondat szerepelt. Nem kizárt, hogy a gondolatot már 1938 óta ismételgette, de jelenlegi ismereteink szerint csak 1940-ben írta le először; így a gondolat akár származhatott is tőle. Összességében nagyon is valószínű – ám vitán felül egyelőre nem bizonyított –, hogy a Szabó Dezső-idézet, mely mára a magyar közélet teljes politikai spektrumán meghonosodott, voltaképpen egy „elcsent” Talmud-idézet.
Kevés dolog mutatná jobban, hogy azért Ady korroborijából mégis megvalósult valami, mint hogy az idézet, melyet Csurkától Orbánon át Karácsonyig használnak a magyar összefogásról, voltaképpen a zsidóságra vonatkozik.
[1] Harry Hill Bandholtz: Napló nem diplomata módra. Román megszállás Magyarországon. Bp., Magyar Világ, 1993, 166.
[2] Chaim Bloch: Herzl’s First Years of Struggle. Unknown Episodes and Personal Recollections. Herzl Year Book, 1960, 89.
[3] Iratok az ellenforradalom történetéhez. I. köt. Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon. Szerk. Nemes Dezső. Bp., Szikra, 1953. 173.
[4] Lendvai István hagyatéka, Zakar János levele Lendvai István számára, 1921. január 19.
[5] Zsilinszky Endre: Nemzeti újjászületés és sajtó. Bp., Táltos, 1920. 115.
[6] Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936). Századok, 1990/1–2. 658.
[7] Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon, 1521–1945. Bp., Gondolat, 1985, 239.
[8] Egyenlőség, 1921. május 28. 8.
[9] https://epa.oszk.hu/00000/00022/00566/17681.htm
[10] Vladimir Jabotinsky: Prelude to Delilah. B. Ackerman, New York, 1945.
[11] Téglás János: A vádlott: Babits Mihály. Dokumentumok, 1915–1920. Bp., Universitas, 1996. 200.
[12] Talmud Bavli, Shevuot 39a.
[13] Érd, 1993. február 12. 5.
[14] https://kormany.hu/hirek/minden-magyar-felelos-minden-magyarert1 és http://2010-2015.miniszterelnok.hu/cikk/minden_magyar_felel_337_s_minden_magyarert és https://www.facebook.com/karacsonygergely/photos/minden-magyar-felelős-minden-magyarért-írta-annak-idején-szabó-dezső-és-bár-sok-/1937709169595253/
[15] https://hvg.hu/elet/20221007_Menczer_plagium_SzaboDezso
[16] Sárospataki Református Lapok, 1938. március 20. 53.
[17] Kárpáti Magyar Hírlap, 1938. október 21. 3.
[18] Békésmegyei Hírlap, 1939. február 8. 6.
[19] Ifjú Erdély, 1939. június 1. 114.
[20] Szabó Dezső füzetek, 10. sz. Ludas Mátyás kiadás, Bp. 1935. 40. Köszönöm Kovács Dávid történész segítségét abban, hogy felhívta figyelmemet ezekre a forrásokra.
[21] Szabó Dezső-enciklopédia. Szerk. Szőcs Zoltán. Bp., Kairosz, 2011. 198.
[22] Szabó Dezső füzetek, 59. sz. Ludas Mátyás kiadás, Bp., 1940. 30-31.
A szerző
