Eddig is sokan utálták a zsidókat. De világháborút nem vívtak ellenük, mint 2023. október 7-vel kezdődően. Ez a háború hol hideg, hol forró, hol langyos. Több fronton zajlik: mindenekelőtt Izraelben és körülötte, meg a „nemzetközi közösség” fórumain. Tagadhatatlan az iszlamista előretörés az egész világon, miközben a hagyományos szélsőjobb is létezik még. Új jelenség a szélsőbaloldali antiszemitizmus, illetve a szélsőbaloldali eszmék átvétele és normalizálása a korábbi polgári közép részéről. Ehhez a narratívát és ideológiát az egyetemi világ szolgáltatja a média közvetítésével. Ironikus volna, ha nem lenne tragikus, hogy eszmetörténetileg ennek az ideológiának a gyökereit zsidó gondolkodók írásaiban találhatjuk meg.
A „nemzetközi közösség”, azaz az Amerika által uralt „szabály alapú világrend” támogatói ebben az összefüggésben az ENSZ és tagszervezetei, jelesül az UNRWA, amelynek terrorista alkalmazottjai vannak. Az ENSZ felhatalmazásával nem teljesítette feladatát Libanonban a „békefenntartó” UNIFIL, amely egyenesen fedezte a Hezbollah háborús készülődését, majd emberi pajzsot nyújtott számára. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC), mint a nemzetközi jog egyik letéteményese népirtással vádaskodik, továbbá letartóztatási parancsot adott ki Netanjahu és Gallant ellen. Ehhez azonban szükség lenne a népirtás definíciójának megváltoztatására, hiszen az eddigit sehogy sem lehet ráhúzni Izraelre. Sebaj, már dolgoznak rajta! Az ICC eljárásához beavatkozóként csatlakozott az Európai Unió két tagállama is, Írország és Spanyolország, továbbá Nicaragua, Kolumbia, Mexikó, Líbia, Bolívia, Törökország, a Maldív-szigetek, Chile, és nemlétező államként “Palesztina”.
A nemzetközi média kritika nélkül visszhangozta a Hamász propagandáját, közte a hatalmasra növelt civil áldozatok számával, akik mindegyike nő és gyermek volt. Az izraeli közleményekre – ha nagy ritkán elolvassák őket – csak úgy hivatkoznak, hogy „állításuk szerint. A Hamász állításai viszont tények.
Az Egyesült államok kettős játékot játszik: nem akarja, hogy Izrael veszítsen, és nem akarja, hogy győzzön. Miközben Izrael élet-halál harcot vívott hét fronton (Gáza, Júdea és Szamária, Libanon, Szíria, Irak, Irán, Jemen) és a „nemzetközi közösség” ellen, az USA egyrészt hajóhaddal segített visszaverni az iráni, iraki és húszi támadásokat, másrészt folyamatosan fenyegette Izraelt. Úgy állította be, mintha a vérszomjas pszichopata zsidókat folyamatosan fel kellene szólítani az emberséges viselkedésre, a hadijog betartására, különben mind egy szálig kiirtaná az ártatlan „palesztinokat”. Éheztetné őket, megvonná tőlük a vizet és az áramszolgáltatást, nem engedné, hogy ellássák a civil sebesülteket.
Berlin ostromakor, vagy amikor Hanoit bombázták, vagy amikor az iraki Fallúdzsát ostromolták, az amerikai hadsereg nem tartotta feladatának, hogy az ostromlott város lakóinak és velük együtt az ellenséges hadseregnek többezer tonnányi élelmiszert, üzemanyagot, gyógy- és kötszereket juttasson – hiszen az a területet birtokló ellenség feladata. Senki nem próbálta „humanitárius tűzszünetre” felszólítani őket. A „nemzetközi közösség” sem kérte ezt számon rajtuk. A zsidókkal szemben más a mérce: nekik kötelességük ellátni az ellenséget, és ha katonai sikereket érnek el, rögtön tűzszünetet kell tartaniuk, hogy az ellenség összeszedhesse magát és átcsoportosíthasson.
Az USA nem csak fenyegetőzött, ténylegesen leállította kritikus fontosságú fegyverek és alkatrészek szállítását, ezzel komolyan korlátozva az IDF egyes képességeit. Trump hivatalba lépéséig nem lehet kizárni, hogy szabadon engedik az ENSZ acsarkodó kopóit, és a Biztonsági Tanácsban lehetővé teszik tartózkodásukkal egy Izraelt elítélő és ellene embargót előíró határozat meghozatalát.
Az USA megakadályozta, hogy Izrael az iráni agresszióra és a mai napig fennálló fenyegetésre megadja a megfelelő választ. Engedi, hogy a húszik rendszeresen támadják Izraelt, veszélyeztessék és részben leállítsák a nemzetközi hajózást a Vörös-tengeren.
Ezzel a magatartással az USA meghiúsította a Hamász és a Hezbollah felszámolását, elhúzta a háborút, illetve Izraelt olyan fegyverszünetre kényszerítette Libanonban, ami magában hordozza a következő háború lehetőségét.
Trump ellencsapása valószínűleg leállítja a „nemzetközi közösséget”, és lehetővé teszi, hogy Izrael kiiktassa a fenyegetések egy részét, de aligha vet véget a zsidók ellen világháborúnak. És mi lesz négy év után? Csak lélegzetvételnyi szünetet kap Izrael? Mi lesz a diaszpórában élő zsidókkal?
És most nézzük meg, hol áll az Amerikán kívüli Nyugat:
A Los Angeles-i tűzvészért Izraelt, illetve Izrael támogatását teszik felelőssé.
A Michelle Houellebecq által – akkor még csak fikcióként – előre látott behódolás teljes gőzzel folyik.
Az iszlamista térfoglalás gyakori a nagyvárosokban. 2011 óta tilos az utcán imádkozni Franciaországban, ehhez képest itt egy 2017-es felvétel, ez pedig 2022-es. Ezen pedig Németországban követelik az iszlám államot.
Mindennaposak a palesztin szolidaritás örvén rendezett antiszemita tüntetések. A hatóságok és a zsidó szervezetek már rutinszerűen figyelmeztetik a zsidókat, hol nem tanácsos mutatkozniuk. A rendőrségek azt tanácsolják, hogy minden, a zsidóságra utaló ruhadarabot és szimbólumot távolítsanak el. Az egyetemeket elfoglalják az antiszemita randalírozok, a zsidó diákokat inzultálják. Volt már példa a zsidók elleni hajtóvadászatra is.
2023-ban, Bécsben egy akkor 15 éves szíriai megerőszakolt egy 12 éves kislányt. A bírónő (!) elnökletével megállapították: nincs bizonyítva, hogy a fiú felismerhette, hogy az áldozata nem kívánja az együttlétet. Ugyan lehet, hogy a kislány többször is nemet mondott, de „előfordul, hogy valaki először nemet mond, majd gyengédségekkel meggyőzik”. 17 fiatal fiú, osztrákok, szíriaiak, törökök, bolgárok, olaszok és szerbek vegyesen, hónapokon keresztül adogatták egymás között a kislányt. A részben csoportos megerőszakolásokat videóra vették, és azzal zsarolták a lányt. Akik a tett elkövetésekor 14 alatt voltak, eleve nem is kerültek bíróság elé. Most azon ment a jogászkodás a 17 éves elkövető esetében, hogy fizikai erőszak nem történt, meg nem tudta, hogy 12 éves, és tulajdonképpen beleegyezett. A beleegyezési korhatár ugyan 14 év, de ha a másik fél is 18 év alatti, akkor 12 – ahogy Magyarországon is.
Az angliai, pakisztániak által elkövetett rémségek is hatósági közreműködéssel zajlottak. Sok városban több ezer fiatal- és gyermekkorú kislány megerőszakolásáról van szó, sok éven át. Például egy házban találtak egy 11 Í(!) éves kislányt pakisztániakkal. Letartóztatták — a kislányt, részegség és rendzavarás címén. Egy 12 éves kislány esetében a rendőrségnek az volt a véleménye, hogy mind az öt pakisztánival „abszolút önkéntesen” került szexuális kapcsolatba, sorban egymás után.
Két apát letartóztattak, akik ki akarták szabadítani lányaikat a pakisztániak fogságából.
A rendőrség azért nem intézkedett, a sajtó azért fedezte ezeket az ügyeket, mert féltek az „iszlamofób” megbélyegzéstől. A belügyminisztérium 2020-ban „tanulmányt” készíttetett, amely megállapította, hogy „a gyermekek csoport-alapú szexuális kizsákmányolásának elkövetői leggyakrabban fehérek”, illetve „némelyik tanulmány arra utal, hogy a fekete és ázsiai elkövetők túlreprezentáltak a nemzeti népességben elfoglalt arányukhoz képest”.
Bár már 2011-ben jelentek meg cikkek az ügyről, szórványosan pereket is lefolytattak, csak most, miután Elon Musk az X-en felkarolta az ügyet, vált igazán közüggyé. Melanie Philips, a neves zsidó publicista szerint csak Musk fellépése után lehetett kimondani, hogy itt muzulmánokra és az iszlám országok kultúrájára jellemző elkövetési módról van szó.
A brit parlament január 8-án elutasította, hogy vizsgálattal derítse ki, hogyan történhetett meg az áldozatok cserbenhagyása, sok tettes felelősségre vonásának elmaradása.
A művelt Nyugat már nem képes, de nem is akarja megvédeni lányait az európai nőket szabad prédának, eleve becstelennek tekintő muszlim bevándorlóktól. Hiszen annyian vannak, hogy sem politikai, sem rendészeti szempontból nem lehet fellépni ellenük. A fellépésnek akadálya a Nyugat történelmét mindenestül elvető, „antikolonialista”, fehérellenes, öngyűlölő, önbüntető ideológia, amely szerint a Nyugat tartozik a területét megszálló, kultúrájával ellenséges bevándorlóknak.
Mi a helyzet Magyarországon? Izrael támogatása Magyarország részéről a nemzetközi porondon nagyon nagy jelentőségű. Sokszor Magyarország akadályozta meg Izrael elítélését az Európai Unióban.
A belpolitikában már nem olyan rózsás a kép: a kormány támogatása a zsidó szervezeteknek és az antiszemitizmus elleni kiállása nem azonos a magyar társadalom támogatásával a magyar zsidók iránt, illetve a magyar zsidók támogatásával a kormány iránt. A MAZSIHISZ mindig inkább baloldali szakszervezetként, semmint hitközségként viselkedett a nyilvánosságban, ráadásul az összes magyar zsidó képviseletére igényt tartva. Az EMIH most kirakatban van, mint a kormány választott partnere zsidó ügyekben, de amikor valós lehetőségnek tűnt, hogy a Fidesz veszíteni fog a választáson, azonnal tett egy fordulatot balra.
Ha a Fidesz tényleg veszítene, mindkét szervezet felfedezné baloldali gyökereit, nem beszélve a pesti zsidóság jó részéről, és a jelenlegi német hitközségi vezetéshez hasonló álláspontot foglalna el. A Németországi Zsidók Központi tanácsa az újnémet nyelv szabályainak megfelelően genderhelyesen mindig zsidó nőkról és zsidó férfiakról ír, hiszen az általános „zsidó” megjelölésből hiányzik a németben a nőket jelölő -in végződés.. Ott létezik a Progresszív Zsidók Uniója is, amely már a rabbinőket és a rabbikat is genderhelyesen megkülönbözteti, és kiáll a zsidó-muszlim vallásközi dialógusért.
Mivel a jelenlegi magyar ellenzék alapvetően mintakövető, semmilyen eredeti gondolat, magyar jellegzetesség nem különbözteti meg az Európai Parlament jelenlegi többségétől, a migráció elősegítésével és a nyugat-európai balos antiszemitizmus azonnali fellángolásával kellene számolni. A magyar ellenzéki sajtóban és az egyetemi, szakértői körökben már most is Izrael elítélése a menő, szóval megvannak ennek az alapjai.
Azt meg láttuk, hogy az utolérni vágyott Nyugat, amelyhez mindenáron igazodni kívánnak, hol tart.
A szerző
