Az ENSZ közgyűlése elfogadott egy nyilatkozatot (New York-i Nyilatkozat) a Palesztin Államról. Kurd, ujgur meg rohingya államról nem, hogy a Jazidikről ne is beszéljünk. De nézzük, miről szól!
– lassan két (2) év után, először ítéli el a 2023. október 7-i mészárlást és tömeges nemi erőszakot, legalábbis részben. A civilek ellen ugyanis elítéli, de a katonák ellen elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket például nem. Miért is tenné?
– követeli a kétállami megoldást, amiben a két ország békében él egymás mellett, de sajnos nem követeli, hogy Monica Belluccival tölthessek tetszés szerinti számú éjszakát, pedig az utóbbira sokkal jobbak az esélyek, ráadásul az utóbbit legalább az egyik fél követeli, míg az előbbit egyik sem
– fizikai összeköttetést követel Gáza, Júdea és Szamária között (ez ugye csak izraeli terület elvételével lehetséges!)
– megköveteli, hogy Izrael ismerje el Palesztinát, de a palesztinoktól nem követeli, hogy ismerjék el Izraelt
– elismeri a palesztinok államalapítási jogát, de nem ismeri el az izraeliekét
– megköveteli a jeruzsálemi muszlim és keresztény vallási helyek védelmét, de a zsidókét nem
– a háború azonnali befejezését követeli, a túszok kiadása és a Hamasz fegyverletétele nélkül (ergo a Hamasz hatalomban maradásával), illetve ezektől függetlenül
– nem követeli a túszok azonnali és feltételek nélküli szabadon bocsátását, hanem azt – a vonatkozó joggal szemben – csak a háború befejezéséhez és a palesztin terroristák börtönből való kiengedéséhez köti (!!!)
– követeli a Hamasz fegyverletételét, de nem Izrael, hanem a terrort oktató, támogató és finanszírozó Palesztin Hatóság előtt
– magáévá teszi a hamaszos narratívát a civilek elleni célzott támadásokról, illetve kijelenti, hogy Izrael nem tartja be a Hágai Nemzetközi Bíróság határozatait (pedig de), viszont nem jelenti ki, hogy a palesztinok nem tartják be azokat (pedig nem tartják, a túszok még mindig ott vannak)
– elismeri, hogy a túszejtés és túszok tartása jogellenes. Nem ismeri viszont el, hogy kedd után általában szerda következik.
– elkötelezi magát deradikalizációs programok támogatása mellett
– Izrael elleni kereskedelmi és pénzügyi embargót követel (!), amíg Izrael jelen van a „megszállt területeken”, amiket egyébként Júdeának, Szamáriának és Jeruzsálemnek (ezen belül arabul is zsidónegyednek) hívnak
– követeli a palesztinok Izraelbe történő „visszatérésének” jogát, azokra is, akik életükben nem jártak Izraelben, de a szüleik sem
– támogatja a Palesztin Hatóságot, amelyik amellett, hogy életjáradékot folyósít a terroristáknak havi 150 ezer és bő másfél millió adómentes forint közötti összegben, és amelyik a tankönyveiben a hitetlenek elleni gyűlöletre és terrorcselekményekre oktat, képtelen volt megfékezni még az általa ellenőrzött területen is a terrort és erőszakot, még házon belül is, hát még Izraellel szemben
– védelmet követel a Júdeában és Szamáriában élő palesztinoknak, de az izraelieknek nem
– támogatja Mahmoud Abbászt, azaz Abu Mazent, aki a 4 éves elnökségi ciklusának a huszonegyedik évét tölti, a demokrácia legnagyobb dicsőségére
– választásokat követel Palesztinában a PFSZ programja alapján (a PFSZ programjában szerepel Izrael megsemmisítése)
– kiáll a terroristák ezreit foglalkoztató, pénzelő és fedező ENSZ UNRWA mellett
– palesztin kézbe akarja helyezni a határellenőrzést (magyarul lehetővé tenné a fegyvercsempészetet)
– gyakorlatilag fegyverembargót követel Izraellel szemben (de nem a palesztinokkal szemben)
Ezt a gyalázatot Európából egyedül Magyarország utasította el, Csehország, Albánia (!), Észak-Macedónia és Moldávia tartózkodása mellett.
1938 visszainteget.
A szerző
Nemes Dániel
IT-szakember, vállalkozó az elfogult sajtó bírálója