A választások végleges eredményét még nem ismerjük. Egy tanulság azonban már most teljesen egyértelmű: az izraeli politikai baloldal többé nem képes választást nyerni.
Kormányalakításra egyetlen reális lehetősége van: ha az Izrael-ellenes arab pártokra támaszkodik. Ezt azonban az izraeli zsidó lakosság túlnyomó többsége alapvetően helytelennek, elítélendőnek, sőt szó szerint öngyilkos lépésnek tartja.
Ennek pedig rettegéssel kellene eltöltenie az izraeli baloldalt, hiszen politikai szempontból aligha kívánhatott volna kedvezőbb körülményeket egy választási győzelemhez.
Éveken át a politikai baloldal, az igazságszolgáltatási rendszer és a fősodratú média egyaránt azt sulykolta, hogy Netanjahu egyenesen korrupt. Évekig tartó nyomozások, vádemelések és az adófizetők pénzéből elköltött, akár több millió sékelnyi összeg segítették azt a képzetet kialakítani az izraeliekben, hogy személyesen korrupt, önérdekű és alkalmatlan a kormányzásra.
Most azonban a tárgyalóteremben sorra omlanak össze az ellene felhozott ügyek. Ebbe beletartozik annak a volt főügyésznek a vallomása is, aki vádat emelt Netanjahu ellen, és aki elismerte a Netanjahu elleni eljárás során a rendvédelmi szervek és a főügyészség által állítólagosan jogellenesen és felhatalmazás nélkül végrehajtott intézkedéseket.
Ezután következett egy zseniálisan aljas, ugyanakkor hatékony és rendkívül romboló választási kampány.
Az izraelieket elárasztották azok az állítások és összeesküvés-elméletek, amelyek személyesen Netanjahut tették felelőssé az október 7-i eseményekért. Többek között azt állították, hogy előzetesen figyelmeztették a támadásra, ő pedig egyszerűen nem tett semmit. Ezek mind hazugságok, amelyeket még Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek is nyilvánosan cáfolt!
Ezzel egyidejűleg a választást sikeresen egyetlen kérdésről, az ultraortodoxok katonai szolgálatáról szóló, gyakorlatilag egypontos népszavazássá alakították.
Politikai szempontból ez zseniális húzás volt. Fogj egy valós és fájdalmas társadalmi problémát, használd fel arra, hogy a lehető legnagyobb haragot keltsd a kormánnyal szemben, és vedd rá a csalódott jobboldali izraelieket, hogy ne szavazzanak Netanjahura, a Likudra vagy a többi jobboldali pártra.
És most következik az abszurditás.
Alig ért véget a választás, a baloldali politikusok és a fősodratú média képviselői máris azt követelik, hogy dobják sutba az ultraortodoxok katonai szolgálatára vonatkozó, állítólag szent és sérthetetlen követelésüket, csak hogy az ultraortodox pártokat a baloldallal közös kormányba csábítsák!
Ilyet egyszerűen nem lehet kitalálni.
A kampány során mindvégig azt mondtam: cinikus módon kisajátítanak egy valós problémát, szítják a gyűlöletet és a megosztottságot a zsidó népen belül, majd politikai fegyverként használják fel a választási győzelem érdekében.
Most pedig saját maguk bizonyítják, hogy igazam volt.
Ha az ultraortodoxok katonai szolgálatra kötelezése valóban olyan meghatározó erkölcsi kérdés volt, amilyennek az izraeliek előtt beállították, akkor hogyan válhat ez az elv hirtelen alku tárgyává, amint az ultraortodox politikusok biztosíthatják számukra a közös kormányalakításhoz szükséges mandátumokat?
Az igazság az, hogy a politikai baloldal jelentős része valójában soha nem akarta, hogy tömegesen szolgáljanak ultraortodox zsidók az izraeli hadseregben. A kérdés azonban rendkívül hasznos politikai fegyverré vált Netanjahu és a jobboldal ellen: alkalmas volt a jobboldal megosztására és a választási győzelem elősegítésére.
És mindezek után – a jogi hadjárat, az október 7-ével kapcsolatos vádaskodások, a sorkatonaság körüli kampány, a hatalmas pénzösszegek és szervezési erőfeszítések, a külföldön élő izraeli szavazók hazautaztatása, az arab szavazatok maximálása, valamint a fősodratú média jelentős részének szüntelen Netanjahu-ellenes tudósításai ellenére – az izraeli baloldal még mindig nem tudta megnyerni az izraeli zsidó választókat.
Ahelyett azonban, hogy szembenéznének ezzel a valósággal, vezetőik döbbenetes vakságról tesznek tanúbizonyságot azzal kapcsolatban, amit az izraeli nép üzen nekik.
Gadi Eizenkot tegnap este gyakorlatilag győzelmi beszédet tartott. Jair Golan pedig máris arra szólítja fel a baloldalt, hogy alakítson kormányt az Izrael-ellenes arab pártokkal közösen.
Ez a reakció világít rá a probléma lényegére.
Ahelyett, hogy azt kérdeznék maguktól, miért utasítja el továbbra is ennyi izraeli zsidó a politikai elképzeléseiket, inkább azt keresik, hogyan kerülhetnék meg matematikai úton a zsidó választókat.
Ez rendkívüli mértékű elszakadást jelent attól az országtól, amelyet kormányozni szeretnének.
Ha a baloldal ilyen kedvező politikai körülmények között sem tudott győzni, akkor vajon mikor számít arra, hogy sikerülni fog?
A Likud nem fogja örökké kormányozni Izraelt. Egyetlen párt sem teszi ezt. Az izraeli zsidó lakosság politikai súlypontja azonban továbbra is nacionalista, cionista, és mélyen elkötelezett egy erős zsidó állam mellett.
Még azok az izraeliek is alapvetően ezt akarják, akik centristának vallják magukat.
Éppen ezért a Netanjahu iránti vak gyűlölet nem jelent politikai jövőképet. Ahogyan az izraeliek megosztása, a valódi társadalmi problémák politikai fegyverként való felhasználása vagy az Izrael-ellenes arab politikusokra támaszkodó parlamenti többség kialakítása sem.
Az izraeli baloldalnak kétségbeesetten szüksége lenne az őszinte önvizsgálatra. Nem arra kellene választ keresnie, hogyan gyűlölhetné még hatékonyabban Netanjahut, hanem arra, hogy miért utasítja el továbbra is ennyi izraeli zsidó azt, amit kínál nekik.
Netanjahu ugyanis előbb-utóbb távozik a politikából.
Izrael azonban továbbra is erős zsidó államként fog fejlődni, zsidó lakossága pedig egyre inkább megerősíti zsidó identitását, valamint kötődését az Istentől nekünk rendelt, őshonos és ősi hazánkhoz. Nemzetként pedig tovább haladunk küldetésünk beteljesítése felé ezekben a megváltás (Geulá) által meghatározott időkben.
Minden olyan politikai mozgalomnak, amely kormányozni akarja ezt az országot, először meg kell értenie az itt élő zsidó népet.
Erősítsétek a hiteteket! Lehet, hogy végül nem az ideális kormány alakul meg, de még így is sokkal jobb lesz annál, mint amit a politikai baloldal annyi pénz és erőfeszítés árán próbált elérni.
Az út során mindig lesznek akadályok. De ne veszítsétek szem elől a nagyobb összefüggéseket!
Nagyszerű idők állnak előttünk. Higgyetek! Legyetek hálásak! És haladjatok tovább előre!
Am Jiszráél Cháj!
A szerző
