A Zsidó Szemle a magyarországi cionista mozgalom félhivatalos lapja volt.
Az 1925-ös első számuk (január 15-ei) „Visszapillantás” címmel tekintette át az eddig elért eredményeket. A Zsidó Szemle cionista lapként „egy eszmének hitvalló orgánuma. Egy eszméé, amely mögött nem állanak tőkék, mely anyagiakért meg nem alkuszik. Mint ilyen, már születése pillanatában el kellett, hogy dobja magától az újság legerősebb fegyverét: a közönség gondolkozásához való hozzásimulást, az azzal való megalkuvást. A Zsidó Szemle egy eszmét dobott a magyar zsidóság tömegeibe: a cionizmus eszméjét. A cionizmus az asszimiláns zsidóság értékeinek átértékelésével indult útjára, s mint ilyen, természetesen megállapodott elvekkel és tekintélyekkel került éles és fájdalmas összeütközésbe.”
A lap tisztázta, hogy a zsidó jövőnek két záloga van: a zsidó állam („Palesztina”) és a zsidó kultúra.
Harcolunk a magyar zsidó közélet zsidóságáért, tisztaságáért és demokratizálásáért. (…) Rámutatunk arra, hogy a világ zsidóságának nagy többsége a cionizmus zászlaja alatt áll. (…) Magyarország zsidósága sem maradhat el a világ zsidóságának koncertjéből! Ezt hirdettük és fogjuk a jövőben is hirdetni.
A lap ugyanezen száma interjút közölt a neves keresztény (sváb) lapszerkesztővel, Rákosi Jenővel (magyar író, újságíró, színházigazgató, lapszerkesztő, főrendiházi tag, az MTA levelező tagja, a Budapesti Hírlap főszerkesztője 40 éven át). A lap feltette a kérdést: igaz-e a vád, hogy aki cionista, az nem lehet jó magyar hazafi? Rákosi válasza:
Nem tudom, miért volna ez hazafiatlan dolog? Nem is értem, miért kapcsolják össze e két fogalmat. Ez két, egymástól külön álló és független fogalom. Bizony, nagyon rossz szolgálatot tesznek a zsidóságnak azok, kik saját testvéreiket ilyen vádakkal illetik, különösen ma, midőn minden ilyen kérdésnek a fejtegetése csak újabb hasáb az antiszemitizmus tüzére.
A szerző
