15_bo – בא
(Mózes 2.könyve 10.fejezet 1.bekezdéstől – 13.fejezet 16. bekezdés végéig)
שמות, י’, א’ – י”ג, ט”ז
בֹּ֖א אֶל־פַּרְעֹ֑ה (י, א)
gyere a fáraóhoz…
A nyolcadik csapás előtt vagyunk, és a Mindenható most nem azt mondja, hogy menj (לֵ֣ךְ אֶל־פַּרְעֹ֞ה (ז, י״ג) a fáraóhoz, hanem hogy gyere… vagyis, Mózes és Áron nem egyedül vannak a fáraóval szemben, hanem velük van az Úr.
A fáraó alkudozása friss emlékeket idéz: a Hamasz tárgyalások bizonytalanságára hajaz – amit elfogad a csapás következtében, megtagadja, miután a veszélyt elmúltnak véli. Hiába rombolja le az isteni akarat Egyiptom gazdaságát, az utolsó élelmet is megsemmisítik a sáskák, a fáraó még mindig nem hajlandó elengedni a foglyokat.
A kilencedik csapás a három napig tartó sötétség, ami kifejezetten feldühíti a fáraót, és elzavarja a héberek küldötteit; látszólag a tárgyalások zsákutcába jutottak.
A tizedik csapás előtt a hébereknek mára kivonulás-történet aktív részeseinek kell lenniük. Nemcsak arról van szó, hogy bárányvérrel meg kell jelölniük a házaikat, hogy elkerülje őket az elsőszülöttek egyiptomiakat sújtó halála, hanem a parancsolatok mindegyike az önálló zsidó nép megszületéséhez vezető út egy-egy állomása.
Furcsamód az első – a rosh hodes/ראש חודש – az új hónap első napjára való megemlékezés. Az köztudott, hogy a “zsidók nagy találmánya” a sabat/szombat, a hét hetedik napja, ami majd a Tízparancsolatban is szerepel. Most, az Egyiptomból való kivonulás előtt az év hónapokra való beosztása kerül előtérbe, hiszen a rabszolgasorból való kiemelkedés egyik aspektusa az időbeosztás feletti akarat megjelenése. Egy rabszolga idejével a gazdája rendelkezik, az önálló ember viszont maga osztja be az idejét. A héberben a rabszolga/עֶבֶד (eved) és a munkavállaló/עוֹבֵד (oved) között csak egy “vávnyi” különbség van, de ez a “váv” éppen azt jelzi, hogy az utóbbi mennyivel szabadabb, hiszen gazdálkodni tud az idejével.
A héber naptár egyszerre nap-naptár és holdnaptár is. Hónapjai a holdciklushoz igazodnak. Kezdete Tisri hónap 1., ami a keresztény időszámítás előtti 3761 október 7-t jelöli. Vagyis a zsidó újév ősszel van, de a pontos dátuma nem ugyanarra a napra esik, mint a polgári időszámításnak. Annyiban nap-naptár, hogy itt is vannak szökőévek, amelyeket az adar/אדר hónap duplázásával oldanak meg, áthidalva a holdciklusok és a Föld Nap körüli keringésének különbségét.
A zsidó naptár hónapjai: tisri/תשרי, hesván/חשון, kiszlév/כסלו, tévét/טבת, svát/שבט, ádár/אדר, niszán/ניסן, ijár/אייר, sziván/סיון, tamuz/תמוז, áv/אב, elul/אלול.
Hogy ne legyen olyan egyszerű, az évek sem mindig ugyanolyan hosszúak: hatféle hosszúságú év van. Az évszámokat a héber ábc/alef-bét betűivel írjuk le, mivel minden betűnek számértéke is van, például az alef/א értéke = 1, táv/ת értéke=400.
Ma például, 2025. február 1-én a zsidó naptár szerint:
5785 Svát hónap 3-a/ג’ בשבט התשפ”ה
Jobbról balra olvasva gimel/ג׳ besvat/בשבט hatavsinpé״hej/ התשפ״ה
A második parancsolat a Peszach/פסח ünnepének rítusa a kovásztalan kenyérrel, a hét napos megemlékezés az Egyiptomból való kivonulás emlékére.
Az ünnep jelentősége az, hogy a nép szabaddá válásának történetét minden generáció átadja a következőnek, évente egyszer elmesélik, hogy soha ne kerüljön feledésbe, és a zsidó történelem sanyarú korszakaiban is emlékeztessen arra, hogy a zsidók nemzetként, Izrael földjén – amit a Mindenható nekünk adott – lehetnek igazán szabadok.
A közhiedelemmel ellentétben a zsidóknak nem azért kell visszatérniük az ősapák földjére, mert másutt nincsenek biztonságban, pogromok, terrortámadások érik őket, hanem mert a valódi szabadságukat csak az Ígéret földjén érhetik el, oda tartoznak. Amikor az alija indokaként az üldöztetést emelik ki, akkor az arabok mondhatják, hogy a biztonságot másutt is kereshetik, Ugandában, vagy Argentínában… de ha az indok az, hogy ezt a földet a Mindenható a zsidó népnek rendelte, akkor nincs oka, hogy másutt keressenek hazát.
Az emlékezet annyira fontos, hogy nem elegendő egy évben egyszer ünnepelni, hanem nap mint nap ott kell lennie a szemed előtt: a férfiak imaszíja, a tfilin/תפילין, a hetiszakasz 9. és 16. passzusa szerint születik meg, mint egyik “jele” a zsidóságnak. A férfiak imaszíjjal imádkoznak hétköznap. Sabatkor és ünnepnapokon viszont nem, mert akkor egy másik tórai “jel” érvényes.
Forrás:
magyarul
https://biblia.hu/biblia_k/k_2_10.htm
https://abibliamindenkie.hu/uj/EXO/10
héberül:
https://he.wikipedia.org/…/%D7%A4%D7%A8%D7%A9%D7%AA_%D7…
https://he.wikisource.org/…/%D7%A9%D7%9E%D7%95%D7%AA…
נעם יעקובסון
https://www.facebook.com/reel/2013427329125760
סיון רהב-מאיר
https://www.youtube.com/watch?v=Go3AI0IK_Nc
הרב שניאור אשכנזי
https://www.youtube.com/watch?v=PEzlO05pUhY
ד״ר מיכאל בן ארי
A szerző
