Bár Uri Pilichowski FB-bejegyzése amerikaiakról szól, hazánkban is megjelentek zsidó? zsidó származású? megmondóemberek, akik jó erkölcsre akarják tanítani a harcoló Izraelt és mindazokat, akik együtt éreznek Izraellel.
Ne ítélkezz az izraeliek felett, amíg nem állsz a helyükben
Michael Koplow, az Israel Policy Forum, egy amerikai székhelyű agytröszt politikai igazgatója, Michael Koplow „Amit megérdemelnek, amit megérdemlünk” című, nemrégiben megjelent cikkében éles kritikát fogalmazott meg az izraeliek által képviselt új politikai álláspontokról. A cikket tévesnek és helytelennek tartom.
Koplow azt írta: „Ami nehéz, az a saját oldaladon lévő erkölcsi rothadás ellen való védekezés, különösen az ellened irányuló szélsőségességgel szemben. Tudjuk, hogy a Hamászban nincs emberi tisztesség, és látjuk, hogy sok palesztin is megbukik ezen a teszten, de velünk sincs másképp.” Azt is írta, hogy az izraeliek hasonlóan viselkednek, mint a palesztinok. „[Az izraeliek] ugyanazt a viselkedést tanúsítják… a szélsőségesség saját formáját szajkózzák, és nem hajlandók semmilyen módon legitimálni a palesztinok fájdalmát és érthető sérelmeit”.
Nevetségesnek találtam, ahogy Koplow összehasonlítja a palesztinok és az izraeliek elmúlt másfél évbeli cselekedeteit. Az október 7-i támadásokra adott izraeli kemény reakciók nem csak, hogy nem azonos mértékűek a palesztinokkal, de teljesen összemérhetetlenek. Az izraeliek nem „vonultatják fel ártatlan halottak koporsóit… éljenző százak előtt, miközben zene harsog”. Az izraeliek nem „masíroztatnak megkínzott túszokat egy köztéri színpadra, és nem kényszerítik őket arra, hogy megalázó módon köszönetet mondjanak kegyetlen fogvatartóiknak a televíziós kamerák előtt, mielőtt szabadon engednék őket”. Az izraeliek nem mentek át palesztin falvakba, nem öltek, nem erőszakoltak meg halott és élő nőket, nem csonkítottak meg holttesteket, és nem raboltak el palesztinokat.
Az izraeliek – Koplow vádja szerint – talán „túl sok helyen divatba hozták a kahanizmust, legyen szó akár Instagram-influencerekről, akik – a felháborítóan »áldott emlékű« – Meir Kahane-nak adnak igazat, akár szakértőkről, akik az összes palesztin kiűzését követelik Gázából és Ciszjordánia annektálását, mint megfelelő választ”, de ezek képviselt nézetek, nem pedig elkövetett tettek.
A palesztinok kiűzése Gázából és Júdea és Szamária/Ciszjordánia annektálása talán kifogásolhatónak tűnik Koplow és az Izrael Policy Forum munkatársai számára, de ezek olyan politikai álláspontok, amelyek évtizedek óta napirenden vannak, és akár tetszik Koplownak, akár nem, a világhatalom, az Egyesült Államok által normalizálódtak. Ha Koplow tiltakozni akar ellenük, minden joga megvan hozzá. Az abszurditás határát súroló durva túlzás a normalizált politikai álláspontokat egy kalap alá venni az undorító terrorcselekményekkel és holttestek megcsonkításával.
Ezeket a nyíltan hangoztatott politikai álláspontokat, amelyek némelyikét az izraeli nép több mint 90%-a helyesli, és amelyeket az izraeli ellenzéki pártok sem elleneznek, nem lehet úgy jellemezni, ahogy Koplow teszi, mint „felhívást, hogy Izrael kövesse el saját új borzalmait”, vagy „annak a jele, hogy valami rettenetesen elromlott”.
Koplow téved, amikor azt írja, hogy a Júdea és Szamária – olyan területek, amelyeket Herzl, Ben Gurion, Begin és minden más cionista vezető a történelmi zsidó haza szívének tartott – annektálására való felhívás „a cionizmus elárulása”. Bár nem értek egyet az Izrael Policy Forum álláspontjával, miszerint politikailag ésszerű lemondani a történelmi zsidó földekről a palesztinok részére, de azt mondani, hogy ez a cionizmus elárulása, egyszerűen történelmileg helytelen. Válaszul arra, ahogy a Peel-bizottság és az ENSZ felosztani tervezte Izrael földjét az arabok és a zsidók között, Ben-Gurion azt írta: „Egy állam csak egy részén a földnek nem a vég, hanem csak a kezdet”. „Egy állam létrehozása, még ha csak részleges is, hajtóerőként fog szolgálni történelmi erőfeszítéseinkben, hogy az egész országot visszavegyük… Nincs kétségem afelől, hogy hadseregünk a világ egyik legjobbja lesz – és akkor biztos vagyok benne, hogy nem fognak megakadályozni bennünket abban, hogy az ország többi részén is letelepedjünk. Akár az arab szomszédainkkal való megállapodás és megértés révén, akár más módon”. Ezek a cionista értékek, és bár Koplow személyesen vitatkozhat a cionizmus korai alapítóival, ő az, aki elárulja a cionizmust, nem pedig fordítva.
Ironikus, hogy Koplow azt írta: „Elvként kell fontosnak lennie, hogy zsidó és demokratikus államunk legyen, nem pedig valami szép vágyképként, ha éppen kedvünk van hozzá. Miközben Koplow ezeket a szavakat írta, figyelmen kívül hagyja az izraeli közhangulatot, és elutasítja Izrael demokratikusan megválasztott vezetésének álláspontját.
Leginkább a Koplow cikkében szereplő következő kijelentését kifogásolom: „Többet várok az én oldalamtól. Ez nem csak elvi kérdés. Ez a tapasztalatom kérdése is.” Tiltakozom az ellen, hogy egy amerikai zsidó kritikusan ítéli meg az izraeliek reakcióját az október 7-i támadások traumájára és a 16 hónapos háborúra. Az izraeliek nem lincseltek meg palesztinokat, nem volt népi felhívás a palesztin nép kiirtására, nem voltak palesztinok elleni széles körű támadások. Nincs kétségem afelől, hogy ha Koplow az elmúlt 16 hónapot azzal töltötte volna, hogy gyermekeit óvohelyekbe menekíti, hónapokat töltött volna távol családjától és munkájától a tartalékosoknál, vagy gyakran részt vett volna családja, barátai és szomszédai temetésein, Koplow is kibővítené politikai álláspontját; így megfontolhatna korábban szélsőségesnek tartott elképzeléseket is, hogy magát és gyermekeit megóvja a jövőbeli támadásoktól.
Függetlenül attól, hogy Koplow-nak igaza van-e vagy sem az izraeliek megítélésében, nincs abban a helyzetben, hogy ítélkezzen felettük. A nagy zsidó bölcs, Hillel idézett tanítása szerint: „Ne ítélkezz embertársad felett, amíg nem vagy a helyében”. Ugyanígy tanította a bölcs Simon rabbi, a bölcs Elazar fia: „Ne békítsd meg embertársadat haragja idején, ne vigasztald, amikor halottja fekszik előtte”. ” Az izraeliek a trauma egyedülálló formáját szenvedték el 2023. október 7-e óta. Az elmúlt másfél évben úgy kell tekinteni, mintha halottaik feküdnének előttük. Ez nem a megfelelő idő és hely arra, hogy ítélkezzünk felettük és dorgálásban részesítsük őket. Még ha megfelelő lenne is az idő, vagy valaki annyira sürgősnek érezné, hogy bölcsünk tanításait félre kellene tenni, csak valaki az ő helyükben a megfelelő személy a dorgáláshoz.
Az izraeli béketábor eltűnt. Megölték, megkínozták és elrabolták az október 7-i Szimhász Tóra mészárlás során. A palesztinok nem egyszerűen megtámadták a lakóhelyükhöz legközelebbi zsidókat Gázában, hanem szándékosan meggyilkolták azokat az izraelieket, akik a leghangosabban álltak ki a békekötés és a palesztinok megbékítése mellett. Az izraeliek megértették ezt, és nagyrészt feladták az izraeli-palesztin konfliktus békés megoldásának reményét. Ez egy új Izrael, amely lemondott a kétállami megoldásról, és más utakat keres. Ezeknek az útkereséseknek kevés közük van a palesztinokhoz, és az izraeli biztonságra összpontosítanak. Koplow és az amerikai béketábor elkezdheti megérteni ezt, és módosíthatja a megközelítését, vagy makacsul becsokhatja a szemét az Izraelben bekövetkezett változások előtt. Ha makacsul elutasítják a változást, ragaszkodnak az elavult elképzelésekhez, és az izraeliek szeintük „kahanisták, szörnyű tévedésben vannak és a cionisták árulói”, akkor számíthatnak arra, hogy az izraeliek elmaradottnak nevezik és nem vesznek róluk tudomást.
A szerző
