Az írás először 2023. márc. 29-én, a Neokohn portálon jelent meg
A demokratikus állam egyik jellemzője a fékek és ellensúlyok rendszere. Ennek legegyszerűbb megfogalmazása, hogy a bírói, a törvényhozói és a végrehajtói hatalomból egyik sem kerekedhet a másik kettő fölé, hanem egymást tartják kordában.
Az izraeli igazságügyi reform oka, hogy a bírói hatalom, különösen a Legfelsőbb Bíróságé egyértelműen annyira túlterjeszkedett, amire más demokratikus országokban nincs példa. Így a Knesszet összes döntését felülbírálhatják, a szabályoknak mindenben megfelelő törvényeket semmisíthetnek meg. Még ha el is fogadjuk a törvények bírósági felülvizsgálatának lehetőségét, a bíróságé nem lehet az utolsó szó nyilvánosan vitatott kérdésekben, az egymással versengő értékek és érdekek kiegyensúlyozásában és rangsorolásában. Ez a törvényhozás jogkörének az eltulajdonítása. Gyakorlatilag oda vezetett, hogy hiába nyeri a jobboldal évtizedek óta a választások nagy többségét, a programját nem tudja megvalósítani.
A Legfelsőbb Bíróság vitatható módon teremtette meg magának ezt a jogot: egyrészt bevezette az „észszerűség” doktrínáját, és ennek alapján megsemmisíthet minden közigazgatási döntést, amit nem tart „észszerúnek”. Az izraeli bíróság által az 1980-as évek óta kidolgozott, újszerű „ésszerűség” doktrína azt állítja, hogy a kormányzati intézkedések, kinevezések és politikák még akkor is lehetnek „ésszerűtlenek” (és ezért érvénytelenek), ha teljes mértékben megfelelnek minden jogi követelménynek, és vitathatatlan törvényi felhatalmazáson alapulnak. A Legfelsőbb Bíróság egyik utolsó vitatott döntésében az észszerűségre hivatkozva megakadályozta, hogy Aryeh Deri a kormány tagja legyen, ezzel felülírva a választók döntését. A Tel Aviv-Jeruzsálem vonat megépítését évekig akadályozta azért, mert 350 méteren túlment a „zöld vonalon” (az 1967 előtti tűzszüneti vonalon), és ahhoz ragaszkodott, hogy a palesztinokat egy Hebron és Gáza közötti autópályával „kártalanítsák”. Vallásos cionista településeket megfosztott attól a jogtól, hogy követelményeket állítsanak fel a betelepülőkkel szemben, míg a beduin és arab falvak megkapták ezt a jogot a Legfelsőbb Bíróságtól. A Zsidó Nemzeti Alap földpolitikáját diszkriminatívnak ítélte azért, mert a zsidókat előnyben részesíti. Az antiszemita BDS (Bojkott, Tőkekivonás, Szankciók) mozgalom aktivistái elleni törvényeket viszont „észszerűtlennek” minősítette.
Mivel Izraelnek nincs alkotmánya, a Legfelsőbb Bíróság két alapvető törvényt 1995-ben kinevezett alkotmányos érvényűnek, és jogértelmezéssel azokból vezette le a saját hatalmának ilyen kiterjesztését. (Ne felejtsük el, hogy Magyarországon is volt ennyire aktivista alkotmánybíróság. Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke bevezette a „láthatatlan alkotmány” fogalmát…) Azóta Izrael az egyetlen olyan ország a világon, ahol a bírói hatalomnak annak ellenére jogában áll törvényeket megsemmisíteni, hogy nem létezik olyan alkotmányszöveg, amely legitimálná, körülírná és korlátozná ezt a bírói hatalmat. Ezért a reform egyik intézkedése, hogy a törvényhozási többség felülbírálhatja a Legfelsőbb Bíróságnak a törvény megsemmisítésére irányuló határozatát.
Végül, az izraeli Legfelsőbb Bíróságnak túlzott befolyása van a bírók, így a saját tagjai kinevezésére. Izraelben a Legfelsőbb Bíróság a kilenctagú bírói kinevezési bizottság egyharmadát állítja ki, az ügyvédek által delegált egyharmad mindig velük szavaz, így a gyakorlatban a tagok többsége felett gyakorol befolyást. A választóknak felelősséggel tartozó tagok kisebbségben vannak. Így a privilegizált jogászi rend tartja a kezében az igazságszolgáltatást, és elszámoltathatatlanná vált.
A bíróság vétójogot gyakorol magába a Legfelsőbb Bíróságba történő kinevezések felett. Megakadályozta olyan bírójelöltek kinevezését, akiknek képzettsége, pályafutása kifogástalan volt, de irányultságuk nem egyezett a hivatalban lévő bírákéval. Továbbá, a Legfelsőbb Bíróság a fő kormányjogtanácsost a kormánytagok fölé helyezte azzal, hogy a jogi véleménye kötelező a kormányra nézve, és nem kell a kormány politikáját védenie. Ez a felhatalmazás aztán továbbgördült a minisztériumi jogtanácsosokra, akik „észszerűtlenség” indokával a minisztérium tetszőleges programját leállíthatják. Így a Hasbara Minisztérium (kvázi propagandaminisztérium) jogtanácsosa megtiltotta a minisztériumának, hogy az igazságügyi reformmal kapcsolatban ismertesse az eltérő álláspontokat! A kormány nem választhatja meg, hogy vitás esetekben ki képviseli bíróság előtt, hanem el kell fogadnia a fő kormányjogtanácsos emberét.
Az igazságügyi reform nem titokban, rejtve zajlik, ahogy a bírói hatalom jogellenes kiterjesztése zajlott az elmúlt évtizedekben. Az új kormány a választási ígéretét teljesíti törvényes, átlátható folyamatban. A reform mérsékelt is, mert nem szünteti meg a törvényes Legfelsőbb Bírósági felülvizsgálatát, nem szünteti meg az eddigi bírókinevezési bizottságot..
A szerző
