Mit mond a judaizmus a bosszúról?

A kérdés egyáltalán nem akadémikus. 2023. október 7-e óta a nem jóindulatú sajtó gyakran Izrael „bosszújáról” , „megtorlásról” írt. Legkésőbb a Bibász-család tragédiája óta pedig – ha magunkba tekintünk – a mi szívünkben is feltámadhat a bosszúvágy. Mit is mond erről a judaizmus?

Dovid Zaklikowski cikkének fordítása a Chabad.org-ról

„Ne állj bosszút…”

– Mózes harmadik könyve 19:18

Mi a bosszúállás?

A bosszúállás az, amikor megkérded valakitől: „Kölcsönadnád a sarlódat?”, és ő nemet mond. Másnap ő fordul hozzád: „Kölcsönadnád a baltádat?” Erre azt válaszolod: „Nem adom kölcsön, ahogy te sem adtad nekem.”

Ez a bosszúállás példája.

– Talmud, Joma 23a

Ilyen az emberi természet. Amikor valaki igazságtalanságot követ el ellenünk, bosszút akarunk állni. Dühbe gurulunk, és emlékezetünkben tartjuk ezeket a „sérelmeket”, majd amikor lehetőség adódik, hasonló módon válaszolunk.

A bosszúállást a judaizmus tiltja.

Maimonidész a zsidó törvényekről szóló kódexében ír a bosszúállásról:

A bosszúállás rendkívül rossz tulajdonság. Az embernek hozzá kell szoknia, hogy minden világi ügyben felülemelkedjen az érzésein; mert azok, akik megértik [a világ mélyebb célját], minden ilyen dolgot hiábavalóságnak és üresek tartanak, amelyek miatt nem érdemes bosszút állni.[1]

Maimonidész tovább folytatja: ha valaki, aki korábban sérelmet okozott neked, hozzád fordul segítségért, teljes szívből kell válaszolnod. Ahogy Dávid király a Zsoltárokban mondja:
Megfizettem-e azoknak, akik gonoszat tettek velem? Íme, megmentettem azokat, akik ok nélkül gyűlöltek engem (7:5).

Emellett a zsidó törvény megtiltja a haragtartást is. A Talmud magyarázza, hogy még azt sem szabad mondanod annak, aki megbántott, hogy te helyesen fogsz cselekedni, még akkor is, ha ő nem így tett.[2]

Schneur Zalman rabbi, Liadi rabbi a zsidó törvényekről szóló kódexében kijelenti: „Az embernek ki kell törölnie szívéből minden bosszúállási érzést, és soha nem szabad felemlegetnie.”[3]

A szív

A bosszúállás tilalma nem csupán a cselekedeteket érinti, hanem azt is, hogy a bosszú gondolata egyáltalán meg se forduljon az ember szívében.[4]

A 13. századi talmudista, Aharon HaLevi rabbi, Barcelona bölcse, ezt írja:

E parancsolat egyik gyökere az, hogy az embernek tudnia kell a szívében, hogy minden, ami történik vele, legyen az jó vagy rossz, az Isten akarata szerint történik… Isten akarta, hogy ez megtörténjen, és az embernek nem szabad bosszút forralnia a másik ellen, mert nem ő az oka annak, ami történt.[5]

(Schneur Zalman rabbi a Tanyában megjegyzi, hogy bár a sérelmet elszenvedőnek meg kell bocsátania, a tett elkövetője mégis felelős marad, mert „Istennek sok eszköze van”, amelyeken keresztül cselekszik.[6])

A bosszúállást tiltó versszak a híres mondással zárul: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Mózes ben Nachman rabbi, „Nachmanidész” magyarázata szerint az esemény teljes kitörlése a szívből garantálja, hogy az ember soha ne sértse meg ezt a parancsolatot, ezáltal képes legyen szeretni felebarátját, bármi is történjék köztük.[7]„

[7] Ibid.Mózes harmadik könyve 19:18