A sydney-i Bondi Beach-en a Hanuka első napját ünneplő zsidók lemészárlása Ausztrália történelmének legvéresebb terrorcselekménye, és azt jelzi, hogy a dzsihadisták terrorja már mind az öt kontinensre kiterjed. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy efféle borzalmak csak a Közel-Keleten fordulhatnak elő: világjelenségről van szó, ennek megfelelően kell reagálnunk rá. Tudomásul kell vennünk, hogy a tömeggyilkosságok kitervelői és végrehajtói jelentős anyagi támogatást kaptak egyes iszlám országokból (Ausztrália esetében Iránból, de Katar és Pakisztán is szponzorálhatta a terrort). A dzsihadisták pénzhez jutottak különböző nemzetközi jótékonysági szervezetektől is, ugyanúgy, mint a Hamasz Gázában, melynek vezetői fényűző életet élnek a nyugati adófizetők költségén. És az a leginkább megdöbbentő, hogy a nyugati kormányok többsége, az ausztrál sem mer hatékony intézkedéseket hozni a „globalizált dzsihad” ellen.
A virtuális Palesztin államot elismerő Anthony Albanese meglátogatta a kórházban fekvő, a lövöldözésben megsebesült muszlim férfit, aki lefegyverezte az egyik terroristát. De az ausztrál miniszterelnök, mindenekelőtt a fegyvertörvény reformjával foglalkozik: a szövegbe, „mit Ach und Krach” beillesztettek egy semmitmondó bekezdést az antiszemitizmus elitéléséről. A fejlett országok közvéleményének jelentős része, a média többsége, az egyetemek, a művészeti szövetségek, de a nagyvállalatok és a bankok vezetői is politikai ügynek tekintik a terrort, és rendre Izraelt teszik felelőssé a zsidók legyilkolásáért.
A nyugati értelmiség tényeket figyelmen kívül hagyó antiszemitizmusa ezúttal is szinte azonnal felszínre tört, ugyanúgy, mint az 2023. október 7-i támadás támadás után. Egy aktuális hír: “Az oxfordi egyetem hallgatói és a Your Party (Ön Pártja) aktivistái részt vettek egy tüntetésen, és a tüntetők órákkal az ausztráliai Bondi Beachen történt terrortámadás után már azt skandálták, hogy »éljen az intifáda«! A vasárnap délután a városközpontban tartott tüntetést nyolc, a Palestine Actionhoz, egy tiltott terrorszervezethez kötődő éhségsztrájkoló támogatására tartották. A sztrájkolók tárgyalásra várnak az Elbit Systems izraeli védelmi vállalat bristoli telephelyén és az Oxfordshire-i Királyi Légierő bázisán történt betörésekben való állítólagos részvételük miatt.”
Józan ésszel felfoghatatlan, hogy milyen indokkal harcolnak a dzsihadisták fegyvertelen civilek, nők és gyermekek, zsidók, keresztények, sőt muszlimok ellen is, mind az öt kontinensen. Sérelmeket akarnak megtorolni, melyek vallásukat, az egyedül igaz hitet érték? De hiszen az iszlámmal a nyugati világban úgy bánnak, mint hímes tojással, híveinek érzékenységét messzemenően tiszteletben tartják. 2025-ös adatok szerint több mint 500 mecset működik Ausztráliában, ahol száz éve még egy sem volt. Mi ad okot panaszra?
Izrael létével nem tudnak megbékélni a radikális iszlám hívei, ezért folytatják az intifádát, akár a déli féltekén is, egészen addig, míg kő kövön nem marad? Csak erről lehet szó, semmi másról. Ha viszont ez a helyzet, akkor miért tesznek úgy nyugati kormányok, az ausztrál is, mintha a „kétállami megoldás” Izrael területén orvosolhatná a Közel-Kelet összes létező problémáját?
A nyugati demokráciák politikai rendszere, törvénykezése, igazságszolgáltatása, rendészeti apparátusa egyszerűen nem képes kezelni a globális dzsihádot, nem különíti el a közönséges bűnözést a terrorizmustól, nem képes hatékonyan fellépni a fanatikus gyilkosok ellen. Ezért lenne nagy jelentőségű, ha legalább Izraelben konszenzus alakulna ki a dzsihadizmus megítéléséről, és megrendeznék azoknak a gyilkosoknak a nyilvános perét, akik 2023. október 7-én betörtek Dél-Izraelbe, és mintegy 1200 fiatalt mészároltak le. A kézre kerített tettesekkel, amennyiben a bíróság előtt bebizonyosodik a bűnösségük, ugyanúgy kell bánni, mint 1961-ben Adolf Eichman-nal.
Persze, ha ez megtörténik, még mindig nem vehető biztosra, hogy az anticionizmustől megkergült nyugati értelmiségieknek megjön az eszük. Greta Thunberget és társait nem lehet meggyőzni, és Amerikában is marad még híve az intifádának. Nehéz elképzelni, miféle borzalmas, a dzsihadisták által előidézett világkatasztrófa lenne képes eltántorítani őket attól, hogy tovább harcoljanak a „palesztin ügyért”. Attól félek azonban, hogy erre a katasztrófára még ebben az évszázadban sor kerülhet, amikor már elkéstek az önkritikával.
A szerző
