Az Arolsen Archives a világ legnagyobb iratgyűjteménye a nácizmus emberüldözése áldozatairól, a túlélőkről, de a második világháború miatt megindult menekültáradatról is. Bár az intézmény nemzetközi szinten jól ismert, a hazai történettudomány, a mikrotörténeti kutatások és a családtörténet-kutatás még mindig nem aknázza ki teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket.
Az Arolsen Archives delegációja idén áprilisban jár a Magyar Nemzeti Levéltárban, így a nyári szakmai út viszontlátogatás volt egy reménybeli együttműködés érdekében.
Arolsenben 1945 előtt az SS-nek több intézménye és épülete volt a Waldeck Pyrmont főnemesi, hercegi család barokk kastélya árnyékában, helyenként a família támogatása mellett. 1943-ban Buchenwald egyik almunkatábora is létrejött itt. Az Arolsen Archives intézményét a szövetséges hatalmak alapították. A keresőirodák azzal a céllal jöttek létre Európa-szerte, hogy felkutassák a második világháború alatt eltűnt személyeket és újraegyesítsék a családokat. Az egykori altábor épületében létesült Arolsen keresőiroda 1948-ban vette fel az International Tracing Service (Nemzetközi Keresőszolgálat) nevet, az irányítást 1955-ben a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága vette át. Bár az archívum évtizedekig csak az áldozatok és hozzátartozóik számára volt elérhető, 2007-ben a történészek, kutatók és a nyilvánosság előtt is megnyitották. 2013-ban az UNESCO a Világemlékezet részévé nyilvánította a dokumentumokat. A gyűjtemény több mint 30 millió dokumentumot őriz mintegy 17,5 millió ember sorsáról, beleértve a koncentrációs tábori nyilvántartásokat, a kényszermunkás-aktákat és a deportálási listákat, menekültek adatait. Az archívum fő tevékenységei közé tartozik a személyek felkutatása, a kárpótlási vagy nyugdíjigényekhez szükséges hivatalos igazolások kiállítása, az állagmegóvás, valamint a teljes körű digitalizáció.
Az online adatbázisukban, ahol 13 millió dokumentum, forrás található, jelentős magyar vonatkozású anyagok is kutathatók. Az előadó hódmezővásárhelyi személyek és családok: Endrey Béla (polgármester, főispán) és felesége, valamint a Kokron József (gyáriparos) háború utáni menekült, deportált sorsát és kivándorlási törekvéseit is bemutatta.
A szerző
