Gömöri Manó verse 1925-ben, éppen száz éve jelent meg a Zsidó Szemlében.
Zsidó vagyok: szomoru, fáradt,
Gyász-felhős, havas téli éjjel
Éltem az első éjszakámat.
Gyász-felhős, havas téli éjjel
Be sok borult már életemre,
S jaj egyre több jön minden évvel.
Mint rég halott árnyék-alakok
Suhannak át szívemen halkan
Dalolatlan szomorú dalok.
Két barna szemem sírva vádol,
Könnyem: a mártír ősök könnye,
Véremben máglyák tüze lángol.
Végzetem sorsvert nagyapámé,
Ki fóliánsok fölé hajolt,
És álmodva lett a halálé.
Zsidó vagyok: szomoru, fáradt,
És hiába fogom százszor is
Ostromolni az élet-várat.
A szerző
