Milyen feltételek mellett jött létre a megállapodás?
Netanjahura hatalmas amerikai nyomás helyezkedett. Izraelt folyamatosan azzal zsarolták, hogy még Trump beiktatása előtt a Biztonsági Tanács embargót hírdethet ellene. Ezt később sem lehetett volna visszavonni, a BT-tagok már a napirendre vételét megvétózták volna.
Biden 14-én, tehát a megállapodás véglegesítése előtt kiterjesztette a Judeában és Szamáriában élő egyes „telepesek” elleni szankciókat, mondván, a „telepes erőszakkal” a békét, biztonságot és stabilitást veszélyeztetik, és aláássák az USA külpolitikai céljait, köztük a kétállami megoldást.
Anthony Blinken amerikai külügyminiszter búcsúbeszédében kijelentette, hogy „Izraelnek el kell fogadnia Gáza és Ciszjordánia újraegyesítését a megreformált Palesztin Hatóság alatt”. Kijelentette, hogy a jelenlegi izraeli vezetés aláásta a terroristákkal szemben „az egyetlen reális alternatíva” legitimitását és képességeit. Izrael ugyanis az általa beszedett, a PH-nak járó adókból visszatartja azokat az összegeket, amelyeket bíróságok a terrorizmus áldozatainak ítéltek meg, valamint azokat, amelyeket a PH terroristák családtagjainak fizet ki életjáradékként a zsidók megöléséért vagy megsebesítéséért.
Netanyahu korábban ragaszkodott a Philadelphi folyosó megtartásához. A „gonosz tengelyének szüksége van rá, ezért ellenőrzésünk alatt kell maradnia” – mondta. A Hamász egész fegyverarzenálja a Philadelphi folyosó alatt jutott be Gázába, ha Izrael kivonul onnan, nem lesz akadálya az újrafegyverzésének. Júniusban Netanjahu még azt mondta, a Hamász felszámolása vagy része lesz a tűzszünetnek, vagy folytatódik a háború. Most beleegyezett abba, hogy az 50. napra a hadsereg elhagyja a folyosót, és a harmadik szakasz alatt Izrael kivonuljon Gázából. Bellegyezett a növelt volumenű „humanitárius segélybe” is, pedig a Hamász ennek elrablásával tartja sakkban a gázai népességet és élelmezi hadseregét. A segélyekkel együtt jutottak be olyan fejlett, 360 fokos látószögű éjjellátó kamerák is, amikkel a ÍHamász telerakta Bét Hanunt. A kamerák segítségével robbantják fel az izraeli katonák alatt az előre elhelyezett aknákat, nagy veszteséget okozva.
A Vallásos Cionista Párt frakciója összeült, hogy megvitassa a helyzetét. A kormánykoalícióban maradásuk feltételéül azt szabták, hogy Netanjahu a megállapodás első szakasza után ragaszkodjon a Hamász szétveréséhez és az összes túsz elengedéséhez. Az Ocma Jehudit párt is a kiválást fontolgatja. Vezetője, Itamár Ben-Gvir kedden ezt tweetelte: “A létrejött megállapodás borzalmas. Jól ismerem a részleteit: gyilkos terroristák százainak szabadon engedését tartalmazza, a gázaiak – köztük terroristák ezreinek – visszatérését Észak-Gázába, az IDF kivonulását a Necarim folyosóról )Észak- és Dél-Gáza között), és újraéleszti a környék lakóival szemben a fenyegetést – ezzel gyakorlatilag eltörölve a háború eredményeit, amelyeket a harcosaink vérével értünk el.”
Az ellenzék üdvözölte a megállapodást. Beni Ganc, a Nemzeti Egység Párt vezetője kijelentette: “Ahogy Trump elnök mondta, most el kell érnünk, hogy Gáza soha többé ne lehessen terroristák biztonságos búvóhelye, amely veszélyezteti OIzrael állam biztonsaágát.”
A 12-es csatorna jelentése szerint csak akkor vonulnak ki a Philadelphi folyosóról, ha a Hamász feladja a Gáza fölötti ellenőrzést, de ez minden más híradásnak ellentmond.
A kormány nem ült össze, hogy jóváhagyja a megállapodást, mert a Hamász a legutolsó pillanatban újabb igényeket jelentett be a szabadon bocsátandó terroristákat illetően.
A túszok családjai megosztottak: egyrészt örülnek annak, hogy lesznek, akik kiszabadulnak, másrészt aggódnak a továbbra is raboskodók és Izrael nemzetbiztonsága miatt. A Tikva Fórum lemondásra szólította fel a kormánytagokat, mondván, hogy „ne legyenek tagjai egy olyan kormánynak, amelyik cserben hagyja a túszok tucatjait, fogságban hagyva őket”. Az egyezmény „megteremti a feltételeit a következő mészárlásnak és izraeliek elrablásának a jövőben”.
Ezrek tüntettek Tel Avivban a megállapodás mellett, Jeruzsálemben ellene.
Kalil al-Hajja Hamász-vezető és főtárgyaló szerint sikerült meghiúsítaniuk Izrael nyílt és rejtett céljait, és a lehető lehamarabb el fogják űzni a „megszállókat” a földjükről és Al Qudszból (Jeruzsálemből). A Hamászon kívül az Iszlám Dzsihád terrorszervezet és Irán is győzelemként könyveli el egyezményt.
A Hamász azért utasított el idáig minden megegyezést, mert arra számított, hogy az USA és a „nemzetközi közösség” majd rászorítja Izraelt a feltételei elfogadására, és megtarthatja a Gáza fölötti uralmat. Pontosan ez történt, ezúttal Trump közreműködésével, annak ellenére, hogy korábbi fenyegetőzésével ellentétben nem szabadul ki az összes túsz a január 20-i beiktatására.
Mi késztethette Trumpot a megállapodás erőltetésére?
Egyrészt folyamatosan béketeremtőként látja és láttatja magát. Másrészt a gázai háború végét az Ábrahám-egyezmények Szaúd-Arábiára történő kiterjesztésének feltételeként értelmezi, ami számárs azért fontos, hogy az USA kivonulhasson a Közel-Keletről.
“Ez az epikus tűzszüneti egyezmény csak a novemberi történelmi győzelmünk eredményeként történhetett meg, mert az egész világnak jelezte, hogy a kormányom a békét keresi és az összes amerikai és szövetségesünk biztonságát szolgáló egyezményeket tárgyal ki” – jelentette ki kedden.
“Felvillanyoz, hogy amerikai és izraeli túszok fognak hazajutni, hogy újraegyesüljenek családjaikkal és szeretteikkel.” A nemzetbiztonsági csapata, Steve Witkoff, különleges közel-keleti küldötte vezetésével „továbbra is szorosan együttműködik Izraellel és szövetségeseinkkel, hogy Gáza soha többé ne lehessen terroristák biztonságos búvóhelye.”
De ha a Hamászt nem semmisítik meg, ha kétállami megoldást erőltetnek Izraelre, idővel sokkal nagyobb konfliktussal kell majd szembe néznie, mint amit most el akart kerülni.
Mike Waltz, Trump leendő nemzetbiztonsági tanácsadója kijelentette, hogy ha a Hamász megsérti a tűzszünetet, akkor támogatja Izrael visszatérést az övezetbe. „A Hamász nem folytathatja katonai erőként, és semmiképpen nem kormányozhatja Gázát” – mondta. Ez szemvben áll az egyezmény tartalmával, és azt mutatja, hogy a még hivatalba sem lépett új amerikai kormányon belül sincs teljes egység.
A szerző
