Asmodáj, a démonok királya
A zsidóság tanítása szerint a halál nem jelenti a lélek útjának végét. A lélek, amely az élet során a testhez kapcsolódott, tovább halad a túlvilágra. A klasszikus zsidó vallástudósok vitatkoztak a túlvilág természetéről. Maimonidész (Rámbám, a polgári időszámítás szerint a 13. sz.) szerint a túlvilág tisztán spirituális tapasztalat, ahol a lelkek jutalmat vagy büntetést kapnak életük jó és rossz cselekedeteiért. Nachmanidész (Rámbán, i. sz. 13. sz.) ezzel szemben úgy véli, hogy a túlvilágon az embereknek testük és lelkük is van, akárcsak ebben a világban. Ha egy test jótettet hajt végre, akkor neki is jutalmat kell kapnia, nem csak a léleknek. Ez a vita a túlvilág természetéről soha nem dőlt el, és évszázadokon át e két irányzat létezett egymás mellett.
Ez a vita közvetlen kapcsolatban áll a kísértetekről szóló nézetkülönbséggel. Maimonidész szerint a túlvilágon lévő lelkeknek nincs testük. A tisztán spirituális lényeket – legyenek angyalok vagy lelkek – az emberek nem láthatják. Maimonidész még azt is állítja, hogy minden bibliai szöveg, amelyben valaki angyalt lát vagy beszél vele, csak prófétai álomban vagy látomásban történhetett, nem pedig a fizikai valóságban. Egy spirituális lény nem jelenhet meg fizikai formában. Nachmanidész ezzel teljesen szemben áll. Szerinte az angyalok képesek fizikai formában megjelenni, ha akarnak.
Szabad-e szellemeket idézni a judaizmusban?
A fentiekből már megállapítottuk, hogy a judaizmusban is létezik lélek, léteznek szellemek. A vita arról szólt, meg tudnak-e jelenni. További kérdés, hogy szabad-e ilyesmit csinálni. A Tóra (5Móz 18:11) megtiltja a halottakkal való diskurálást, szeánszok tartását és minden olyan kísérletet, amely kapcsolatfelvételre irányul a túlvilágra távozottakkal.
Ez azt mutatja, hogy a Tóra elismeri a lehetőségét annak, hogy az élők kapcsolatba léphessenek a halottakkal, de megtiltja a zsidóknak, hogy ezt megtegyék. Rabbi Jehuda Lévi A tudomány a Tórában című művében kifejti, hogy e kérdésben két hagyományos vélemény létezik. Az egyik nézet elfogadja, hogy lehetséges a halottakkal való kommunikáció, de tiltott cselekedetnek tartja. Maimonidész azonban más megközelítést alkalmazott. Ő mindenféle varázslást, mágiát és a halottakkal való kapcsolatfelvételt elítélt. Ezek a szellemidéző gyakorlatok szerinte nemcsak értelmetlenek, hanem pogány szokások is, amelyek aláássák a zsidóság tiszta monoteizmusát.
A Tóra legjobban ismert “kísértettörténete” az, amikor Saul király az endori boszorkány segítségével megidézi a már elhunyt Sámuel prófétát, hogy segítsen legyőzni a filiszteusokat, dacára annak, hogy ez tilos volt (1Sám 28). Rav Smuel Ben Csofni gaon szerint egyáltalán nem volt itt szó szellemről, az endori boszorkány becsapta Sault, és elhitette vele, hogy tényleg megidézte a próféta szellemét. Ezzel szemben Rav Szaádja gaon és Rav Haj gaon szerint míg a halottak általában nem jelennek meg ezen a világon, Saul kivételes csodát tapasztalt meg. Mind a hárman egyetértenek, hogy – kivéve a csodákat – a halottak a holtak között szoktak maradni, és nem jelennek meg az élők között, szellem alakban. Mások úgy értelmezik ezt, hogy a halottak és az élők közötti párbeszéd gyakorlatilag lehetséges, csak tilos. Szerintük a szellemek léteznek, de nem szabad megidézni őket.
Talmudi vélemények
A Talmud időnként beszámol az élők és a holtak közötti találkozásokról, valamint a világunkban létező spirituális démonokról. Ezeket sejdim (שֵׁדִים) vagy mazikin (מַזִּיקִין) néven ismeri. Sokan ezeket a történeteket szó szerint értelmezik. Azonban a talmudi bölcsek gyakran példázatokban és nem szó szerinti nyelvezettel beszéltek. Maimonidész és követői nem szó szerint értelmezik azokat a talmudi szövegeket, amelyekben a holtak megjelennek ebben a világban. Maimonidész a „gonosz szellemet” mentális betegségként határozza meg, nem pedig szellemként. Rabbi Menáchem Meiri a Talmudhoz írt kommentárjaiban következetesen nem szó szerintiként magyarázza a démonokról szóló történeteket. Ettől kissé eltérően Maimonidész fia, Rabbi Ábrahám azt írja, hogy minden talmudi történet a démonokról valójában egy álomról szól. Ezeknek a zsidó gondolkodóknak a nézete szerint a valóságban nem léteznek démonok, gonosz szellemek vagy kísértetek.
Mások azonban szó szerint értelmezik ezeket a beszámolókat. Rabbi Elijáhu, a Vilnai Gaon e kérdések kapcsán azzal vádolta Maimonidészt, hogy a görög filozófia tévútra vezette. Azok, akik misztikusabb beállítottságúak, komolyan veszik a gonosz szellemeket és démonokat. Szerintük egyes különleges esetekben a holtak fizikai formában is megjelenhetnek.
A zsidó gondolkodók évszázadokon át vitatták, hogy a halottak a túlvilágon fizikai formát öltenek-e, vagy pusztán spirituális lelkekként léteznek. Azok, akik az előbbit hiszik, nyitva hagyják a lehetőséget a kísértetjelenségek létezésére. Azok azonban, akik az utóbbi nézetet vallják, és általában a démonokról és gonosz szellemekről szóló történeteket is nem szó szerint értelmezik, éles határvonalat látnak a jelenlegi fizikai világ és a ránk váró spirituális világ között. Szerintük, amikor valaki meghal, fizikai létezése véget ér, és lelke a spirituális világba emelkedik. Evilágban csupán jó cselekedetei, tanításai és emléke él tovább családja és szerettei körében.
(Gil Student rabbi cikkének fordítása)
A szerző
