(Mózes 1.könyve 41.fejezet 1.bekezdéstől – 44.fejezet 13. bekezdés végéig)
(a bekezdések számozásában van egy kis eltérés a héber szöveg és a fordítás között)
בראשית, מ”א, א’ – מ”ד, י”ז
וַיְהִ֕י מִקֵּ֖ץ שְׁנָתַ֣יִם יָמִ֑ים…
Két esztendő végeztével a fáraó azt álmodta, hogy a Nílus partján hét sovány tehén megeszi a hét kövér tehenet, és hét satnya kalász elnyelte a hét szép, egészségeset. Az álmot nem tudják megfejteni a fáraó emberei, és akkor jut a pohárnok eszébe, hogy a börtönben van egy héber fiú, aki pontosan tudta értelmezni az álmokat. József sanyarú sorsának ezzel az álommal van vége. Nem véletlen, hogy a hetiszakasz kezdő szava a kec/קץ = vég, a szerző írhatta volna azt is, hogy elmúlt két esztendő… De nem, a megpróbáltatásoknak van vége.
József nem egyszerűen megfejti az álom jelentését és tanácsot ad arra vonatkozóan, hogy az ország elkerülje a második hét esztendő éhínségét, hanem hangsúlyozza, hogy a tudás nem az ő érdeme, hanem a Teremtőé. Képességei, személyisége meggyőzik a fáraót, hogy őt tegye meg helyettesének, aki megszervezi a bőség éveiben a termények begyűjtését, és a szűk esztendőkben gondoskodik a készlet felhasználásáról.
József megnősül és két fia születik, mígnem a második hét év elkezdődik. Az első fiút elnevezi Menashének (מְנַשֶּׁ֑ה) „mert Isten segítségével magam mögött tudom az összes kínom és apám házát” (כִּֽי־נַשַּׁ֤נִי אֱלֹהִים֙ אֶת־כל־עֲמָלִ֔י וְאֵ֖ת כל־בֵּ֥ית אָבִֽי), a másodikat pedig Efráimnak (אֶפְרָ֑יִם), „mert felemelt az Isten nyomorúságom földjén” (כִּֽי־הִפְרַ֥נִי אֱלֹהִ֖ים בְּאֶ֥רֶץ ענְיִֽי).
Az élelmiszerhiány Kánaánban is érződik, Jakov elküldi tíz nagyobb fiát ennivalóért Egyiptomba. József felismeri testvéreit, de ők nem látják a 37 éves férfiban azt a fiút, akit belöktek a kútba.
József ki akarja deríteni, hogy testvérei ugyanolyanok maradtak-e, vagy jobb emberek lettek az eltelt húsz évben, ezért nemcsak kifaggatja, hanem cselekvésre kényszeríti őket, amikor Benjamint követeli annak bizonyságául, hogy igazat mondanak. Kemény szavai hallatán a testvérekben felébred a lelkiismeret-furdalás: “Bűnösök vagyunk, a testvérünk miatt, akinek nem hallgattuk meg a rimánkodását…” (אֲשֵׁמִ֣ים ׀ אֲנַ֘חְנוּ֮ עַל־אָחִ֒ינוּ֒ אֲשֶׁ֨ר רָאִ֜ינוּ צָרַ֥ת נַפְשׁ֛וֹ בְּהִתְחַֽנְנ֥וֹ אֵלֵ֖ינוּ וְלֹ֣א שָׁמָ֑עְנוּ עַל־כֵּן֙ בָּ֣אָה אֵלֵ֔ינוּ הַצָּרָ֖ה הַזֹּֽאת)
Jakov hallani sem akar arról, hogy odaadja Benjamint, Júda győzi meg végül azzal, hogy saját maga kezeskedik a testvére épségéért.
József örömmel fogadja a legfiatalabb testvérrel együtt érkezőket, érzékenyen érinti a testvéreivel való találkozás, de palástolja érzelmeit, mert tudni akarja, hogy milyen a kapcsolat a testvérek között. A 12 testvér négy anyától született. Vajon a különbség a fontos, vagy az, ami közös?
Izrael (Jakov) népe a kétezer éves szétszórattatás után nagyrészt újra együtt él, de az ideológiai különbségek sokszor szétszakítják és ezzel teszik védtelenné. Nem elég egy József kaliberű vezető ahhoz, hogy egységet alkossanak, szükség van a belátásra, annak a bűnnek a felismerésére, amit testvéreink ellen elkövettünk. Tudatlanságból, irigységből, kicsinyességből…
József megvendégeli a társaságot, élelemmel tömött zsákokkal bocsátja útjukra… Csakhogy, Benjamin zsákjába a szolgák, József utasítására, betesznek egy értékes serleget. A hazafelé vezető úton pedig megállítják őket az egyiptomiak, mondván, hogy valamelyikük tolvaj. A serleget megtalálják Benjamin zsákjában és mint egy jó krimi-sorozatban, itt ér véget ez a hetiszakasz.
Forrás:
magyarul
https://biblia.hu/biblia_k/k_1_41.htm
https://abibliamindenkie.hu/uj/GEN/41
héberül:
https://he.wikisource.org/…/%D7%91%D7%A8%D7%90%D7%A9%D7…
A szerző
