Izraelben a bírói hatalmi ág teljesen maga alá gyűrte törvényhozó és a végrehajtó hatalmi ágat
Hogyan működik a Pokol Béla professzor, volt alkotmánybíró által jurisztokáciának nevezett bírói túlhatalom? Az amerikai legfelsőbb bíróság 2015-ben bírói és nem törvényhozási úton vezette be az egész USA-ban a melegházasságot. Levezették az amerikai alkotmányból azt, amit addig még soha senki.
Németországban 2018-ban az alkotmánybíróság bevezette a harmadik nemet, amit be lehet jegyeztetni az igazolványokba, útlevelekbe. Szerintük ugyanis ellentétes a német alaptörvénnyel, hogy a személyi állapotról szóló jogszabály alapján csak nőként vagy férfiként lehet meghatározni egy ember nemét. Addig nem volt ellentétes, az ítélettől számítva az.
Franciaországban 2017-ben az alkotmánybírósági szerepet betöltő Alkotmánytanács művészeti kérdésben foglalt állást: II. János Pál pápa szobráról el kell tüntetni a keresztet, mert túl nagy, és sérti az állam és az egyház szétválasztásáról rendelkező törvényt. Hogy egy szobor hogyan képes sérteni állam és egyház szétválasztását, azt csak ők tudják. Meg azt is, hogy egy pápa szobrán hogyan lehet sértő a kereszt.
Magyarországon a Zétényi-Takács törvény 1991-ben eltörölte volna az elévülést azoknál a legsúlyosabb bűntetteknél, amelyeket a „szocialista” állam nem torolt meg. A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette a törvényt, kimondva, hogy az új alkotmányos berendezkedés létrejöttével sem szűnt meg a jogrendszer folyamatossága, ezért a korábban érvényben volt jogszabályok jogi érvényessége nem vonható kétségbe. Ez annyit tesz köznyelven megfogalmazva, hogy a diktatúra joga ugyanolyan jog, mint a jogállamé, azaz a diktatúra is jogállam.
Ezekben a példákban a bíróságok még csak a törvényhozás helyett döntenek, ugyanis a nép által választott képviselők nem elég demokratikusak nekik, nem értik a magasabb elveket. A következő lépés, amikor már nem is engedik megalakulni a „nem megfelelő” törvényhozást.
2024: Romániában az alkotmánybíróság megsemmisítette annak az elnökválasztásnak a második fordulóját, amelynek az első fordulóját jóváhagyta. Az orosz befolyásolásra hívatkoztak, amit a TikTokon keresztül gyakoroltak volna. A román alkotmányban ugyan szerepel, hogy az alkotmánybíróság felügyeli a választásokat, de arra nincs konkrét szabály, hogy meg is semmisíthetné a választás eredményét.
Ha a TikTokkal választást lehetne nyerni, mindenki azt csinálná. Korábban nem volt arra példa, hogy a választási propaganda forrására hivatkozva semmisítettek volna meg választást. Ezután a „nemzetközi közösség” minden választást semmisnek tekinthet, ahol orosz propagandára hivatkozik a vesztes fél.
Georgiában az EBESZ ugyan jóváhagyta a választás eredményét, de a „nemzetközi közösség” csalást kiáltott, és szankciók alá akarja vetni a törvényes kormányt. Ott még alkotmánybírósági döntésre sem volt szükség.
És akkor térjünk rá Izraelre.
A ’90-es években Aharon Barak, a legfelsőbb bíróság elnöke néhány sarkalatos törvényt önkényesen kinevezett alkotmányerejűnek, miközben Izraelnek nincsen alkotmánya. (Az izraeli jogrendszer brit mintára alakult ki, és Nagy-Britanniának sincs alkotmánya.) Ezeknek a törvényeknek a kreatív értelmezésével kialakított néhány jogelvet, amelyek segítségével gyakorlatilag korlátlan hatalomra tett szert a törvényhozó és a végrehajtó hatalom fölött. Nekünk ismerős lehet a módszer, hiszen Sólyom László – Isten nyugosztalja – elnöksége alatt az Alkotmánybíróság kidolgozta néhány nagyon általános jogelv – pl. az „emberi méltóság” és a „jogállam” alapján a láthatatlan alkotmány elméletét. Ebből egész jogi légvárat épített, amiben csak ő ismerte ki magát. Ennek szobáiban az Antall-kormány elveszetten bolyongott, hiszen hogyan lehet betartani egy láthatatlan alkotmányt?! A magyar a világon az egyik leginkább aktivista alkotmánybíróság volt, magyarán olyan ügyekben ítélt, amikben máshol nem volt szokás. Sorra semmisítette meg az első szabadon választott Országgyűlés által hozott törvényeket.
Barak jogi forradalma része volt, hogy bárki bármilyen ügyben fordulhatott a Legfelsőbb Bírósághoz, amit alkotmánybíróságként működtetett. NGO-k, civilek, „jogvédők” természetesen éltek a lehetőséggel. A Legfelsőbb Bíróság fenntartotta magának a jogot, hogy a parlament által hozott bármely törvényt megsemmisítse, és ehhez elég volt kimondania, hogy a törvény „nem ésszerű”; nem kellett bizonyítania, hogy más törvénybe ütközik. Javítás: nem törvényeket, hanem a kormány, a miniszterek és minden választott tisztviselő döntését lehet megsemmisíteni vagy megváltoztatni „észszerűtlenség” címén. A baloldali iskolákban tanult, dinasztikus jogászcéh más módon is uralkodik: minden minisztériumban ott ül egy jogtanácsos, amely a miniszter bármely intézkedését megsemmisítheti. A fő jogtanácsos (magyarra helytelenül főügyésznek szokták fordítani) nem csak az ügyészséget írányítja, de a kormány jogtanácsosa is, és a képviselője bíróság előtt. Képzeljük el, hogy egy nemzeti-vallásos jobboldali kormánynak egy balos-ateista jogász tanácsait kell megfogadnia, és az képviseli a bíróság előtt. Így aztán hiába választottak jobboldali kormányokat, a balos Legfelsőbb Bíróság mindent megtett a programjának akadályozására. Netanjahu új kormánya egyik miniszterének kinevezését például egyszerűen megsemmisítették, felülírva a választók akaratát.
A bíróság évekig akadályozta a Tel Aviv-Jeruzsálem vonat megépítését azért, mert egy 350 méteres azakaszon túlment az 1967 előtti tűzszüneti vonalon, és úgy döntött, hogy a palesztinokat egy Hebron és Gáza közötti autópályával kell „kártalanítani”. Vallásos cionista településeket arabok befogadására kényszerített, míg a beduin és arab falvak maguk dönthetnek arról, hogy kit engednek betelepülni. Az antiszemita BDS (Bojkott, Tőkekivonás, Szankciók) mozgalom aktivistái elleni törvényeket viszont „észszerűtlennek” minősítette. Néhányszor megakadályozta terroristák házának lerombolását.
A zsidó szokás szerint férfiak és nők külön imádkoznak. A Tel-Aviv-i polgármester betiltotta nyilvános helyeken a „szegregált” imádkozást, és ezt a Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta. Kimondta az LMBTQ-„közösség” „családhoz való jogát”. Megakadályozta illegális migránsok kiutasítását.
A világon nincs még egy bíróság ekkora hatalommal. Ezt akarta korlátozni a Netanjahu-kormány, ami a vereségébe belenyugodni nem tudó baloldal lázadásához vezetett. Már a választás előtt, az előrejelzések ismeretében szervezni kezdték a lázadást, ezért teljesen világos, hogy az igazságügyi reform ehhez csak ürügy és magyarázat a külvilág számára. A Netanjahu-kormányt mint a jogállam és a demokrácia lebontóját állítják be. A Legfelsőbb Bíróság túlhatalmának csökkentését pedig mint a bírói függetlenség felszámolását, a kormány ellenőrzés alóli kibújását bírálják.
Netanjahut mondvacsinált okokkal, korrupcióra hivatkozva perbe fogták, és ezek a perek már hosszú éve folynak, eredménytelenül. „Megvesztegetésnek” tekintik például, hogy egyik gazdag hívétől havi egy palack pezsgőt kapott, de szivarok is a vád tárgyát képezik. Előnyök adásával vádolják a sajóban való kedvező megjelenítésért, miközben a szóban forgó orgánum ellenséges volt vele. Az egyik ügyben maga a bíró kérte a vádhatóságot, hogy a bizonyítás lehetetlensége miatt ejtse az ügyet, de az ügyész nem volt erre hajlandó. A miniszterelnöknek újabban heti három alkalommal hat-hat órát kell a bíróságon töltenie. Joggal kérdezte az ügyvédje, hogy ki vállalja a felelősséget azért, ha éppen egy ilyen alkalommal támadják meg pl. a szíriai dzsihadisták Izraelt.
Ugyanekkor a belső titkosszolgálat (Sin Bét) és a hadsereg vezetése is megpróbálja aláásni Netanjahu pozícióját, azért is, hogy rejtve maradjon felelősségük azért, hogy késületlenül érte őket a Hamász október 7-i támadása. Bár érkeztek figyelmeztetések a készülő támadásról, Netanjahut elmulasztották értesíteni. Az volt ugyanis a legfelső biztonsági és védelmi körökben a közmegegyezés, hogy a Hamászt elrettentették, nem érdekelt a konfliktusban. Ron Bar, a Sin Bét igazgatója és Herzi Halevi, a hadsereg vezérkari főnöke Netanjahura akarják tolni a felelősséget, mondván, hogy a Hamásszal szembeni hibás politikája vezetett a támadáshoz. Ugyanakkor Netanjahu nem volt azoknak az információknak a birtokában, aminek ők.
A tábornokok folyamatosan azzal vádolták Netanjahut, hogy szabotálja a túszok kiszabadítására irányuló tárgyalásokat. Teszik ezt akkor, amikor a Hamász semmilyen feltétellel nem hajlandó túszokat szabadon engedni, hiszen a túszok jelentik az utolsó védelmi vonalát. A tárgyalásokat pedig folyamatosan beárnyékolták a kiszivárogtatások a kül- és belföldi sajtónak, amelyek ürügyül szolgáltak a Hamásznak, hogy felfüggessze a tárgyalásokat. Ezek és a kormányülésekről történő kiszivárogtatások a Biden-kormányzat azon törekvéseit erősítették, hogy minél jobban megkössék Izrael kezét a hétfrontos harcában, és meggyengítsék Netanjahut.
Ezeket a kiszivárogtatásokat a Baharav-Miara fő jogtanácsos által irányított ügyészség soha nem volt hajlandó kivizsgálni, hiába ütköznek törvénybe. Ehhez képest, ha valaki Netanjahut és kormányát látta el információval, az ügyészség azonnal lecsapott: úgy hét hete a Sin Bét tisztjei éjszaka az ágyukból rángatták ki a katonai hírszerzés két tisztjét egy másik hírszerző tiszttel együtt. Letartóztatták Eli Feldsteint, a miniszterelnöki hivatal katonai szóvívőjét is. A két katonai hírszerzőt szabadon engedték később. A körzeti bíróságok és a másodfok hiába kérte Feldstein szabadlábra helyezését, a legfelsőbb bíróság Baharav-Miara ügyészeinek fellebbezésére elutasította őket. A harmadik, meg nem nevezett tisztet azzal gyanúsítják, hogy titkos anyagokat jutatott el Feldsteinhez, amelyek bizonyítják, hogy a Hamász semmilyen körülmények között nem járulna hozzá túszok elengedéséhez, és a miniszterelnök ellenzékét felhasználja ahhoz, hogy Netanjahut hibáztassa a tárgyalások kudarcáért.
A meg nem nevezett tiszt ügyvédje, Uri Korb feltárta a hátteret. Néhány hónapja a hírszerzés tisztjeinek egy csoportja növekvő aggodalommal látta, hogy Aharon Haliva, a katonai hírszerzés vezetője, majd az őt váltó Joszi Binder tábornok, továbbá Bar és Halevi elzárják a miniszterelnököt egy sor információtól, ami a háború hatékony irányításához szükséges. A meg nem nevezett tiszt ezt az információt juttatta el Feldsteinhez.
Feldstein és a tiszt hetekig nem beszélhetett az ügyvédjével. Terroristaként kezelték és magánzárkában tartották őket, és nyomást gyakoroltak rájuk, hogy Netanjahu ellen valljanak. A cél egyrészt Netanjahu tevékenységének kriminalizálása, másrészt a titkosszolgálatok tagjainak elriasztása a kormányfő szolgálatától.
A Knesszet válaszul olyan törvénytervezetet tárgyal, ami mentességet biztosítana azoknak, akik titkos anyagokat osztanak meg a miniszterelnökkel. Daniel Hagari, a hadsereg szóvivője az engedetlenség riasztó példájaként a törvénytervezet bírálatára ragadtatta magát.
Feldsteint december 9-én háziőrizetbe helyezték, a meg nem nevezett tiszt továbbra is letartóztatásban van.
Azért is harc folyik, hogy ki vizsgálja ki az október 7-i katasztrófát. A kormány paritásos bizottságot állítana fel, egyenló számú kormánypárti és ellenzéki képviselőből. Bar, Halevi és a baloldal viszont a legfelsőbb bíróság progresszív elnöke, Jichak Amit által kinevezett bizottságot szeretne, amely megvédené a hadsereget és a Sin Bétet, és minden felelősséget Netanjahura tolna.
Ahogy közeledik Trump beiktatása, úgy válik egyre sürgetőbbnek az izraeli ellenzéknek és a mélyállamnak Netanjahu megbuktatása.
A szerző
Ez vélemény vagy tényeket is tartalmaz? Én nagyon sok hibát találok ebben a cikkben: „A Legfelsőbb Bíróság fenntartotta magának a jogot, hogy a parlament által hozott bármely törvényt megsemmisítse, és ehhez elég volt kimondania, hogy a törvény „nem ésszerű”; nem kellett bizonyítania, hogy más törvénybe ütközik.” – ez nem igaz, az ésszerűsség elve alapján nem lehet törvényt megsemmisiteni Izraelben, csak adminisztrácios döntéseket. „Képzeljük el, hogy egy nemzeti-vallásos jobboldali kormánynak egy balos-ateista jogász tanácsait kell megfogadnia, és az képviseli a bíróság előtt.” Azért van a főtanácsosi tisztség, hogy ellenőrizze, hogy a jogszabályoknak megfelelően jár el a kormány, nem ideológiáknak, ez egy jogálalmban igy van. Ugyanigy a minisztériumoknál. Csak tanácsolnak, semmilyen döntéset nem tudnak lenullázni. „A tábornokok folyamatosan azzal vádolták Netanjahut, hogy szabotálja a túszok kiszabadítására irányuló tárgyalásokat” – ilyen azért még nem volt, ez katonai puccsal lenne kb egyenlő, talán ex tabornokokra gondol. „A meg nem nevezett tiszt ügyvédje, Uri Korb feltárta a hátteret. Néhány hónapja a hírszerzés tisztjeinek egy csoportja növekvő aggodalommal látta, hogy Aharon Haliva, a katonai hírszerzés vezetője, majd az őt váltó Joszi Binder tábornok, továbbá Bar és Halevi elzárják a miniszterelnököt egy sor információtól, ami a háború hatékony irányításához szükséges. A meg nem nevezett tiszt ezt az információt juttatta el Feldsteinhez.” Ez nem igaz, lehet, ez a védelem stratégiai érve, de még a vádiratban sem szerepel, hogy valaki elzárta volna Netanjahut és ezt akarta F kijátszani. Katonai titkot juttatott külföldi sajtóhoz, nem Netanjahuhoz… és még sok más.
„Azért is harc folyik, hogy ki vizsgálja ki az október 7-i katasztrófát. A kormány paritásos bizottságot állítana fel, egyenló számú kormánypárti és ellenzéki képviselőből. Bar, Halevi és a baloldal viszont a legfelsőbb bíróság progresszív elnöke, Jichak Amit által kinevezett bizottságot szeretne, amely megvédené a hadsereget és a Sin Bétet, és minden felelősséget Netanjahura tolna.” Ez nem igy van, Izraelben törvény van arra, hogyan kell kivizsgálni ilyen eseményektet, ilyen paritásos és a kormány által befolyásolt trójai faló cucc nem létezik. És megint: a cél nem valakiről áttolni a felelősséget, hanem kivizsgálni ezt a szörnyű katasztrófát és nem csak a felelősségre vonás a célja hanem az, hogy az állampolgárok előtt a vezetés felelősséget vállaljon és választ kapjon, valamint ki lehessen javitani a hibákat (izrael történetében több tucat ilyen volt már). Amit nem a baloldal birója, hanem a legfelsőbb biróságé. (ui: aki a Fedelsteint őrizetben tartó döntést hozta, pont a „jobboldal” birpja, vagy mi… de ez már túl bonyolult lenne egy ilyen egyoldalú cikkhez.
Kedves קריסטינה פוליצר מימון!
A „A Legfelsőbb Bíróság fenntartotta magának a jogot, hogy a parlament által hozott bármely törvényt megsemmisítse, és ehhez elég volt kimondania, hogy a törvény „nem ésszerű”; ….” mondatot illetően: addig igaz, hogy bármely törvényt megsemmisíthet. Abban igaza van, hogy nem az ésszerűtlenség indokával. Az bármely kormánydöntésre, miniszteri döntésre, vagy más választott tisztségviselők (polgármesterek, városi tanácsok stb.) döntésére érvényes. Ezeket megsemmisítheti vagy megváltoztathatja az észszerűségre hivatkozva. Köszönöm az észrevételt!
„Azért van a főtanácsosi tisztség, hogy ellenőrizze, hogy a jogszabályoknak megfelelően jár el a kormány, nem ideológiáknak, ez egy jogálalmban igy van. ” Ez volna a szép elképzelés, de nem ez a valóság.
„Ugyanigy a minisztériumoknál. Csak tanácsolnak, semmilyen döntéset nem tudnak lenullázni.”
Nem igaz, mivel a fő jogtanácsos a legfelsőbb bíróság döntése szerint „az egyedüli érvényes jogértelmezője a végrehajtó hatalomnak” (a jelenlegi eltorzult jogrendben), beosztottjai, a minisztériumi jogtanácsosok révén tetszőleges minisztériumi döntést megvétózhat.
Hogy valóban tábornokok bírálták-e Netanjahut a túsztárgyalások megtorpedózásával: a hadügyminisztert, a vezérkari főnököt, az ellenzék tábornoki rangú egyik vezérét talán szabad így összefoglalni, noha ketten „csak” tartalékosok, és az izraeli sajtó más magas rangú katonákról is ír, a megnevezésük nélkül.
Az Uri Korb ügyvéd álatal előadottakat pontosan adtam vissza, ezt nem kifogásolhatja, legfeljebb nem hiszi el.
A vizsgálóbizottság lehetséges összetétele körüli nézeteltérést és szándékokat is pontosan írtam le.